A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) rekordlistájának második helyére került az az amur, amelyet házi készítésű fagyival fogtak ki hajnalban. A horgász azt mondta, életében még soha sem bajlódott annyit hallal, mint most.
Bán József és Bán Szabolcs neve ismerősen csenghet azok számára, akik követik a Ráckevei-Soroksári Duna-ág (RSD) horgászberkeinek a történéseit. Az apa-fia páros látott már egy s mást makádi stégükön, kevés dolog tudja őket meglepni, hiszen ketten együtt már több, mint nyolcvan rekordhallal büszkélkedhetnek a vízterületen.
Július 29-én, hétfőn hajnalban azonban mégis olyas valamire ébredt az idősebbik horgász, amelyre még álmában sem gondolt volna: élete legnagyobb amurja minden korábbi küzdelmet felmúlóan harcolt a horog végén.
„Igazság szerint nem tudom, mikor jött, azt tudom, hogy 4 óra 30 percre értem ki vele a partra. Egy órát biztos fárasztottam. Én ennyit még nem bajlódtam hallal soha” – vallotta be a Pecaverzum megkeresésére Bán József.
A horgász még a csipát sem törölte ki a szeméből, és máris egy eszeveszett hajszába csöppent. Mint mindig, most is csónakkal ment rá a halra, miután az elektromos kapásjelző hangjára felriadt. Küzdőtársa brutális erőt mutatott: elhúzta a ladikot a horgászhelytől nyolcszáz méterre.
„Először azt hittem, hogy busa, mert nem jött föl a víz tetejére, az amur meg feljön, de ezt fél órán át nem is láttam. Piszkosul ment” – jellemezte az erejét a halnak, amely többször is irgalmatlan kitöréseket produkált.
„Feltekertem húsz métert, utána megint elvitte. Nem mertem erősebbre húzni a féket” – mert félt attól, hogy elveszíti a lélekfacsaró küzdelmet. Tudta: egy rossz mozdulat, és üres kézzel, búskomoran evickélhet ki a vízpartra.
Koncentrálnia kellett erősen a vak sötétben az RSD közepén, és összeszednie minden erejét, hogy a bitang jószág ne járjon túl az eszén. Fél órát kellett várni, mire először megmutatta magát méltó ellenfele.
„Amikor megláttam, elkezdett remegni a lábam, azt hittem, negyvenkilós” – ámuldozott a látványtól Bán József.
Sokáig azonban nem hüledezhetett, mert még hátra voltak a fárasztás utolsó mozzanatai és a szákolás. Meg kellett várni, hogy a fergeteges nádrágó teljesen kimerüljön, és biztonságosan meg lehessen meríteni.
Mihelyst ezzel a feladattal is megbirkózott, a halat vízben tartva, a csónak mellett vitte ki a partra, és egyből ébresztette fel a fiát, hogy mérjék le.
A kijelző 33,73 kilót mutatott, ami ugyan nem negyven, de így is mindenkinek leesett az álla.
Még a halőröknek is, akiket természetesen rögvest értesítettek, hogy hitelesítsék a fogást, ami az RDHSZ rekordlistájának a második helyére kerül a faj szerinti kategóriában.
A történet pikantériája, hogy Bán József ezzel a 111 centiméteres torpedóval saját magát előzte meg, hiszen a második helyet május 17-e óta ő foglalta el, akkor egy 32,95 példányt terelt partra. (Nézd meg a halat ITT!)
A 2009 óta íródó rekordlista élén Nédó Attila áll, aki 2011. augusztus 18-án egy 35 kilós amurnak örülhetett.
A csalit majdnem elfelejtettük, ez volt az:
Fagyi. Így nevezi a pecás szleng: a horoggal együtt pohárba fagyasztott kukorica, amelyet bevetés előtt megszabadítanak a műanyagtól, amely csak a formáját adja meg az amurcsalogató találmánynak. Miután vízbe ér, pár perc múlva kiolvad, és egy helyre szóródik a takarmány.
Az amurt természetesen visszaengedték, erről videó is készült:
És akkor jöjjenek még képek:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Pecaverzum/Bán József)
