Remek felvételeket készített Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) kommunikációs megbízottja, aki a fotók mellé írt szövegében védelmébe vette az őshonosnak számító harcsákat.
„Minden évre kijut nekem egy elképesztő harcsafilmezős élmény. Ezúttal a Körösök több pontján is észlelhető kagylópusztulás önkéntes takarítóbrigádjaként tűntek fel ezek a hatalmas és impozáns, máskor rejtőzködő, nagyon ritkán látható halak” – írja legfrissebb posztjában Szendőfi Balázs.
A természetfilmes szerint sajnos a természetes vizek kezelőinek körében sem ritka az az elavult, téves, szűk látókörű, rövidtávú haszonelvű nézet, mi szerint a harcsa a vízben „káros, mert megeszi a pontyot”.
„Igen, egy őshonos ragadozó hal, mely egyedül képes természetes szelekciót végezni a túltelepített pontyállományban, valamint az idegen ezüstkárász és törpeharcsa tömegeiben. Ha ez nem volna elég, itt most a dögök eltakarításában való jelentős szerepe is jól látszik. Azokon a helyeken, ahol összegyűltek, folyamatosan ették az elhullott kagylókat, ezáltal az adott mederszakaszokat mentesítették egy lehetséges fertőzéstől” – fejtette ki a harcsák jótékony hatásait Szendőfi Balázs.
Azt is kiemelte posztjában, hogy szerencsére a harcsaellenes nézeteket egyre több vízkezelő meghaladja. „Egyszer talán mindenhol megkapja a megfelelő kíméletet ez a hal, mely jelenleg a legtermetesebb hazai halunk” – fogalmazott a természetfilmes.
A most felvett anyagból természetesen filmjelenet lesz a Körösökről szóló, Volt egyszer egy vadvízország című, hamarosan bemutatandó filmben – tette hozzá.
A jelenségről a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ) is beszámolt.
Azt írták, hogy „bár tudvalévő, hogy bizonyos halak szintén előszeretettel táplálkoznak állati tetemekkel, többek között a harcsa is, azonban ennek a halfajnak a „köztisztasági” szerepét csak most ismertük fel igazán”.
„Sikerült a Körös egy szakaszán, a megfigyelésre kiválóan alkalmas körülmények között dokumentálnunk, ahogy több tucat 3-8 kilogramm súlyú példány, szűnni nem akaró étvággyal, órákon keresztül fogyasztotta a felszínen lebegő kagylótetemeket, összességében több száz darabot tűntetve el a felszínről. Minden eléjük kerülő kagylótetemet bekebeleztek, az adott folyórészt tisztán tartották. A megfigyelés jól rávilágított a harcsák egy olyan ökológiai szerepére, amelyről kétségkívül – és a harcsákra nézve méltatlanul – kevés ismerettel rendelkezünk” – állapították meg.
Az eseménysorral kapcsolatban halgazdálkodóként a KHESZ számára az is megerősítést nyert, hogy folyóvizeink örvendetes harcsaállománnyal rendelkeznek – különösen az adott korosztályból –, és az ökoszisztéma nélkülözhetetlen elemeiként megérdemlik a szükséges kíméletet.
A harcsák egyébként előszeretettel fogyasztják az elpusztult kagylókat, a Tisza-tavon például pár napja egy 30 kilós példány akadt horogra.
Az invazív kagylófajok szerepét vizsgálták a Balaton fémforgalmának alakulásában. Részletek IDE KATTINTVA!
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(fotó: Szendőfi Balázs FB-oldala)
