2015 és 2019 között több mint a duplájára nőtt az a terület a Balaton partján, ahonnan kiirtották a nádat, a téli nádvágásra engedélyt kérőknek pedig mintegy fele irtást végzett aratás helyett – mondta az InfoRádiónak a balatoni nádas-felméréseket több évtizede végző hidrobiológus. Pomogyi Piroska szerint súlyos ökológiai következményei lehetnek a folyamatnak.
Elég nagy a baj, ha azt vesszük figyelembe, hogy a Balaton mellett élők, illetve nyaralók számára meglehetősen zavaró tényező lehet a nád, hiszen megnehezítheti számukra a kijutást a nyílt vízre, és ezért megpróbálják felszabadítani maguk előtt az utat, ami bizony nádirtással jár – fogalmazott az InfoRádiónak Pomogyi Piroska (Hanganyag ITT!). Hozzátette: számos partmenti telek egészen lefut a tó szélére, és valamiért sokan úgy gondolják, nemcsak a telket vásárolták meg, hanem a Balatont magát is, ezért bejárókat készítenek, ráadásul sok olyan anyagot behordva a tóba, ami nem odavaló.
„Építési törmelékkel, nem ritkán azbeszttel, azbesztpalával töltik föl, ami erősen rákkeltő, m számolnak azzal, hogy mindennek mi lesz a következménye.” Pedig a Balaton élete szempontjából súlyos következményekkel kell számolni – hívta föl a figyelmet.
A hidrobiológus kiemelte: a kulcsfogalom, hogy a Balaton egy igen sekély tó, különösen a déli oldala, szemben az északi parttal, ahol hegyek határolják a tavat, ezért a földrajzi okok miatt az a része mélyebb, de az átlagmélysége így is csupán 3 méter. A sekély tavaknál pedig a parti növényöveknek, mint például a nádasoknak, rendkívül fontos szerepük van abban, hogy a kívülről érkező terheléseket, köztük például a tápanyagterhelést – lásd mondjuk műtrágya – visszafogják a nyílt víztől, megóvva attól, hogy gyors ütemben romoljon a vízminőség.
„Ez a pufferzóna szerep megvédi magát a tavat”– hangsúlyozta Pomogyi Piroska.
A Balatonhoz durván 1600 hektárnyi nádas tartozik, de ebből 1200 hektár az, ami belül van a mederben, a többi önkormányzati vagy magántulajdonú területeken található – ám a jogszabályok utóbbiakra is vonatkoznak. Az InfoRádiónak nyilatkozó szakértő hozzátette: nagyon fontos lenne, hogy a nádasok egy részét – 200-400 hektárt – váltakozóan, évente vetésforgószerűen learassanak, segítve a növény megújulását. Ha ugyanis megújul a nád, tovább képes az említett pufferzóna szerepet ellátni. „A Balaton csak akkor marad meg tónak, ahol élünk, pihenünk, üdülünk és horgászunk, ha megóvjuk számukra is kedvező állapotában, amihez a parti sáv nádas területeinek a védelme is hozzátartozik.”
A hidrobiológus végezetül elmondta: a 2015-ös és a 2019-es nádtérképen, vagyis négy év alatt mintegy 2,5-szeresére nőtt az úgynevezett „nádirtási aktivitás” – az a pusztítás, amit illegális bejárókkal, stégekkel és nyiladékokkal műveltek.
Ennek nagysága 2015-ben durván 3,5 hektár, tehát 31 ezer négyzetméter volt, 2019-ben viszont már 75 ezer négyzetméter. Ráadásul sok esetében értelmét sem találta a szakember annak, hogy miért irtják a nádat az emberek – mintha a zöld növényt egyszerűen nem bírná elviselni az ott élő vagy üdülő – jegyezte meg Pomogyi Piroska.
A Balaton vízminőségével kapcsolatban pár hónapja lángolt fel egy vita, amely végül azzal zárult, hogy a vízügy összefogott a kutatókkal. Mindeközben 538 millió forintos klímavédelmi fejlesztések kaptak zöld utat.
(fotó: infostart.hu)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
