A süttői Duna-szakaszon 91 kilogrammos harcsát fogott a településen élő Fülöp Sándor. A közel két és fél méter hosszú hal hatalmas erővel küzdött, negyven percig kellett fárasztani.
Fülöp Sándor a harcsa életkorát húsz év körülire becsülte, a tömege alapján az ország tíz legnagyobb példánya közé tartozhat, a vármegyei vizeken pedig abszolút rekordnak számít.
„Álmomban nem gondoltam, hogy ekkorát akaszthatok, hiszen a Dunának ez a része azért nem híres a nagy harcsákról. De még a kis harcsákért is meg kell kínlódni” – idézte fel a Pecaverzum érdeklődésére Sándor, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejében a szeptember 4-ei, szerdai fogása után.
A 48 éves horgász 150 méterre lakik a parttól, gyerekkora óta szinte minden nap szakít időt a horgászásra.
A foglalkozása is a hobbijához köti, a vármegye egyetlen halboltjában dolgozik.
A rekordnagyságú harcsát egy barátjával együtt fogták, aznap az volt az egyetlen kapásuk.
„Úgy terveztük, hogy egy órakor kimegyünk, kuttyogatunk vagy pergetünk. Így is történt, kuttyogattunk is, pergettünk is, de igazándiból nem nagyon volt kapásunk. Úgy terveztük, hogy este hétig pecázunk. 18 óra 10 perckor aztán megakasztottam ezt a halat, és 40 percig kínlódtam vele” – mondta a harcsáról, amelyet egy mélyre törő, 13 centis wobblerrel akasztott meg.
A kapásnak semmilyen előjelét nem érzékelte, még a radaron sem volt jele nemhogy nagy, de még kis harcsának sem.
Ami viszont meglepő, hogy a kapás alapján Sándor nem érezte óriásinak a halat.
„Pedig már van tapasztalatom, nagyon-nagyon sok nagy harcsával találkoztam már, sokkal nagyobbakat is fogtam már, mint a mostani. Igaz, azokat külföldön csíptem nyakon. Ezúttal úgy éreztem, egy 5-10 kilós egyeddel van dolgom, ami itteni viszonylatban már szépnek mondható. Aztán eltelt egy-két perc, és azt mondtam a barátomnak, hogy akár 20 kilós is lehet. Aztán, ahogy telt az idő, egyre inkább éreztem, hogy szépen növekszik a hal vélt mérete a fejemben. A csónakból, ahogyan megközelítettük, nem bírtam felemelni, éreztem a hatalmas tömegét a halnak” – gondolt vissza a fárasztás pillanataira a pecás, hozzátéve, hogy közben közel két kilométert sodródtak a csónakkal, mire sikerült kiszedni a csúcsragadozót.
Sándor már 45 éve horgászik, az édesapja fertőzte meg ezzel a szenvedéllyel. Sok nagy halat akasztott már, ez a harcsa mégis nagyon különleges a számára.
Méghozzá azért, mert Magyarországon, a lakhelye közelében sikerült megharcolnia vele.
A felszerelését egy 100 grammos pergetőbot, egy 6000-es orsó és egy arra csévélt 21-es fonott tette ki, utóbbi nem tűnik bitang erősnek, de a horgász szerint bőven elég volt a harcsa higgadt kifogásához.
Az ekkora halak fárasztása közben kettős érzés uralkodhat el a pecásokon. Lehet élvezni végig, miközben az emberben ott van a kisördög, nehogy elmenjen a hal.
„Most inkább az volt bennem, hogy ne veszítsem el. Ezért egy kicsit óvatosabban fárasztottam, hogy mindenképp meglegyen. Próbáltam finomabb lenni, óvatosabb egy kicsit a megszokottnál, mert itt, ezen a Duna-szakaszon számomra óriási érték egy ekkora hallal fotózkodni. Fogtam már 148 kilós harcsát is külföldön, de ez mégis nagyobb élményt adott. Gondolj bele, ahol most lakom, onnan 150 méterre folyik a Duna! Ott leteszem a csónakomat, és onnan megyek pecázni. Itt nem mindenki fog ilyet. Konkrétan itt, ezen a szakaszon még senki nem fáraszthatott ekkorát. És ez azért így másabb élményt ad. Az pedig, hogy egy barátommal élhettem át, még jobb érzéssel tölt el” – osztotta meg kivételes kalandját a horgász.
A hal 91,1 kilót nyomott, és a farokuszonyát is beleszámítva – a pergetők mindig így mérik a halakat – pedig elmondható, hogy 240 centisre nőtt a harcsa.
De még nagyobbra is nőhet, Fülöp Sándor ugyanis visszaengedte a halat a süttői Dunába.
„Végtelen boldogságot éreztem. És azt mondtam, hogy nagyon nagy részben azért a szerencse is mellém szegődött. Most nem azt mondom, hogy ügyetlen vagyok vagy hogy nincsen tapasztalatom, de ahhoz, hogy pont nekem, pont így sikerüljön kifognom, ahhoz szerencse is kell. Persze, kell tudás is a kiszedéshez, hiszen higgadtnak és kitartónak kell végig kell maradni, de mint mindenben, a horgászatban is melléd kell, hogy álljon Fortuna. Én mindig azt mondom, hogy számomra ez a Maldív-szigetek. Más ott érzi jól magát, én a Dunán. És ha fogok halat, ha nem fogok halat, mindenképpen óriási élményként élem meg a horgászataimat” – zárta a sztorizást Sándor, hozzáfűzve végül, hogy a harcsázás másnapján pihenésképp pontyozott egyet.
Ezt a halat azonban soha nem fogja elfelejteni.
Zoltai Dániel, a Komárom-Esztergom vármegyei Horgászegyesületek Szövetségének (Kemhesz) elnöke elmondta, a tapasztalatok szerint egyre több a hal a kezelésükbe tartozó Duna szakaszon, ez a rekordmennyiségű telepítéseknek, valamint a hosszú távra tekintő, tudatos halgazdálkodásnak köszönhető. Megfigyelhető, hogy az utóbbi időben a horgászok egyre jobban vigyáznak a környezetre, a vízpartok tisztaságára.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Fülöp Sándor/Pecaverzum)
