Ömlő vér és lerágott lábak zárták rövidre a nyaralást. A szakértők szerint azonban az állatok tévedésből támadtak.
Talán meglepő, de a piranhák (vagy piráják) alapvetően békés állatok. Legalábbis ez derül ki azon szakértői véleményekből, amelyek a mostani eset kapcsán eljutottak a Live Science-hez – számolt be a raketa.hu.
Ezek szerint a legtöbb piranha ártalmatlan, és néhány fajuk kizárólag növényekkel és rovarokkal táplálkozik, de még a húsevő fajok is inkább a dögevést preferálják – vagyis ha, úgy adódik megcsócsálják más halak úszóit, illetve megtámadhatnak adott esetben más halakat vagy állatokat, de ha lehetőség van rá, inkább az elhullott állatok húsát részesítik előnyben.
Ezért is meglepő első olvasatra a most május elsején történt brazil eset – ekkor egy piranharaj megtámadta a patakban játszó nyaralókat egy üdülőhelyen, aminek következtében legalább nyolc ember megsérült.
A halak a borotvaéles fogaikkal haraptak ki darabokat a fürdőzők lábából és lábfejéből, és kiűzték őket a vízből egy turistastrandra Tarumã-Açuban (ez a régió Amazonas állam fővárosától, Manaustól északkeletre található). Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a halaknál bekapcsolt az úgynevezett táplálkozási őrület (feeding frenzy) csoportos ösztöne.
A táplálkozási őrület az a viselkedés, ami ismerős lehet a régi horror- és kalandfilmekből: a víz mintegy bugyogni kezd a rengeteg, őrülten támadó haltól, a habok vérrel keverednek, és az állatból (vagy az emberből) csak egy csupasz csontváz marad.
Habár mindez kicsit felnagyítja a valóságot, a dolog ténylegesen is elég gyorsan zajlik le: az étkezés megkezdését követően a piranhák ki-be ugrálnak, hogy nagy sebességgel harapják meg zsákmányukat, nehogy egy társuk véletlen őket harapja meg. Szemben azonban a fikcióval, valójában ez az „őrület” nem az alapértelmezett viselkedése ezen állatoknak, hanem csak bizonyos körülmények indítják be: ilyen körülmény lehet például az összezártság, vagyis ha nagyon sok piranhát zárunk egy kisebb medencébe, de az elhúzódó éhezés is kiválthatja ezt a viselkedést. Azonban ezek a halak jellemzően csak úsznak csapatosan, de nem támadják meg a nagyobb állatokat.
Igaz viszont, hogy egyes piranhafajokra, köztük a vöröshasú pirájákra (Pygocentrus nattereri) jellemző ez a csoportos táplálkozási őrület, és épp a Pygocentrus nemzetséghez tartozó fajok, amelyek az Amazonas és a São Francisco folyókban fordulnak elő, a legveszélyesebbek.
Az sem kérdés, hogy ha egyszer támadnak, akkor valóban nagy a baj – a csontos halak közül (a cápák egyébként nem tartoznak ide, ők porcos halak) a piranhák harapása a legerősebb, olyan erős, mint a nagy fehér cápáé. Ráadásul ez az iszonyatos nyomás 14 borotvaéles fogon koncentrálódik, amivel óriási károkat okozhatnak az emberekben is, de ennek ellenére ritkán támadnak.
Ami a mostani esetet illeti, jó eséllyel félreértés történhetett, a támadás ugyanis a folyónak azon a részén történt, ahol a helyi éttermek az ételmaradékot a vízbe öntik, a piranhák megszokhatták tehát, hogy itt könnyen juthatnak élelemhez, ám élelem helyett mozgolódó emberi lábakat találtak.
A támadást akár az is kiválthatta, hogy egyetlen piranha összetévesztette az egyik lábat a szokásos eleséggel – az állat beleharapott a lábba, szürcsölt hozzá némi vért, ami pedig már berobbantotta a táplálkozási őrületet. A támadást jó eséllyel a vér jelenléte a vízben indította be, vagy akár a lábak sérült halaknak látszó mozgása. Mivel a piranhák fogai rendkívül élesek, már egyetlen harapás is sok vérzést okozhat, ami kiválthatja tehát ezt a csoportos viselkedési formát.
A tanulság talán annyi, hogy a piranhák bár relatíve békések, azért nem jó ötlet embereknek vízi programot szervezni oda, ahol az ebédjüket szokták várni.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünk illusztráció, forrása: pixabay.com)
