Különös fajokra figyelt fel Petrovszki Róbert horgász a Hármas-Körös gyomaendrődi szakaszán.
A horgász TikTok-csatornáján egy inváziós édesvízi medúzát (Craspedacusta sowerbi) és egy óriás mohaállatot (Pectinatella magnifica) mutatott be.
Petrovszki Róbert elmondta, az édesvízi medúza csak akkor jelennek meg, ha a víz hőmérséklete jóval 20 Celsius-fok fölé emelkedik, és jelenlétük a Körös vízének tisztaságát is jelzi.
Jelenleg több ezer példány figyelhető meg belőlük a Hármas-Körös ezen szakaszán – tette hozzá.
Az édesvízi medúza eredetileg Kínából származik, de az elmúlt években az egész világon elterjedt, így a Kárpát-medencében is megjelent.
Magyarországon leginkább kavicsbányatavakban és folyók holtágaiban bukkannak fel, ha az időjárás is kedvez nekik.
Nem kell megijedni tőlük: ezek a kis átlátszó medúzák mindössze néhány centisre nőnek, és lüktető mozgásukról könnyen felismerhetők. Akár kézbe is lehet venni őket, mert nem csípnek.
Bár vannak apró csalánsejtjeik, amelyek méreganyagot termelnek, az emberre teljesen ártalmatlanok, legfeljebb az egészen apró vízi élőlényekre veszélyesek.
Az óriás mohaállat, amely valójában – a nevével ellentétben – parányi élőlény, de telepekbe összeállva már hatalmas „gombócot” formáz.
A faj jövevénynek számít, természetes ellenségét nem ismerjük, de a szakértők szerint ökológiai szempontból azonban nem jelent problémát.
A Digitális Tankönyvtár interneten elérhető, 2013-ban közreadott Állatrendszertani gyakorlatok című kiadványa szerint Magyarországon a mohaállatoknak (Bryozoa) tíz faja él. Ebbe már beleszámították a Mississippi vidékén őshonos óriás mohaállatot is, melyet hazánkból elsőként 2011-ben írtak le a Ráckevei Soroksári-Dunából (RSD).
A faj magyar neve kissé megtévesztő, ugyanis a mohaállatok mindössze néhány milliméteresek, óriási legföljebb a telepük lehet, amelynek felületén tíz-húsz példányonként kisebb egységekbe, egymástól világosabb határvonallal vagy sekély árkokkal elkülönülő rozettákba tömörülve ezerszám zsúfolódhatnak össze.
A telep belsejét viszonylag kemény, kocsonyás anyag tölti ki, melyet a szorosan egymáshoz tapadó egyedek termelnek. Ezek a helyváltoztatásra képtelen egyszerű élőlények csillókoszorújuk segítségével az enyhén áramló vízből szűrik ki szerves törmelékből, és még parányibb élőlényekből álló táplálékukat, s megnövekedve főként bimbózással szaporodva gyarapítják, növelik a telepet.
Az óriási mohaállatok érzékenyek a hidegre. Amikor ősszel lehűl a víz, a telepek szétesnek, az állatkák elpusztulnak, de az általuk már korábban létrehozott többsejtű szaporítóképletek – a mindössze félmilliméteres, de a fagyokat is elviselni képes sztatoblasztok – biztosítják a faj túlélését. Nagy számban szóródnak szét a vízben, és parányi kis horgaikkal megakadva a nádszálakon új telepeket alakíthatnak ki, amikor tavasszal ismét fölmelegszik a víz. A horgok azonban a csónakok, hajók testén vagy a vízimadarak tollazatán megakadva a faj terjedését is hatékonyan segítik. Ebből adódóan egyre több helyen számítani lehet megjelenésére.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Petrovszki Róbert TikTok-képernyőfelvétel)
