Szegedtől néhány kilométerre kikötött a Tisza egyik homokos partszakaszánál egy csónak. Az egyik utas, egy hölgy, kiszállt a vízi járműből, néhány métert úszott, amikor egy csobbanásra lett figyelmes, majd hirtelen éles fájdalom hasított a jobb lábszárába. Elindult ki a part felé, amikor a bal bokájába is beleharapott valami. Egy eurázsiai hód volt az.
Az eset még június végén történt, de a történetet csak most, a gyógyulása után mesélte el a Nimródnak Nieszner Tímea.
„Azon a június végi napon elindultunk a párommal, Takács Bencével a tápéi kikötőből Algyő felé a Tiszán – idézte fel a történteket, akinek édesapja és párja is vadászik. – Útközben egy homokos kis partszakasznál úgy döntöttünk, hogy kikötünk. Bementem a folyóba, a parttól 5-8 méterre lehettem, amikor felugrott valami a vízben, nem láttam, csak hallottam a csobbanást. Mondtam is a páromnak, hogy ez vagy egy nagyon nagy hal lehetett, vagy valami más, és néztem a vetett hullámokat, majd hátrálni kezdtem a part felé. Abban a pillanatban éles fájdalmat éreztem, valami átharapta a jobb lábszáramat. Ahogy a lábam a vízben talajt ért, meg akartam fordulni, hogy kijöjjek a Tiszából, de ekkor elkapta a bal bokámat, és azt is megharapta. Kint a parton le se mertem nézni a lábamra, elég volt látnom Bence arcát. Mély harapás volt, nagyon csúnyán nézett ki a lábszáram, és ömlött belőle a vér. Ahogy visszanéztünk, akkor vettük észre a vízben hódot.’”
Mivel Tímeáék nem láttak a parton a hódok jelenlétére utaló, megrágott törzsű fákat, ezért is gondolták, hogy azon a részen kiköthetnek, és nem zavarják ottlétükkel az állatokat. Erre minden alkalommal különösen odafigyeltek, hiszen tudták, hogy egy nagyobb hódállomány él ezen a szakaszon. Azonban a hódvár – aminek a bejárata a szem elől rejtve, a víz alatt található – valószínűleg a közelben lehetett.
A harapások okozta sebeket össze kellett varrni, a gyógyulási idő több mint négy hétig tartott, amiből két hétig szigorúan feküdni kellett. Ez idő alatt végig Bence ápolta, naponta kétszer kötözte át a sebeit, és vitte orvoshoz Tímeát, aki antibiotikumkúrát kapott, illetve fel kellett vennie a négyrészes, veszettség elleni védőoltásokat is.
Dr. Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója elmondta, az eurázsiai hód Magyarországon őshonos fajnak számít.
A professzor szerint, amikor az Alföld még vízjárta területnek számított, abban az időben a hód a hazai faunának és a hazai asztaloknak is része volt, hiszen fogyasztották a húsát. Az élőhelyek megváltozása, a vízrendezések miatt később eltűnt az ország területéről.
Mesterséges visszatelepítése több lépcsőben történt meg. Szlovénia felől a Dráva-, Ausztria felől pedig a Duna mentén természetes úton is visszatelepedett a faj. A hód, az úgynevezett konfliktusos fajok közé tartozik, elsősorban a nagyobb folyók, vízfolyások melletti telepített erdők, illetve egyedi fák vannak veszélyben a rágása miatt. Felhívta a figyelmet arra is a professzor, hogy egy emberöltő alatt mekkora változás következett be a hazai hódpopulációban: egy eltűnt fajból mára majdnem közönséges faj lett, mivel szinte minden vízfolyásban megtalálja az életfeltételeit.
– A mostani támadás két dolog miatt következhetett be: vagy teljesen véletlen volt, amikor senki nem tudta, hogy mi történik, beleértve a hódot is. Vagy azért, mert sarokba szorítva érezte magát az állat, és csak a támadással tudta jelezni, hogy ő is a helyszínen van. A vízben lévő hölgy pedig a legkevésbé sem tehetett erről. Azt gondolom, hogy az eset miatt nem kell megrettennie senkinek, ez egy szerencsétlen véletlen volt. Az is elképzelhető, hogy a közelben volt a hódvár, aminek a bejáratát a vízen keresztül lehet megközelíteni, de odabent száraz a terület. Ez adja ugyanis a hódnak a védelmet és ezért is duzzaszt a partmenti fák rágásával és kidöntésével – tette hozzá dr. Heltai Miklós.
Pinjung Emil, az Alsó-tiszamenti vadgazdálkodási tájegység fővadásza, elmondta, ezen a területen eddig még egyszer sem kaptak bejelentést hasonló esetről.
Az eurázsiai hód már nem védett állatfaj Magyarországon, hanem az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok közé tartozik. Az erdő- és mezőgazdasági termelés biztosítása, valamint a közérdeket sértő vízkárok megelőzése, mérséklése érdekében elejthetők, az állományuknak a szabályozása engedélyezhető – hangsúlyozta.
Ha gyérítésre kerül sor, akkor azt október 1. és március 31. között, csak a megfelelő képesítéssel rendelkező személy végezheti olyan eszközzel és módszerrel, amelyet jogszabály nem tilt a vadászható emlősfajok elfogására és elejtésére. Idén a tavaszi időszakban a Délalföldi Erdészeti Zrt.-vel közösen végeztek éjszakai állományfelmérést a Tisza-folyó 30 kilométeres szakaszán, ahol 150 hódot számoltak meg.
–Tekintettel arra, hogy szerencsére csak egy eset fordult elő, így nincs még tapasztalatunk a hód esetleges támadása kapcsán, amely valószínűsíthető saját otthonterületét védhette a gyanútlan fürdőzővel szemben. Ismereteink szerint a hód félénk állat, nem szeret az ember közelében mutatkozni – nyugtatott a szakember.
Fotók a szerzett sérülésről ITT.
