Egészen elképesztő méretű, 64 centiméteres és 2,24 kilogrammos kősüllőt fogott Lelkes Attila a Duna szlovákiai szakaszán. A hal a magyar országos rekordnál is nehezebb volt, a fárasztás végén pedig még a horgásztársa is szinte lefagyott a látványtól. A Pecaverzumnak részletesen elmesélte a nem mindennapi fogás történetét.
Október 19-én, hétfőn délután fél négy körül Lelkes Attila különös kapást érzett a Dunán. Nem azt a jellegzetes, határozott koppintást, amelyre kősüllőzés közben számítani lehet, hanem inkább olyan volt, mintha valami ránehezedett volna a csalira.
A következő percekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szokatlanul nagy hal akadt a horgára. Arra azonban még ő sem számított, ami végül a felszín alatt kirajzolódott.
„Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor a felszín alatt, a tiszta vízben megláttuk a jellegzetes kősüllős harántcsíkokat!” – idézte fel a pillanatot a Pecaverzumnak.
Egy hétfő délután, amelyből életre szóló élmény lett
Attila ritkán jár hétfőn horgászni, ám ezúttal előre tudta, hogy a szokásosnál korábban végez a munkájával, így a délutánját a vízen töltheti.
„Nem jellemző, hogy hétfőn járok horgászni, de mivel tudtam, hogy 11 órára befejezem a munkámat, úgy döntöttem, kimegyek horgászni” – mesélte.
Állandó horgásztársa, Zöld Béla is csatlakozott hozzá. Délután két óra körül indultak el, a hajót pedig Somorján tették vízre, a Bősi Vízerőmű felvízi részén, a Körtvélyesi-víztározónál.
Az indulási helyet részben a körülmények határozták meg.
„Picit kényszermegoldás, mert az idén az alacsony vízállás miatt Bősön nem tudunk sólyázni. Részben a vízállás miatt, részben sólyapálya hiányában.”
Somorjáról körülbelül 25 percet hajóztak Pozsony irányába, míg elérték a D4-es autópálya 2021-ben átadott ártéri hídját, nagyjából 15 kilométerre Rajkától.
„Megjegyzem, nekünk is új ez a hely, mivel csak második alkalommal kerestük fel” – árulta el Attila.
A horgászatot a jobb oldali hídláb mögött kezdték, ahol a víz 6-7 méter mély, majd fokozatosan 9 méterig mélyül.
„A hídláb mögött hasonló áramlatok keletkeznek, mint a dunai ruganyok végénél, plusz még sziklákkal, kövekkel is tarkított a mederfenék.”
Kősüllőre vadászott, de ekkora példányról nem is álmodott
Attila nem véletlenül kereste fel ezt a területet. Elsősorban kősüllőt szeretett volna fogni, bár a fogassüllő is szerepelt a célhalak között.
Tapasztalatai szerint ezen a Duna-szakaszon a kősüllő korántsem olyan gyakori, mint például a Tisza-tóban.
„Személyes tapasztalatom szerint körülbelül négy-öt éve jelentek meg” – mondta.
A környéken ugyanakkor más halfajok is nagy számban fordulnak elő.
„Rengeteg most a géb és a sügér ezen a szakaszon. A sügérek nem kicsik!”
A kősüllőket kétféle csalivezetéssel próbálta becsapni.
„Kidobom oldalirányba, majd a víz sodrásával lefelé léptetgetem magam felé” – ismertette az egyik módszert.
A másik technikánál hátrafelé dobott, majd a csalit maga felé húzva, megemelve, lassan kilebegtetve és újra visszaültetve horgászott.
A hatalmas kősüllő végül az első, oldalirányú dobásokra épülő módszerrel érkezett.
Az új bot első horgászatán jelentkezett a kapitális hal
A történet különlegessége, hogy Attila egy addig élesben még nem próbált pergetőbottal horgászott.
Egy mindössze 198 centiméteres, 2–12 gramm dobósúlyú, tűspicces castingbotot használt, amelyre egy kis méretű multiplikátoros orsót szerelt.
A felszereléshez PE 0.25 jelölésű fonott főzsinórt és 0,12 milliméteres fluorocarbon előkét használt.
A halat egy 7 centiméteres, UV-aktív színváltozatú gumihallal csapta be, amelyet 5 grammos cheburaska súllyal kínált fel.
A könnyű felszerelésnek hamarosan olyan erőpróbát kellett kiállnia, amilyenre Attila sem számított.
„Nem az a tipikus koppintós kősüllős kapás volt”
A kapás délután fél négy tájban érkezett, amikor a csali már egészen közel, körülbelül négy méterre járt a hajó végétől.
„Ránehezedésszerű volt, nem az a tipikus koppintós kősüllős. Azonnal megéreztem, hogy jó súly van a horgon.”
A hal komótosan megindult a sodrás irányába, lefelé.
„Majd tartotta magát lenn, a fenék közelében. Kis idő múlva megint megindult lefelé.”
A horgász ekkor már komolyan elgondolkodott azon, hogy a hajót egy helyben tartó orrmotor horgonyfunkcióját kikapcsolja-e, és a hallal együtt elinduljon a sodrásban.
„Megjegyzem, az említett horgászbotnak ez volt az első pecája, és még nem tudtam, milyen erőtartalékok vannak benne.”
