Törökné Bazsó Katalin törzszászlós a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda állományából is tagja volt a V. női pontyfogó világbajnokságra, az olaszországi, a Pietrafitta-tó partjára kiutazó női horgászválogatottnak, amely a szakág történetének első magyar világbajnoki címét hozta haza.
Segítőből világbajnok
„Eleinte nem igazán érdekelt a horgászat világa, de a férjem, aki szenvedélyes sporthorgász, bevitt a sűrűjébe – idézi fel a kezdeteket Törökné Bazsó Katalin, a női pontyfogó válogatott tagja a polioce.hu-n. – Eleinte segédkeztem, csaliztam, merítettem, beetettem, egyszóval a háttérben voltam, de megtetszett a versenyek pörgése, a fogás öröme, így én is botot ragadtam. 2021-ben, az első női pontyfogó bajnokságon már én is rajthoz álltam, illetve ültem. Valószínűleg elkapott a versenyszellem, amit gyerekkorom óta viszek, hisz édesapám is focizott, én is egész életemben sportoltam, dzsúdóztam, fociztam.”
A pontyfogás nem gyerekjáték
„A pontyfogó verseny 72 órás kihívás, ez folyamatos munka, szektoronként minden csapatból két-két versenyző szinte végig a botjánál van. Ehhez erő kell, kitartás. Az a csapat győz, amelyik összesítettben, a három szektorban a legnagyobb tömegű halat fogja ki, de csak a ponty és az amur érvényes. Idén három nemzetközi csapat indult, melyek tagjai összesen kilenc országból érkeztek – ismerteti a verseny szabályait a törzszászlós, aki elmondja, sok múlik a segítőkön. – Egy ilyen versenyen még azt is jelezni kell a bíráknak, ha mosdóba megy az ember, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen segítőkkel, milyen háttércsapattal indul neki a megmérettetésnek. Nekünk szerencsére kiváló csapatunk van, remek az összhang, így a házigazdákat is megelőzve nyolc pont összeredménnyel állhattunk a dobogó legfelső fokára.
A hihetetlen győzelem
„Amikor jött az eredményhirdetés, alig akartam elhinni, hogy a magyar csapat nyert, még ma is nehéz feldolgoznom ezt a győzelmet, hiszen még csak negyedik éve vagyok tagja a csapatnak. A verseny után azonnal tudtam, hogy mi lesz, mert 45 perccel a vége előtt már összegyűlt körülöttem Magyarország sporthorgász krémje, és ők mondták, hogy mi vagyunk a legjobbak. Egyébként soha nem a helyezéssel törődtem, nem a győzelem számított, hanem mindig a következő hal kifogása – osztja meg érzéseit a győzelem kapcsán a törzszászlós, aki elmondja, ez a hobbi vagy inkább életforma igazi technikai sportág, amit csak gyakorlással lehet tökéletesíteni. – A technika pontos ismerete a kulcs, az etetéstől a fárasztásig, ehhez pedig rengeteget kell tavon lenni. Az összes szabadságunk erre megy el, de szerencsére a kollégák is támogatnak, szurkolnak. Minden hétvégén tónál vagyunk, gyakorlunk a férjemmel. Minden felszerelést magunknak veszünk meg, ezt csak szerelemből lehet csinálni.”
A hal koma, nem lakoma
„Sporthorgászként messzemenőkig tiszteljük a természetet, a környezetet, a tó partját és élővilágát – hangsúlyozza Törökné Bazsó Katalin. – Sosem ért negatív megítélés a horgászat miatt. Mi mindig vissza is engedjük az állatot, vigyázunk rájuk, finoman fárasztunk, nem ölni vagy kínozni akarunk, ez számunkra egy sport, amelyben a technikai tudás számít és a kifogott hal össztömege. Nálunk a férjemmel még az sem szokás, hogy fényképet készítsünk a kifogott hallal, lemérjük, beírjuk, és mehet is vissza a tóba. A családunk nem is nagyon eszik halat, én is csak az afrikai harcsát szeretem”.
Mit hoz a jövő?
„A válogatottunk megy tovább. Jövőre Lettországban lesz a női világbajnokság, idén pedig még két felkészülési versenyünk lesz, de most több felkérést is kaptunk arra, hogy előadásokat tartsunk az olaszországi élményeinkről. Még a tévébe is elhívtak minket – mondja a törzszászlós, aki kiemelte, a nemzeti pontyfogó válogatottat a Magyar Országos Horgász Szövetség támogatja. – A horgászat legnagyobb része a szerencsén múlik. A mi sportunkban 95 méteren túl horgászunk, így nem árt fizikailag is topon lenni. Akkor van vége a versenykarrieremnek, ha már nem tudok végigcsinálni egy 72 órás horgászversenyt.”
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: police.hu)
