Átfogó vizsgálatot végeztek Szarvason a Halászati Kutatóintézetben 2020-ban. Arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy a fekete sügér és hibrid társaik fejlődésében milyen különbségek vannak. A kapott eredmények még az afrikai harcsa populációk és a közeli rokonságban álló fajok genetikai elemzésében, tenyésztési programjaiban is hasznosak lehetnek.
A hétvégén egy magyar horgász 2,70 kilós csíkos sügért fogott Szlovákiában. A hal olyan ritkának számít, hogy idehaza legutóbb négy éve történt hivatalos észlelés Maconkán: akkor Ignácz Olivér csalt horogra egy 2,45 kilós és 37 centis csíkos sügért, amellyel megdöntötte a korábbi 0,55 kilós tórekordot 2014-ből, és egyben abszolút magyar rekordot is állított be.
Már korábbi cikkünkben is írtuk, hogy Magyarországon is foglalkoznak hibrid csíkos sügér tenyésztésével, most pedig a szarvasi Halászati Kutatóintézet 2020-as tanulmányának eredményeit mutatjuk be.
Középpontban a hibrid csíkos sügér
A szakmai anyagban leszögezik, hogy a fekete sügér (Micropterus salmoides) globálisan a húsz legfontosabb édesvízi akvakultúrás halfaj közé tartozik a termelés volumene alapán, közel félmillió tonna éves termeléssel (FAO 2020). Kínában termelik a legnagyobb mennyiségben intenzív tavi körülmények között, kisebb tavakban, ketrecekben vagy tavi recirkulációs rendszerekben.
A kedvező növekedés, alacsony tápanyagigény, kezelésekkel és vízigénnyel szembeni tűrőképesség a legígéretesebb sügéralakú édesvízi halfajjá teszi, globális termelése a jövőben meghaladja az egymillió tonnát (Hussein és mtsai 2020).
A tanulmányban olvasható, hogy az észak-amerikai sügéralakúak közül Magyarországon eddig a legnagyobb figyelmet a hibrid csíkos sügér kapta, ezért referenciaként (benchmark-ként) szolgál a vizsgált fajok termelési teljesítményének a leírására.
A fekete sügér különböző tavakhoz kapcsolódó rendszerekben történő termelés lehetőségének vizsgálatát azzal kezdték Szarvason, hogy beszereztek kétezerötszáz dararb, átlagosan két és fél kilós egyedsúlyú fekete sügért. A halakat medencében, tavi vízzel történő egyhónapos nevelést követően tavi recirkulációs rendszerbe helyezték át, ahol további egy évig nevelték őket. Ezt követően 2020 augusztusában a fekete sügereket áttelepítették egy négyszáz méteres tóba. Az első növekedési szezon végén a halakat szétválogatták, és a második szezonban a legnagyobb egyedek harmadát értékelték.
A szezon során a halak növekedését minden második héten ellenőrizték. A tenyészidőszak során a növekedési mutatókat, a túlélési és takarmányértékesítési arányt értékelték, ezenfelül összehasonlították a hasonló körülmények között nevelt hibrid csíkos sügér termelési mutatóival.
Ebből kiderült, hogy az első tenyészidőszak végén a halak átlagos tömege 48,7 ± 22,4 g, a növekedési arány 3,3 %/nap, a megmaradási arány 50,5 %, míg a takarmányértékesítés (FCR) 0,75 g/g volt. Hasonló körülmények között a hibrid csíkos sügér 43,5 ± 11,4 g átlagos tömeget ért el, a növekedési arány 3,7 %/nap, a takarmányértékesítés 0,9 g/g, míg a megmaradás 59,4 % volt. A fekete sügér halálozási aránya 2 % alatt volt. A halak további hiánya a kannibalizmusnak tulajdonítható, áll a szakmai anyagban.
Ez tehát nagyjából azt jelenti, hogy a csíkos sügér kevesebb fogyasztással is nagyobb növekedést ért el, igaz nem olyan gyorsan, mint hibrid társa.
Hasznosak az eredmények
A halak rokonsági viszonyait is vizsgálták, és kiderült, hogy minden egyed legalább két másik egyeddel volt rokonsági kapcsolatban, míg háromnak tíz valószínűsíthető rokona volt. Mindezek mellett 16 marker esetében a számítások kapcsoltság jelenlétét mutatták ki, amit azonban a nagyszámú rokon egyed jelenléte is okozhatott, amelyek befolyásolták a véletlenszerű eloszlást.
Az eredmények segítségével meghatározták azt a javasolt „markerszettet”, amely 99% feletti valószínűséggel alkalmas egyedi és szülői azonosításra.
Ezek a markerek fontos genetikai eszköztárként szerepet játszhatnak az afrikai harcsa populációk és a közeli rokonságban álló fajok populációinak genetikai elemzésében és tenyésztési programjaiban.
A bemutatott előzetes eredmények alapján a magyar és feltehetően az európai állományok alaposabb genetikai vizsgálata nagyszámú egyeden, vagy teljes tenyészállományokon indokolt, zárták a tanulmányt a kutatók.
(fotó: beol.hu)
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
