1961 végén meglehetősen szokatlan vendég érkezett látogatóba Nyugatról a vasfüggöny mögé: Góliát, egy 68 tonnás kék bálna, ami teljesen lázban tartotta a magyarokat. A legenda szerint viszont a puszta látogatásán felül volt egy még érdekesebb célja a magyar körútnak: a CIA használhatta kémkedésre a bálnát, hogy feltérképezze, hol lehetnek a szovjet rakétabázisok.
„Csak a nyelve 2200 kilogramm” – ezt az érdekességet szinte minden korabeli lap kiemelte, amikor Góliát érkezéséről vagy már magyarországi tartózkodásáról cikkezett. Érthető okokból, hiszen a kék bálna teljesen szokatlan jelenség volt idehaza, nemhogy élőben, de még képen sem sokan láttak bálnát, úgyhogy igazi szenzációnak számított, hogy testközelből lehetett megfigyelni egy ilyen óriást. A Népszabadság szerkesztősége például egy az állattal készített fiktív interjúval lelkendezett az érkezés után – olvasható az itthonvagy.blogspot.com-on.
Góliát érkezése már napokkal korábban lázban tartotta a közvéleményt. Az Esti Hírlap 1961. december 9-én már arról írt: „December 18-a körül átlépi az ország határát egy 26 méter hosszú, speciális kocsira épített guruló hűtőszekrény, amelyben a 22 méter hosszú, preparált Góliát nevű óriásbálnát helyezték el. Norvég halászok ejtették el az óriás állatot. A párizsi jégrevü mindenfelé magával viszi a bálna óriást és kiállítja. Most Budapesten keresik azt a teret, ahol Góliátot bemutathatják. Nem akármilyen állat: súlya 68 200 kiló. Hossza 22 méter, a szíve 450 kiló, veséje 560, mája 600, nyelve 2200 kiló. Az állatból 30 ezer kiló zsírt vettek ki.”
Az 1954-ben, az Atlanti-óceánból kifogott állatot 70 hektoliter formalin segítségével konzerválták. Eközben távolították el a fent felsorolt (és lemért) belső szerveit is. A formalin mellé viszont mást is bevetettek, a bálna állandó kísérője lett a már említett hűtőgép, amelynek csövei az állat testébe vezettek. Ezt viszont csak akkor kapcsolták be, ha a bemutatás idején a hőmérséklet 0 Celsius-fok fölé emelkedett. Épp ezért többnyire télre időzítették a különféle külföldi turnékat, de például Magyarországon is bőven belelógott a tavaszba Góliát látogatása, szóval volt dolga bőven ennek a hűtőnek.
Az akkori cikkekből kiderült, hogy nem volt túl gyors Góliát haladása. Igaz, 1961-ben még nem voltak autópályáink, de így is figyelemre méltó, hogy csak december 29-én (más források szerin 30-án, négynapos késéssel) gurult be a hatalmas teherautó Budapestre, azon belül is a Városligetbe.
Az 1961 decemberének végéről nagyrészt 1962 elejére átcsúszó cirkuszilátványosság-turné meglehetősen sikeresnek bizonyult, a magyar nép valósággal rávetette magát a Kárpát-medencei szemnek teljesen ismeretlennek számító, egzotikus állatra. Legalábbis egy a Zalai Hírlapban 1962. április 22-én megjelent cikk szerint a bálna Zalaegerszegre érkezése előtt 35 magyar várost járt már meg, összesen 1,5 millió magyar volt kíváncsi rá. Ebből csak Budapesten 700 ezren nézték meg az Ország-Világ szerint.
Pedig eredetileg kisebb lett volna az országos bálnakörút: a Népszabadság az MTI nyomán azt írta még 1962. február elején, hogy a turné csak Győrt, Veszprémet, Székesfehérvárt, Dunaújvárost, Pécset, Mohácsot, Kecskemétet, Szegedet, Szolnokot, Debrecent, Nyíregyházát, Miskolcot és Gyöngyöst érinti majd, végül március 20-án visszajut Budapestre, ahonnan másnap, hajóval távozik Bulgária felé.
