Számos védett faj fennmaradását segítik a kerti dísztavak, különösen akkor, ha nincsenek „telezsúfolva” egzotikus halakkal. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) kutatóinak a lakosság bevonásával készített, az Urban Ecosystems folyóiratban megjelent tanulmánya arra is rávilágít, hogy európai összevetésben a magyar kertekben épített tavacskák a nagyobbak közé tartoznak.
Sokan építenek a kertjükben néhány négyzetméteres mesterséges tavakat, azzal a talán nem is teljesen tudatosuló céllal, hogy így hozzák el otthonaikba a természetes vizek, a vízi ökoszisztémák megnyugtató közelségét. Bár a tulajdonosok ezt általában nem is sejtik, tavaikban sokszor értékes életközösségek alakulnak ki, így szolgálva a vízi élőlények fennmaradását és terjedését, akár még nagyvárosi környezetben is. A HUN-REN ÖK munkatársai az ilyen vízi életterek ökológiai szerepét kutatják.
„A vizsgálat a kerti tavakkal foglalkozó közösségitudomány-projektünk része volt, amellyel a kis tavak fontosságára igyekszünk felhívni az emberek figyelmét. Meg akarjuk mutatni a biodiverzitás megőrzése iránt érdeklődő közösség tagjainak, hogy kerti alkotásaik milyen ökológiai funkciót tölthetnek be” – mondta Andrew Hamer, a Vízi Ökológiai Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője, aki szerint a kutatás egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a kerti tóban akkor alakulhat ki igazán értékes vízi ökoszisztéma, ha nincsenek benne halak – különösen egzotikus halak –, amelyek elfogyasztják a kisebb állatokat, azok táplálékát és petéit.
A kutatók által készített online kérdőívet 753-an töltötték ki értékelhető módon. A kérdőíven rákérdeztek a tó méretére, a kert elhelyezkedésére, a vízbe telepített élőlényekre, az aljzat típusára, illetve arra, hogy a tulajdonos milyen rendszeres munkát végez a tó fenntartása érdekében.
A válaszokból kiderült, a legtöbben azért építenek tavacskát, hogy abba később majd halakat telepítsenek, és e cél határozza meg a víz kezelésének módszereit is. A különleges halak, például az aranyhalak valóban esztétikus látványt nyújtanak, csakhogy a halastavak életközössége valójában szegényesebb, mint azoké, ahol a kétéltűek és a gerinctelen fajok nagy ragadozó nélkül élhetnek és szaporodhatnak.
A válaszokból az is kiderült, hogy a hazai városi kerti tavak átlagos területe mintegy húsz négyzetméter, amivel európai összehasonlításban a nagyobbak közé tartoznak. A vidéki városokban épített tavak rendszerint nagyobbak, mint a budapestiek, amit a fővárosi kertek kisebb mérete indokolhat. A legtöbb ilyen „kerti dísz” viszonylag fiatal, az utóbbi tíz évben építették. A készítők rendszerint tófóliával vagy műanyag aljzattal burkolják a meder fenekét. Sokan telepítenek vízparti növényeket, például sást, ami búvóhelyként segíthet a kisebb állatoknak.
„Ideális esetben a kerti tóba nem telepítenek halakat, de el kell fogadnunk, hogy a legtöbb ember éppen a halak miatt kezd bele a tóépítésbe. Ugyanakkor vannak módszerek, amelyek segítségével úgy alakíthatók ki a tó jellemzői, hogy az alkalmas élőhelyet teremtsen a többi állat számára is. A legfontosabb, hogy ültessünk növényeket is, amelyek között elrejtőzhetnek az őshonos élőlények, így kisebb arányban esnek a halak áldozatául” – emelte ki Andrew Hamer.
Az ökológusok korábban a kerti tavakban kialakuló ökoszisztémákat a „terepen” is vizsgálták: két évvel ezelőtt mintegy negyven kerti tó élővilágát mérték fel, megvizsgálva a zooplankton, illetve a különböző makrogerinctelen fajok mennyiségét. Emellett a vízből kimutatható környezeti DNS-t is elemezték, amiből olyan fajok korábbi jelenlétére is következtethetnek, amelyek a mintavétel napján már nem voltak jelen a vízben. Sőt, mintavevő csomagokat is küldtek sok tulajdonosnak, akik így maguk vehettek mintát a vízből, hogy aztán beküldjék azokat a HUN-REN ÖK-ba. Így a közösségi ökológiai kutatás tevékeny részeseivé válhattak.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(forrás, fotók: hun-ren.hu)
