Egy teljes napot szánt egy hosszabb Ipoly-szakasz bejárására Sztahovits Péter, aki nem egyedül indult útnak, hanem egy street fishing világbajnok társaságában próbált szerencsét.
A történtekről a Daiwa Magyarország Facebook-oldalán számolt be, ahol azt írta, hogy Nagy Tamás csatlakozott hozzá a túrához.
A halakat nem klasszikus módon keresték, hanem egyszerű megfigyeléssel – a víz felszínén látható mozgások, „forgások” árulták el az aktuális tartózkodási helyüket.
Több alkalommal is elég volt 50–100 métert odébb sétálni, és a kapástalan részt hirtelen aktív halak váltották fel.
A pecát trükkösnek írta le, ahol a finom részletek döntöttek. Társa egy 1,2 grammos, barna színű kanalat tett fel, amely már korábban is bizonyított náluk. Ezúttal főként jászok és domolykók reagáltak rá látványosan.
„Sok esetben sekély vízben kellett elhúzni a csalit, ez pedig remekül eljött ott, ahol kellett” – idézte fel, majd a vezetési technikába is betekintést adott.
A lassú bevontatás jelentette az alapot, amit apró csuklómozdulatokkal tettek változatosabbá.
Ha a sodrás engedte, időnként meg is állították a csalit, hagyva, hogy természetesen sodródjon tovább.
Mint kiderült, ez sokszor kulcsfontosságú volt: ha csak odaböktek a halak, a megállítás után érkezett meg a valódi kapás.
A beszámoló kitért arra is, hogy az ilyen könnyű csalik használata megfelelő felszerelést igényel. A finom pergető szett nélkül nehéz lenne pontosan dobni és vezetni a mindössze 1,2 grammos műcsalit.
A horgászat egyfajta bemelegítésként szolgált a következő napra, amikor egy másik barátjával ismét hasonló élményekben volt része – ennek részleteit későbbre ígérte.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Daiwa Magyarország FB-oldal)
