Nem egyértelmű a szabályozás.
Dominóhatásként akár ökológiai katasztrófát is előidézhetünk, ha invazív halakat engedünk a magyar vizekbe – figyelmeztetnek a szakemberek.
„Nem tudjuk, hogy mikor hoznak be egy olyan halfajt, mondjuk egy kígyófejű halat, ami aztán megtelepszik és magán kívül mindent kiírt” – ezt dr. Staszny Ádám, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) tudományos munkatársa mondta az M2 Petőfi TV riportjában, amely a Hévízi-tó kifolyójában tapasztalható jelenségre hívja fel a figyelmet.
A MATE munkatársai az elmúlt egy évben azt vizsgálták a Hévízi-kifolyónál, hogy milyen dinamika fedezhető fel téli és nyári időszakban az idegenhonos halak terjedésében.
Az invazív halak sűrűsége már olyan mértékeket öltött, hogy könnyű szerrel, egy pici háló segítségével gyakorlatilag minden merítésnél foghatunk valamit – derült ki riportból.
Koszta Marcell dokumetumfilm-rendező és operatőr is erről a problémáról forgat. Azt mondja, a világ minden tájáról érkezett halak hatalmas problámát jelentenek agresszív viselkedésükkel az őshonos fajokra. A melegvízű halak egyre jobban hozzászoknak a hidegebb vizekhez, tehát alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz, ezzel pedig saját maguk terjedését segítik elő – hangsúlyozta.
„Nem okoz majd nekünk nagy örömöt, amikor esetleg ezek az invazív fajok eljutnak a Balatonig” – figyelmeztetett a probléma súlyára.
Az invazív halak jóhiszemű akvaristák felelőtlen magatartásának következtében terjedhettek el. Sokan úgy gondolják, hogy túl nagyra nőtt vagy megunt halukat szabadon engedik, ennek azonban óriási a környezetre gyakorolt negatív hatása.
A szakemberek arra figyelmeztetnek, egy-egy egyednek nyilvánvalóan rossz, ha elpusztul, viszont a környezet még nagyobb károkat szenved, ha ezek a nem őshonos halak bekerülnek a természetes vizekbe.
Tanácsként elhangzik, létezik már a hal-örökbefogadás, és vannak olyan kereskedők is, akik ingyen ugyan, de átveszik az akvaristáktól azokat a halakat, amelyekről már nem szeretnének gondoskodni.
A kifolyóból a többi között fogtak már közép-afrikai pompás malawi sügért, dél-mexikói vizekből származó citromsügér, de számtalan Közép-Amerikában őshonos jaguársügeret is megfigyeltek. Gyakran előforduló halfajnak számít a jukatáni fogasponty is, amerikai tűzfejű sügérből pedig már 30 centiméteres példánnyal is találkoztak.
A horgászrend szerint az invazív fajokat tilos visszaengedni a vízbe, mivel azonban a szabályozás csak az ezüstkárászra, a busára, a törpeharcsára, a fekete törpeharcsára, a naphalra és amúrgébre vonatkozik, a Hévízien élő egzotikus halakra elméletileg ez nem érvényes, egyedi eljárásrend pedig egyelőre nincs.
(fotó: tűzfejű tarkasügér, haltanitarsasag.hu)
