A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) vagy más néven kormorán által okozott károk mértéke és a védekezési lehetőségek közötti ellentmondásra hívja fel a figyelmet a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének (Hofesz) friss videója, amelyben a madár szervezett, csapatjátékra épülő vadászata és a szabályozás hiányosságai egyaránt szóba kerülnek.
A Hofesz Facebook-oldalán megjelent videójában magyarázza el a kormoránproblémával kapcsolatos tényeket.
Elhangzik, hogy a környezetvédelmi szakemberek nem valós, súlyosan alábecsült, a már sok éve elvégzett állományfelmérő adatokból dolgoznak, így az éves gyérítési kvótákat regionálisan, sok esetben nevetségesen alacsony szinten engedélyezik, jellemzően 100-200 darab/év, miközben sokszor az egy adott napon egy csapatban 4-500 madár táplálkozik a vízen.
További tényként jegyzik meg, hogy a madár nagyon okos.
„Mint tudjuk, a madarak a dinoszauruszok leszármazottjai, így belátható, hogy volt idejük kiokosodni. Régebben vannak a földön, mint az ember. Stratégiát kialakító, csapatban vadászó, táplálkozó madárról van szó, rendkívül intelligens, képes felismerni egy adott járművet, autót, csónakot és képes mérlegelni, hogy veszélyt jelent-e magára vagy a kolónia számára” – magyarázzák.
A vadászati stílusa egyedülálló, és valljuk be, nagyon hatékony. Gyakran látni teljes összhangban dolgozó állatokat. Az egyik csapat, nevezzük csatársornak, sekély vízrészre vagy akár a vízpartra űzi a bukdácsoló halállományt, ezután a második sor falánk módon táplálkozik, összekaszabolva további jelentős mennyiségű halat, az elfogyasztottakon kívül. Ha jóllaktak, helyet cserélnek, és megismétlődik a folyamat.
„Sajnos a hal nem kiabál, pedig ha tudna, segélykiáltásoktól lenne hangos a vízpart” – fogalmaztak.
További tény, amiről keveset beszélnek – folytatódik a videó –, hogy majdnem minden béltartalom-vizsgálaton átesett madárban kimutathatóak különböző élősködők. Jellemzően fehér férgek, egészen 5-10 centiméter hosszúságig.
Az orsóférget a hazai halállományban is kimutatták már. A Hofesz halőrei négyféle élősködővel találkoztak ez idáig. Könnyen belátható, hogy a költözőállomány szabadon terjeszti a tengeri és édesvízi kórokozókat egyaránt.
Megjegyezték azt is, hogy a pihenő és fészkelő helyeken rövid idő alatt rendkívül erős, savas, a madárból távozó salakanyag miatt holdbéli táj alakul ki a növény- és állatvilág teljes pusztulásával.
A sötétzöld környezetvédők állításaival ellentétben nem éled rövid időn belül újra az ökoszisztéma.
A madár minden fajta és körülbelül 5 dekagrammtól 1,5 kilogrammig terjedő méretű halat elfogyaszt. Azonban kimondható az is, hogy a madár nem szotyolázni szeret, előnyben részesíti a hosszúkás formájú, darabosabb táplálékot, mert kevesebb befektetéssel több energiához jut.
„Sajnos kimondható, hogy sok értékes és ritka halfaj jelentős mennyiségű csökkenésében szerepe van a kormoránnak. Ilyenek a kecsege, süllő, kősüllő, menyhal, bucó vagy keszegfélék. És az egyik legfontosabb tény, hogy Herman Ottó a több mint 120 éve megjelent könyvében a kárókatonát egy különösen veszélyes és ritkítandó fajként tartotta nyilván. Ekkora természetkutató nem tévedhet” – zárul a videó.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Hofesz FB-videó képernyőfelvétel)
