Április első napja minden ragadozózó horgásznak ugyanazt jelenti: véget ér a csukatilalom, és újraindul a szezon. Szente Attila sem várt sokáig, a nyitányt a Lupa-tó partján kezdte, ahol már az első dobások után váratlan fordulatot vett a pecázás.
„Az első pecák ilyenkor mindig kereső jellegűek. Nemcsak a halakat próbálja megtalálni az ember, hanem azt is, hogy az adott vízen mi működik éppen” – idézte fel a Pecaverzumnak.
A választott partszakasz meredeken mélyülő, kövezett terep volt. Az ilyen helyeken a törések és a kövek közötti átmenetek adják a játék lényegét, ezért Szente Attila egy mélyebbre törő, agresszívebben vezethető csali mellett döntött egy 8,8 centis, 11 grammos változatban.
A megnevezés is ezt tükrözi, hiszen ez a csali vezetés közben gyorsan a mélyebb rétegekbe húz, így hatékonyan lehet vele átfésülni a törések alját és a kövezések előtti sávot.
A csali már korábban is adott szép halakat, bár a kövezés nem kímélte: a csőre megrepedt a sok koppanástól. Ennek ellenére maradt a bizalom.
„Sokszor pont az ilyen megviselt csalik hozzák a legjobb történeteket” – vélekedett a horgász.
Az első néhány dobás inkább tapogatózásról szólt. A medertöréseket figyelte, az esetleges megállókat kereste, és igyekezett minél pontosabban bejátszani a kövezés menti sávot. Aztán a harmadik–negyedik dobásnál megtört a csend.
„A csali visszavontatása közben egy egészen furcsa reakció érkezett. Nem az a tipikus csukás rávágás, de nem is egy süllős pöccintés” – mesélte.
Egy pillanatra meg is állt, mert nem tudta hova tenni a jelzést. Ahogy közelebb ért a csali, egyszer csak feljött a hal.
És ekkor jött az a bizonyos pillanat, amikor minden átfut az ember fején. Ilyenkor csukára számítasz, esetleg csapósügérre, ritkábban süllőre. De, ami ott megjelent a víz felszínén, az nem szerepelt a forgatókönyvben. Fekete sügér.
„Egy pillanatra szerintem mindketten meglepődtünk. Ő is, én is. Teljes csend, az a tipikus »mi történik most?« érzés” – fogalmazott.
A következő mozdulat már ösztönből jött, azonnal a merítőhálóért nyúlt.
A hal azonban nem adta könnyen. Beindult az a jellegzetes, agresszív, ugrálós mozgás, amitől minden horgász szíve gyorsabban ver.
És itt jött a fordulat. A már amúgy is repedt csőrű wobbler ezt a terhelést már nem bírta tovább. Egy erősebb rázás, és meg is adta magát. Abban a pillanatban csak egy dolog számított: meglegyen a hal – gondolta magában Szente Attila.
Szerencsére végül minden a helyére került, és a merítőben landolt.
„Amikor végre kézbe vettem, akkor tudatosult igazán, mit is fogtam. Egy gyönyörű, erős, 45 centiméteres fekete sügért. Hazai viszonylatban ez már kapitális méret, ráadásul egy teljesen váratlan helyzetben jött” – jellemezte a halat és a szituációt.
„Ez az a fajta élmény, ami miatt újra és újra kimegy az ember. Nemcsak a hal miatt, hanem a meglepetés miatt. Mert sosem tudhatod, mi történik a következő dobásnál. A szezon pedig már az első napon megadta azt, amiért ezt az egészet csináljuk” – tette hozzá.
Azt is megjegyezte, hogy egy dolog biztos: a repedt csőrű csali megérdemel egy külön helyet a dobozban – ha másért nem, ezért a történetért.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép:
