Az ügyben megszólalt a vízügy, a nemzeti park és az érintett horgászokegyesület is.
2025 őszén civilek fotókkal jelezték, hogy teljesen kiszáradtak a lakiteleki tőzegbánya-tavak. A terület korábban gazdag madár- és vízi élővilágnak adott otthont, mára azonban a nádassal együtt súlyos veszélybe került – írja a kecsup.hu.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) tájékoztatása szerint a tavak magas térszinten fekszenek, vízellátásuk korábban a talajvíz folyamatos szivárgásán alapult. Ez a természetes utánpótlás mára megszűnt, a hullámtéri talajvízszint jelentősen lesüllyedt.
A tavak vízpótlása jelenleg csak tiszai árhullám idején lenne lehetséges, felszíni vízpótlással azonban nem tartható fenn a vízszint, mert a víz a meder adottságai miatt gyorsan elszivárog.
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) megerősítette: a Tassi-éri-csatorna érintett szakasza tartós vízhiány miatt száraz, így onnan sem gravitációsan, sem szivattyúzással nem oldható meg a tavak vízpótlása. Csak kedvező hidrológiai helyzet, illetve tiszai áradás esetén jelenhetne meg újra víz a rendszerben.
A vízügyi adatok szerint a térségben a talajvízszint az elmúlt évtizedekben folyamatosan süllyedt. A legközelebbi mérőkutak adatai alapján november végére több méteres mélységbe húzódott vissza a talajvíz, ami jól magyarázza a tavak és a környező csatornák kiszáradását.
A tőzegbányatavak a KNPI vagyonkezelésében állnak, a Natura 2000 hálózat részei, ex lege védett lápterületként.
A halászati jog bérlője a Szikra Horgászegyesület, amely közel 200 tagot számlál. Az egyesület korábban társadalmi munkában rendezte a területet, horgászati és természetjáró célokra tette látogathatóvá, valamint rendszeresen telepített halat.
A kiszáradásra Kalócz Antal, az egyesület korábbi elnöke hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint már korábban is akadtak intő jelek, volt olyan időszak, amikor halmentésre kényszerültek.
A mostani helyzetet különösen súlyosnak tartja, mivel 2025 tavaszán több száz kilogramm halat telepítettek a tavakba, amelyek sorsa egyelőre tisztázatlan.
Egy névtelenséget kérő egyesületi tag szerint az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkezett vízhiány, ami a telepítéseket is korlátozta. Korábbi aszályos években még sikerült a halállomány jelentős részét megmenteni, de a mostani kiszáradás mértéke ezt is megnehezítette.
A nemzeti park álláspontja szerint a jelenség nem egyedi a Homokhátságon. A holtágak esetében a tiszai árhullámokból és szivattyús megoldásokkal biztosított vízpótlás javíthat a helyzeten, ám a lakiteleki tőzegbánya-tavaknál a felszíni víz visszatartása továbbra sem bizonyul hatékonynak. A térség vízhiányának enyhítését hosszabb távon az állami vízgazdálkodási programok részeként képzelik el.
A kecsup.hu bővebb cikke elérhető ITT.
Videó:
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: kecsup.hu Youtube-képernyőfelvétel)
