Többen feladták a leveleki harcsafogó kupa küzdelmeit a kegyetlen időjárás miatt

Április 7. és 11. között rendezték meg a Leveleki-víztározón a Hírös Yacht VIII. Tavaszi Harcsafogó Kupát, ami iránt – a korábbi évekhez hasonlóan – az idén is nagy volt az érdeklődés, viszont a fogások elmaradtak a korábbi évekhez képest.

„A szervezők, illetve a verseny tisztaságára ügyelő és a halakat mérlegelő marsallok szemszögéből egy gyors lefolyású, minden tekintetben eredményes versenyt tudhatunk a magunk mögött – kezdte értékelését a szon.hu-nak Mikucza Zsolt, a verseny főszervezője, tógazda. – Bár a mérlegelők éjjel-nappal dolgoztak, az idén csak 115 halat kellett megmérniük szemben a tavalyi 450 darab hallal. Igaz, volt közöttük több 25-30 kilogrammos, és néhány 50 kilogramm feletti harcsa is. Természetesen mi is tettünk azért, hogy a darabszámok csökkenjenek, ugyanis kivettük az 5 kiló alatti halakat a mérlegelésből, mivel úgy gondoltuk, nem kell minden halat megmutatni a harcsaállományból, csak a nagyobbakat.”

A kevesebb fogásban szerinte az is közrejátszott, hogy közel 10 év után kifogták minden idők leghosszabb és legkegyetlenebb áprilisi időjárását.

„Az elmúlt tíz esztendő korán berobbanó nyári kánikulái elfeledtették velünk azt, hogy az április milyen szeszélyes, tulajdonképpen mire is képes. Minden korábbi versenyünkön meg-megvillantotta magát egy kis szél, olykor volt egy kis fagy is egy-egy reggelre, de a hideg most kitartott az egész hétre. A nagyon kellemetlen 0, +2, -1 körüli hőmérsékletben 40-60 kilométer/órás erősségű szél korbácsolta folyamatosan a vizet, valamint támadta a sátrakat és a versenyzőket. Volt olyan csapat, amelyet kompletten belefújt a vízbe, és ezért a horgászat feladására kényszerültek. Igaz, volt olyan csapat is, amelyik bár vízben landolt, az utolsó nap még egy új tábort épített. Innen is gratuláció nekik a kitartáshoz. A harcsások jól tudják, hogy 9-10, optimális esetben 12 Celsius-fok körülinek kell lennie a víz hőmérsékletének, s akkor beszélhetünk a harcsák nagy étvágyáról. A verseny ideje alatt azonban 6,5-8 fok körül ingadozott a víz hőmérséklete szektortól függően” – részletezte a versenyzőket hátráltató körülményeket.

Négy-öt csapat végül nem érkezett meg, az időpont nem volt a számukra megfelelő. Mikucza Zsolt bevallotta, elkövette azt a hibát, hogy a versenyt hétköznapokra tette, többen nem rendelkeztek azonban megfelelő szabadsággal, így pedig nem tudtak elutazni Levelekre.

„A hibából tanulva jövőre majd pénteken, esetleg csütörtökön kezdünk, hogy a hétvége is beleessen a versenybe. A szervezéskor nagyon sok mindent kell figyelembe venni, az ember néha elnéz egy-két dolgot. Vannak például olyanok, akik a húsvét szentsége miatt otthon akarnak tartózkodni. Vannak méhészettel foglalkozó horgászok, akik miatt az időjárást kell nagyon figyelni, hogy el tudjanak jönni. A mi versenyünk befejeződése után már másnap kezdődött a Balatonnál a XI. International Balaton Carp Cup (IBCC), és voltak, akik Levelekről azonnal odautaztak. És akkor még ne feledkezzünk el arról, hogy vannak még rajtunk kívül is jó versenyek kiváló harcsás horgászvizeknél, vagyis sok mindent figyelembe kell vennünk szervezéskor, tervezéskor” – magyarázta Mikucza Zsolt, aki visszatért még az időjárás és a harcsák kapókedvének összefüggéséhez.