Végül a hajó a helyén maradt.
„Lassan-lassan tudtam visszanyerni a zsinórt. Azt tudtam, hogy nem harcsa, mert nem ütötte a zsinórt.”
A hal már közvetlenül a hajó alatt járt, de továbbra sem akart elszakadni a mederfenék közeléből.
„Már a hajó alatt volt, de akkor is a fenék közelében. Lassan feltornáztam. Végre megláttuk!”
Ekkor következett a horgászat legemlékezetesebb pillanata.
„A barátom szinte lefagyott a látványtól”
A tiszta vízben először a hal jellegzetes harántcsíkjai rajzolódtak ki. Ezek alapján Attila és Béla azonnal felismerték, hogy kősüllővel van dolguk.
Csakhogy ekkora példányt egyikük sem látott még a horgán. Attila visszaemlékezése szerint a hal hatalmas uszonyait végig feszesen tartotta.
Zöld Bélát annyira meglepte a látvány, hogy egy pillanatra a szákolásról is megfeledkezett.
„A barátom szinte lefagyott a látványtól, nekem kellett rászólnom, hogy: megmerítenéd?”
A hatalmas kősüllő végül sikeresen a merítőbe került.
A teljes fárasztás Attila becslése szerint mindössze négy-öt percig tartott, bár az izgalmak közepette nehéz volt pontosan követnie az időt.
Ami ezután következett, az a két tapasztalt horgászt is megdöbbentette.
64 centiméter és 2,24 kilogramm – még a magyar rekordnál is nehezebb
A halat a hajó mércéjén és külön mérőszalaggal is megmérték. A teljes hossza 64 centiméternek bizonyult, tömege pedig 2,24 kilogramm volt.
„A halat a hajó mércéjén és mérőszalaggal is mértük. A tömegét is megmértük, 2,24 kilogramm volt” – közölte Attila.
Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Szlovákiában a halak teljes hosszát mérik.
„Megjegyzem, nálunk a halakat teljes hosszban mérik, a horgászrend szerint. Tehát a farok végéig volt 64 centiméter.”
A fotózáson egy apró malőr is történt.
„Persze fotózáskor a hajó mércéjén elcsúszott a hal, de akkor a nagy izgalomban nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.”
A fogás méreteit azért is érdemes külön kiemelni, mert a Mohosz hivatalos magyar abszolút rekordlistáján a kősüllőrekordot továbbra is dr. Hunyady Attila tartja.
Ő 1992. január 23-án, Rácalmás térségében fogott egy 2,20 kilogrammos, 49 centiméteres kősüllőt.
Lelkes Attila hala tehát a saját mérése szerint 40 grammal nehezebb volt a magyar rekordnál, a két közölt hosszadat között pedig 15 centiméter a különbség.
Utóbbi összehasonlításhoz azonban fontos megjegyezni, hogy a Mohosz a halakat az orrcsúcstól a farokúszó tövéig méri, míg Attila a farokúszó végéig mérte a saját halát. Így a 15 centiméter nem tekinthető közvetlenül összehasonlítható hosszelőnynek.
A magyar rekordot mindenesetre a szlovákiai fogás nem változtatja meg.
„Van is tőle könyvem, az írásait is szerettem”
Attila a fogás után maga is utánanézett a több mint három évtizede fennálló magyar rekordnak. Annak kifogóját az írásaiból korábban is ismerte.
„Este megnéztem, hogy Magyarországon dr. Hunyady Attila tartja a rekordot. Van is tőle könyvem, és az írásait is szerettem.”
A szlovák rekordnak is utánanézett, ám az interneten talált adat hitelességében már nem biztos.
„A szlovák kősüllőrekordot ma néztem meg. Azt írják, hogy 60 centi és 3 kiló. Nem tudom valójában, mennyire valós vagy hivatalos!”
A háromkilós adat különösen meglepte.
„Az enyém hosszabb volt, jó erőben volt, és nem közelítette meg a 3 kilót.”
Az említett szlovák csúcs hivatalos voltát egyelőre nem sikerült megerősíteni.
Attilában egyébként fel sem merült, hogy rekordhitelesítést kezdeményezzen.
„A hitelesítés és a bejelentés nem merült fel bennem, nem akartam ilyenekkel foglalkozni.”
Már az 56 centis kősüllőnél is elképedtek
Attila korábban soha nem fogott ekkora kősüllőt. Pedig a horgásztársával már tavaly is volt részük emlékezetes fogásban.
„Tavaly a horgásztársam fogott egy 56 centiset. Már akkor el voltunk képedve, hogy milyen hatalmas!”
A mostani példány a közölt méretadatok alapján még annál is nyolc centiméterrel hosszabb volt.
A különleges hal története ráadásul csak napokkal a fogás után kezdett igazán nagy visszhangot kiváltani.
Attila ugyanis eredetileg nem is készült arra, hogy szélesebb közönség elé tárja az élményt.
„Nem terveztem vele nagy posztolást.”
Végül csak a következő hétvégén, október 25-én osztotta meg a fényképeket a Facebookon.
A reakciók minden várakozását felülmúlták.
„Csak a hétvégén posztoltam, és a legnagyobb meglepetésemre pár perc után már 100 lájknál jártam.”
Nem csoda, hiszen egy egészen emlékezetes kősüllővel hozta össze a horgászsors.
