Nem mindennapi felvételt küldött a Pecaverzumnak egy horgász, aki a Rába-Pinka torkolatnál filmezte le a dunai ingolák ívását. A halkutató korainak tartja a márciusi ívást, így a megfigyelés nagyon értékes információ a tudomány számára.
Március 19-én, vasárnap délelőtt a körmendi Rőzsegátnál, a Pinka-patak és Rába-folyó torkolatában horgászott Horváth Dániel, amikor egészen furcsa jelenségre lett figyelmes.
„Bent álltam a vízben, lenéztem a lábamhoz, azt hittem, hínár mozog a vízben. Mikor jobban megnéztem, akkor kezdtem el csodálkozni. Gyorsan levideóztam, és otthon néztem meg, hogy mégis mik lehetnek” – nyilatkozta a Pecaverzumnak.
A felvételt kielemezte, feltöltötte egy horgászcsoportba, és egyből kiderült, hogy dunai ingolák ívását sikerült megörökítenie.
A horgász a sekély, 20-25 centiméteres vízben mintegy két tucat, 18-20 centiméteres példányt vett videóra.
A felvételt a Pecaverzum elküldte Sallai Zoltán halkutatónak, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagjának, aki megerősítette a levont következtetést.
„A megküldött videón a dunai ingola (Eudontomyzon mariae) rábai ívása látható, amint a hím körbetekeredik, és kirázza az ikrát a nőstényből. Gyakorlatilag a szakirodalom is ezt írja, hogy az ingoláknál ily módon zajlik az ívás. A szakirodalmi forrásokban és saját tapasztalataink is ezt támasztják alá, jellemzően április-május a dunai ingola a fő ívási időszaka, ami természetesen vízhőfoktól függ, de egyes források 11-16 fokos vízhőmérsékletnél figyeltek meg ívást. Botta és Keresztessy (1992) a Halászat hasábjain írja le, hogy Mészáros Ferenc szóbeli közlése alapján a Szakony-patakban 1968-ban május 25-én észlelte a faj ívását” – írta Sallai Zoltán.
Azt is kihangsúlyozta, hogy a fentiek alapján a körmendi rőzsegátnál tapasztalt, március közepén megfigyelt ívást korainak tartja, de mindenképpen nagyon értékes információ.
„Hálás köszönetet mondunk Horváth Dániel megfigyelőnek, hogy ezt megosztotta velünk” – hálálkodott a kutató.
Íme a dunai ingolák rábai ívása március közepén:
A Kárpát-medencében három ingolafaj (Petromyzontidae) előfordulásáról tudunk. A dunai ingola (Eudontomyzon mariae) a Duna, míg a Vladykov-ingola (Eudontomyzon vladykovi) a Duna és a Dráva vízrendszerében fordul elő, szemben a tiszai ingolával (Eudontomyzon danfordi), mely a Tisza vízrendszerének endemizmusa – olvasható a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet honlapján.
Mindhárom faj fokozottan védettnek számít Magyarországon, a tiszai ingola eszmei értéke 250 ezer forint, míg a dunai és a Vladykov-ingoláé 100 ezer forint. Vladykov-ingola nem szerepel a 2004-es kiadású A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban.
A Pecaverzum Sallai Zoltántól megtudta, 2007-et követően jelent meg Szlovéniában több olyan írás arról, hogy a Dráva vízgyűjtőjén egyáltalán nem található meg dunai ingola, helyette a Vladykov-ingola van jelen. „Egyes szakirodalmi adatok alapján ez a két faj vikarináns, ami azt jelenti, hogy együtt nem fordulnak elő” – nyilatkozta a halkutató.
Küldj te is sztorit egy gombnyomással IDE KATTINTVA!