Góliát története viszont – egyes berkekben – egy egészen furcsa adalékkal maradt fenn. Városi legendák szerint ugyanis nem a látványosság bemutatása volt a fő cél, hanem a 68 tonnás bálna, illetve az azt szállító, 22 kerekes, rendkívül hosszú és a bálnával együtt kifejezetten nehéz kamion egy nagy nyugati kémakció gigantikus főszereplője volt.
A kamion Magyarországon belüli haladásához ugyanis útvonalengedély kellett – a szervezők előre jelentették, honnan hova szeretnének eljutni a nagy országos turné során az állattal, az állami közutakat felügyelő Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) pedig kiadta az engedélyt, hogy merre mehetnek, figyelembe véve, hogy mely utak, hidak bírják el a túlméretes járművet.
A túlméretes jármű pedig – a nagy kémelmélet hívei szerint legalábbis – hogy, hogy nem, méreteiben eléggé hasonlított azokhoz a szovjet járművekhez, amelyekkel az akkori ballisztikus rakétákat szállították. Azzal tehát, hogy megtudták, merre mehet a bálna, megtudták azt is, elvi szinten mely útvonalak közelében lehetnek a rakétaállomások.
A sztori megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet jelentős szerepet kapva felbukkan Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister harmóniákban is.
Hogy ebből mi az igazság? Valószínűleg semmi, de azért ezt biztosra nem mondhatjuk. Ezen az állásponton volt Békés Csaba, a Hidegháború-történeti Kutatóközpont alapító igazgatója is, amikor 2005-ben megkereste az RTL XXI. század című műsora a „kémbálna” ügyében.
„A bálna itt járt, ez történelmi tény, hogy turistaként vagy éppen valamilyen más célzattal, az nem derült még ki” – mondta Békés, hozzátéve, hogy hisz is, meg nem is a rendkívül egyedi CIA-akcióban, ami azért valószínűleg inkább legenda, mert már az 1960-as években is voltak az ilyen jellegű megfigyelésre alkalmasabb eszközök, mint a csalibálna.
A dologhoz tartozik az is, hogy Magyarország azért stratégiailag nem volt annyira fontos célpont az 1960-as évek elején, hogy a CIA ennyire filmbe illő módon próbálja meg kideríteni a nagy szovjet rakétatitkokat, főleg, ha megtehette ezt a legendás U–2 felderítő repülőgéppel is.
„Nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen akcióra kellett volna felhasználni a bálnát, mivel az adott körülmények között ez nem volt logikus. De amíg az ellenkező bizonyítékok nincsenek a kezünkben, addig nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem” – vélekedett a történész a bálnakérdésről a Legendavadászat című könyvben.
Békés a kontextust magyarázva arra is kitért, hogy az 1956-os forradalom eltiprása miatt évente elítélték Magyarországot és a Szovjetuniót az ENSZ közgyűlésén, 1960-ban viszont külön tárgyalások indultak Washington és Budapest között, ezek 1962-ben megegyezést hoztak: levették a napirendről a magyar ügyet, cserébe 1963 tavaszán jött az amnesztia az 1956-os forradalom miatt még börtönben ülőknek.
Békés szerint az 1961-es bálnavizit leszervezésének idején még bőven folyhattak titkos tárgyalások, amelyeknek lehettek gesztusokban megnyilvánuló mellékzöngéik. „Góliát beengedése a vasfüggöny túloldalára lehetett egy ilyen gesztus, hiszen egy ilyen nagy eseményt valamilyen felső fórumnak engedélyeznie kellett” – fejtette ki Békés.
Góliát történetéhez az is hozzátartozik, hogy 1962 után 1963-ban is Budapestre csalogatták volna, ám hiába szervezett le mindent a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, hogy a preparált állat két hónapra újra Magyarországra kerüljön, Góliát csak nem akart megérkezni. Az Esti Hírlap tudósítása szerint a bálna végül Varsóban kötött ki, mivel az állat francia tulajdonosai között nézeteltérés alakult ki, és többek inkább Varsót látták jobb célpontnak. Az ügyben a magyar vállalat 100 ezer forintos kártérítést követelt.
Vagy csak addigra Góliát már mindent tudott a magyarországi szovjet rakétarendszerekről, így nem volt miért visszatérnie.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: Domonkos Endre/FŐMTERV/Fortepan)
