Vincze László egyéjszakás pecát tervezett a Dunavölgyi-főcsatornán, miután a Fűzvölgyi-csatornán fogott egy húsz kilogramm feletti amurt. Az új helyszínen sem vallott szégyent, ott is sikerült egy kapitális amurt becserkésznie.
Vincze László kora este, hat óra körül érkezett meg a csatorna mellé. Már az első pillanatban szembesült vele, hogy a körülmények nem lesznek ideálisak.
„Egyből láttam, hogy a vízállás a csúcson, de sajnos azzal is szembesültem, hogy itt is komoly mennyiségű zöldséget szállít a kanális a víz felszínén” – emlékezett vissza közösségi oldalán megjelent beszámolójában.
Bár a magas vízállás gyakran kedvez a horgászatnak, nem könnyíti meg a szerelékek elhelyezését.
„A halak aktívabbak ilyenkor, de a felemelkedő víz mélyebben elfoglalja a sás, nádas részeket, így nehezebb vízbe juttatni a szerelést, a fárasztásokról nem is beszélve” – mondta.
Az időjárásra viszont nem lehetett panasz: az enyhe hőmérséklet, a teljes szélcsend és a nyugodt légkör ideális feltételeket biztosítottak az éjszakai horgászatra. A helyet azonban elő kellett készíteni, ami nem ment könnyen.
„Sajnos itt is merülnöm kellett, mert a heves viharok borzalmas munkát végeztek errefelé. A nádat rádöntötték a vízre, de még a víz alól is bányásztam, hogy egy testesebb hal kivételéhez megfelelő legyen a pálya” – miután aztán minden a helyére került, László végre letelepedhetett.
A környéken nem volt más horgász, így teljes csend és nyugalom uralkodott a parton. A sötétséggel együtt azonban egy másik kihívás is megérkezett.
„Tíz órától az apró halak akadályozták a pihenésem, nem volt olyan tíz perc, hogy a vevő nem csippanjon be” – bosszankodott.
A gyakori kapások miatt szinte lehetetlen volt aludni, a kapásjelzők folyamatosan dolgoztak. Az igazi esemény azonban az éjszaka kellős közepén következett be.
„Hajnal három körül jött egy maszatolós kapás, amire már kiugrottam az ágyból, mert úgy éreztem, ez másnak indul, mint a többi” – idézte fel az izgalmas pillanatot.
A hal megugrott, néhány métert húzott, majd megállt. László néma botemeléssel válaszolt, de azonnal érezte, hogy komoly ellenfél akadt horogra.
„A bot kiflibe görbült, és az orsó fékje is felvisított” – mesélte. – Óriásit küzdöttünk az éjszakában. Ezek a vad halak hihetetlen erőtartalékkal rendelkeznek, és az erejük végéig megtesznek mindent, hogy a horogtól megszabaduljanak.”
A felszerelés állta a sarat, a merítés pedig már könnyedén ment, a hal – amely alulról súrolta a 20 kilót elfáradt, és mozdulatlanul tűrte a szákolást.
„Fantasztikus két peca van mögöttem, ahol az elképzeléseim valóra váltak, a taktika és a kitartásom meghozta a nem mindennapi halakat” – fogalmazott a pecás, aki reggelre még egy domolykót is fogott.
Képek a fűzvölgyis pecáról:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Vincze László FB-oldala)