„A tavalyi versenyen kiugró teljesítmény született, benne az 5 kiló alatti harcsákkal. A tó már többször is megmutatta, hogy milyen a harcsaállománya, nem célunk, hogy minden évben rekordokat döntögessünk. Úgy gondolom, a megfogott 115 harcsa az év egyik legrosszabb hetében – április tekintetében – zseniális teljesítményt jelent. A legnagyobb megfogott hal, a big fish 59 kilogramm volt. Mellette a versenyzők akasztottak 30 és 40 pluszos harcsákat is. Többször megfigyeltem már, hogy kezdetben az apróbb korosztály, a kisebb méretű bajszos eszik. Kocsis Feri, a Leveleki Horgászparadicsom csapatának tagja megjósolta, hogy mikor fognak becsatlakozni a nagyok, és ez be is jött napra pontosan. Hogy ennek mi lehet az oka, arra nem tudok magyarázatot adni. Valószínűleg függ az időjárástól, a légnyomástól is” – fogalmazott a főszervező.

Lehet tudni, hogy mire raboltak a harcsák? Kishalra? Nadályra? – szegezték a kérdést neki.

„Voltak olyan csapatok, amelyek puhatestű csalit használtak, mások iszapgilisztáztak, de csali volt a bodorka, a keszeg, a kárász is. A nagyhal reményében a csalik nem is voltak annyira kishalak, egy kilogramm körüli kárászokat is feltűztek a résztvevők, akik az ország minden részéből érkeztek, valamint többen jöttek Szlovákiából is. A versenyzőink 80 százaléka egyébként visszatérő vendég. Igaz, vannak köztük olyanok, akiken látszik, hogy nem veszik véresen komolyan a versenyt, nem képesek felvenni a harcot, vagy akár fel is adják idő előtt a küzdelmet. A mostani versenyen volt két olyan két csapat, amelyek nem bírták a szélsőséges időjárás kihívásait. Bár a sátruk erdőben volt, és hátulról támadta őket a szél, még csak nem is szemből, elengedték a verseny felénél a horgászatot, pedig annál a szektornál két óriási harcsát is megakasztottak a többiek” – árulta el Mikucza Zsolt.

Összességében úgy látja, a tóban élő harcsák tökéletesek, egészségesek, nagyon jó kondícióban vannak.

„A nagy halak védelme érdekében azonban a jövőt illetően bevezetünk két új szabályt. A kapitális halak leméréséhez eddig 5-6 ember kellett, s akármilyen óvatosan bántak is a harcsákkal, megviselte a művelet a ragadozókat. Úgy döntöttünk, a jövőben elengedjük a súlymérlegelést, és kidolgozzuk a centiméteres szorzót. A megfogott halakat nem kell majd kivinni a partra, benn a vízben lebegve le tudjuk mérni, le tudjuk fényképezni, s utána már engedjük is el a halakat. A kapitális harcsák lemérése az előkészületekkel, a visszahelyezéssel, a chipolvasással vagy éppen a chip beültetésével a legjobb esetben is legalább 20 perc, s ez bizony elég sok idő. A versenyek után szoktuk is figyelni, valamelyik halat nem dobja-e fel a víz. Természetesen egy 50 kilós bajszos harcos nem a megszúrt szájszéltől pusztul el, hanem érheti stressz is, hogy valaki erősebb tőle és a partra kényszeríti, vagy valamelyik belső szerve megnyomódik a partra emelésnél. A másik szabály lényege: amikor egy csapat már tudja, hogy nagy halat akasztott, az egyik tagjának mellcsizmában bent kell várnia vízben a halat. Mire a stéghez ér a hal, már fogadja a vízben, leakasztja a horogról, várja, hogy odaérjenek a mérlegelők, és a hal így nem kerül szárazra” – tette hozzá befejezésül Mikucza Zsolt.