Több harcsát is fogott június 18-án a Dunán Osztényi Zoltán, de a nap végül egy olyan ragadozóról szólt, amely minden korábbi egyéni rekordját felülírta. A pecás célzottan harcsára pergetett, a fárasztás közben pedig csónakkal kellett követnie a sodrásba kitörő halat.
Nem egyetlen szép hallal ajándékozta meg a Duna Osztényi Zoltánt június 18-án, csütörtökön, de a legnagyobb példány messze kiemelkedett a nap fogásai közül.
A horgász a fogásról a saját Facebook-oldalán is beszámolt, a részleteket pedig a Pecaverzumnak mesélte el.
„Harcsára pergettem. Célzottan nem süllőre, hanem harcsára volt összeállítva a felszerelés” – szögezte le Osztényi Zoltán.
A módszer tehát nem véletlenül hozott nagy harcsát.
Osztényi Zoltán kifejezetten dunai bajszosokra készült, és ehhez igazította a szereléket is. „Harmincas fonott zsinór volt fent, nyolcvanas előkével, harcsás bottal” – részletezte.
A csali sem apróság, hanem egy nehezebb, vízközt vezetett vertikális csali. „Egy 9 centis, 55 grammos vertikális csalira szívott rá, vízközt. Nem tökölt vele” – idézte fel a rávágást Osztényi Zoltán.
A horgász partközelben, nagyjából 20–30 méterre dobált, egy forgó környékén, kőgát mögötti részen.
Aznap már a nagy hal előtt is akadt dolga. „Délután kettő körül kezdtem a pecát, és már a nagy harcsa előtt is fogtam kettőt, kisebbeket, olyan másfél méter körülieket” – mesélte.
A következő jelentkező azonban egészen más erőt mutatott. „Elég vehemens volt, ahogy rászívott. Lehetett érezni, hogy ez nagyobb lesz” – idézte fel a pillanatot.
A hal először csak ránehezedett a szerelékre, majd hirtelen megindult.
Innentől már nem a horgász diktálta a tempót. „Elindult, kivitt a sodrásba, mentem utána hajóval. Már alig volt zsinór az orsón, lecsavart mindent” – vallotta be Osztényi Zoltán, hozzátéve, hogy végül ez nem okozott problémát.
A fárasztás nagyjából fél óráig tartott.
A sodrásban harcoló harcsa különösen nehéz ellenfél, mert nemcsak a saját erejével, hanem a Duna húzásával is számolni kell. „Ott már az a nehéz, hogy ne a sodrás dolgozzon helyette. Van, hogy a hal ott marad egy helyben, és nem nagyon tudsz vele mit csinálni” – magyarázta,
Osztényi Zoltán nem akarta erőből lezárni a küzdelmet. Mivel nem tudta, pontosan hogyan ült a horog, inkább türelmesen dolgozott a hallal. „Nem erőltettem nagyon, mert nem tudtam, hogyan van akadva a horog. Ha elment volna valami akadóba, akkor baj lehetett volna” – idézte fel a fárasztás egyik kényes részét.
A végén kiderült, hogy a horog a lehető legjobb helyre került. „Nagyon jól akadt, szépen a szája szélén. Nem tudta lenyelni, a hal sem sérült komolyan” – árulta el.
A harcsát végül egy sekélyebb részre terelte, ott sikerült biztonságosan kézbe vennie.
A fogás Váccal szemben, két kőgát között történt, a magyarországi Duna-szakaszon.
A fogás értékét számára nemcsak a hal mérete adta, hanem az is, ahogyan sikerült becsapnia. „Pergetve fogtam, és ez nagyon nagy örömöt okozott. Nem szakítós módszerrel, nem élő csalival, hanem így. Nekem ez sokkal többet jelent” – lelkendezett.
A harcsázás régóta közel áll hozzá. „Mióta az eszemet tudom, harcsára horgászom. Engem mindig a harcsák érdekeltek” – mesélte.
Korábban sem panaszkodhatott a fogásaira, hiszen több igazán komoly dunai harcsát is partra segített már.
Volt már 225 centis, 210 centis és 2 méteres harcsája is.
Június 18-án azonban mindegyiken túl tudott lépni. „A saját harcsarekordomat sikerült megdöntenem. Ez az eddigi legnagyobb” – büszkélkedett Osztényi Zoltán.
A hal hosszát lemérték, a tömegét viszont nem, azt soha nem is szokta.
A dunai óriás 238 centis volt, a horgász becslése szerint pedig 100 kiló körül járhatott, de úgy gondolja, valamivel alatta maradhatott.
A Facebook-posztjában nem véletlenül nevezte dunai bajszos bálnának.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Facebook/Osztényi Zoltán)
