2021. december 4. szombat | Barbara, Borbála
Peca+

Kihirdették az Év Hala jelöltjeit, elindult a szavazás

Kihirdették az Év Hala jelöltjeit, elindult a szavazás

A Magyar Haltani Társaság (MHT) folytatva a hagyományokat, a 2022-es évre is meghirdeti „Az Év Hala választást”. Szavazni december 31-ig lehet. 

A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasolt az MHT, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2021. december 31. déli 12 óráig. 

A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A három hal, amelyekre leadhatók a voksok: a bagolykeszeg, a széles durbincs és a bodorka.

Szavazni IDE KATTINTVA lehet!

Aki esetleg hezitálna, segítünk egy picit a jelölt fajok rövid ismertetőjével. 

Bodorka (Rutilus rutilus): Kis méretű halfajunk, nagyobb példányai a 15-20 centiméteres hosszt érik el. Legszembetűnőbb ismertetőjegye narancssárga-narancsvörös szemgyűrűje, továbbá idősebb példányok esetén a hasúszó és az anális úszó narancsvörös színezete. Háta mérsékelten magas, teste oldalról lapított. A közeli rokon leánykoncértól (Rutilus virgo) kicsi, csúcsba nyíló szája és színes szemgyűrűje különbözteti meg. A hasonló színezetű úszókkal rendelkező vörösszárnyú keszegtől (Scardinius erythrophthalmus) a szájállása, továbbá a hát- és a hasúszó egymáshoz viszonyított helyzete alapján különíthető el. Fiatalon planktont fogyaszt, majd idősebb korára férgek, rákok és rovarlárvák képezik táplálékát. Szinte minden halas vizünkben megtalálható a hegyvidéki kis patakok és a túl erős sodrású folyószakaszok kivételével. Ívás során a víz alatti növényzetet részesíti előnyben, az ivadékok is kedvelik a hínárnövényzet nyújtotta biztonságot. Tömegesen előforduló halként ragadozó halaink táplálkozásában van jelentősebb szerepe. A húsa szálkás, de ízletes, a hazai horgászrekord: 1,9 kiló (2000).

Bagolykeszeg (Ballerus sapa): Különleges nevét jellegzetesen nagy, feltűnő "bagolyszeméről" kapta, melyről már a neves polihisztor, Herman Ottó is említést tett. Népi nevei között megtalálható a bagókeszeg vagy a szápakeszeg is, hogy a halászok által társfajának nevezett laposkeszegtől (Ballerus ballerus) megkülönböztethessék. Teste magas, oldalról lapított. Kicsiny feje egy rövid, tompa, lekerekített orrban végződik, mely ráborul félig alsó állású szájára. Faroknyele testéhez mérten rövid, ellenben farokalatti úszója, melynek alapja igen hosszú, minden rokonfajtól megkülönbözteti. A faj elterjedésének nyugati határa a Duna vonaláig, egészen Bajorországig húzódik, míg keleti elterjedése a Fekete-, Azovi-, Kaszpi-tengerre és az Aral-tóra is kiterjed. Csapatosan élő, nagyobb folyóvizeket kedvelő halfajunk, mely főleg a mederfenék közelében szeret tartózkodni, táplálékát a mederanyagban rejtőző makrogerinctelen szervezetek (szúnyoglárvák, csigák, kagylók) alkotják. Horgászati jelentősége kevésbé számottevő, finomszerelékes fenekező készséggel, vékony giliszta, csontkukac vagy különböző etetőanyagok alkalmazásával fogható. A hazai horgászrekord: 1,90 kiló (1970). Húsa szálkás, azonban kiváló ízű, sűrűn beirdalva, paprikás lisztben forró olajban kisütve kiváló, illetve halászlevek alaplevéhez, valamint füstölésre kitűnően alkalmas.

Széles durbincs (Gymnocephalus baloni): Kis méretű, zömök testalkatú halunk, jól fejlett példányai is körülbelül 15 centiméteres hosszt érnek el. Testét halványbarna színű, apró, sötétbarna foltok tarkítják, melyek gyakran szabálytalan, elmosódott harántsávokba rendeződnek. Teste oldalról lapított, magasan ívelt, a fej mögött meredeken emelkedik. Kimerevített hátúszója végének az íve derékszögben éri el a testét, míg a vágódurbincsé hegyesszögben. Viszonylag nagy feje, ugyancsak nagy szemei és lekerekített, hosszúkás orra szembetűnő, alatta helyezkedik el kicsi, csúcsba nyíló szája. Fiatalabb korban planktonszervezeteket fogyaszt, majd fokozatosan tér át olyan nagyobb méretű táplálékra, mint a puhatestűek, rovarlárvák, rákok és férgek. Áramláskedvelő halfaj, nappal általában inaktív, inkább csak szürkületkor hagyja el búvóhelyét. A Duna vízrendszerében általánosan megtalálható, ezen belül a Tisza-tóban is él önfenntartó populációja. Védett fajunk, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Mivel a hozzá leghasonlóbb faj, a vágódurbincs sem fogható, így a horgásznak pontos faji azonosítás nélkül is nyomban vissza kell engednie.

Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!

(fotó: MHT/Pecaverzum-montázs)

Pecaverzum a közösségi médiában:

Kövessétek Facebook-oldalunkat!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!

Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!