A ponty horgászpiaci dominanciájának és értékesítési mennyiségének megőrzése mellett érvelt Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) elnöke, aki ugyanakkor egyetért a kísérő halfajok arányának növelésével a horgászvizekben. Az ágazat vezetője az aszály okozta nehézségekről és a halastavakban történő vízvisszatartás fontosságáról is kifejtette álláspontját.
„A Magyar Országos Horgász Szövetséggel (Mohosz) való kapcsolatunk a hazai halértékesítés gerincét adja. Bár a közösségi médiában időről időre felbukkannak laikus vagy méltatlan negatív hozzászólások a két szervezet megállapodásai kapcsán, a szakmán belül egyértelműen látnunk kell, a két szervezet vezetése közötti szoros együttműködés továbbra is kiemelt prioritás. Ágazatunk egyetért azzal, hogy a horgásztársadalom felé más halfajokat is ki kell szolgálni, ugyanakkor célunk, hogy a ponty esetében a korábban megszokott és megszerzett értékesítési mennyiséget megőrizzük, vagy akár még növeljük is” – olvasható a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) elnöke, Puskás Nándor, a Halászat című folyóirat októberi számában megjelent írásában.
Szerinte a jövőben mindkét fél egy szabályozottabb, fegyelmezettebb, transzparensebb és minden haltermelő számára igazságosan elérhető értékesítési rendszert tart irányadónak.
„Ezzel kapcsolatban határozottan le kell szögeznünk egy jogi és szakmai tényt, a MA-HAL mint elismert szakmaközi szervezet törvényes felhatalmazással rendelkezik ágazati árstratégia és árpolitikai tevékenység végzésére. Ez a tevékenység a munkánk alapvető sarokköve, amely a termelők biztonságát és a piac kiszámíthatóságát szolgálja, nem pedig a piaci verseny korlátozását” – hangsúlyozta a Mahal elnöke.
Úgy látja, a horgászpiac igényei folyamatosan változnak. A horgásztársadalom részéről egyre kifejezettebb az igény a pontyon kívüli egyéb halfajok (ragadozó halak, keszegfélék) iránt. Bejelentette, hogy a Mahal rövidesen egy átfogó ágazati felmérést végez a tagszervezetek körében, hogy pontos képet kapjon arról, hogy a termelők milyen fajösszetételben és milyen mennyiségben szándékoznak termelni a következő időszakban.
„A diverzifikált termékpaletta fejlesztése elengedhetetlen, ugyanakkor a Mahal álláspontja a pontytermelés kapcsán szilárd és változatlan. Egyetértünk a kísérő fajok arányának növelésével a horgászvizekben. Határozottan kiállunk amellett, hogy a horgászpiac felé irányuló pontyértékesítés korábban megszerzett mennyiségét megőrizzük, sőt lehetőség szerint növeljük. Bár a piacon elhangzottak olyan elképzelések is, amelyek csökkentenék a pontyarányt, mi szakmai alapon a ponty dominanciájának és mennyiségének megtartása mellett érvelünk” – jelentette ki Puskás Nándor.
A Mahal elnöke arról is írt, hogy a vízhiány és az aszály sajnos begyűrűzik a horgászvizekbe és a halastavakba is. A helyzet súlyosságát szerinte az jelzi, hogy egyre többen nem mernek annyi halat telepíteni, mint a korábbi években.
Éppen ezért Puskás Nándor közelmúltban egyeztetéseket folytatott a döntéshozókkal, köztük három parlamenti bizottság (az Agrár - és Élelmiszergazdasági Bizottság, a Vidék- és Településfejlesztési Bizottság és az Élő Környezetért Felelős Bizottság) képviselőivel.
Meglátása alapján rendszer logikája három alappilléren nyugszik. Az első elem, hogy a rendelkezésre álló vízből minél többet kell betározni a halastavakba. A második elem kimondja, hogy ez a víztározás legértékesebb módja. Ennek oka, hogy a folyamat során a vízgazdálkodási, az ökológiai, az élelmiszergazdasági, valamint a klímaszolgáltatási érték egyszerre, egy komplex halmazként jelenik meg. A harmadik elem a halastavakból lecsapolásra kerülő víz hasznosítása és az országhatáron belül tartása.
„Ennek a visszatartásnak az egyik kiemelten támogatandó módja, ha a gazdaság – minél nagyobb részben megújuló energiaforrásra alapozva – visszaforgatja a vizet a saját tóegységébe. Azt a vizet pedig, ami ezt követően mégis elfolyik, a tóegység és a fő befogadó vízfolyás közötti térben, a kapcsolódó szervezetekkel (vízügy, nemzeti park, erdészet, agrárium, önkormányzatok, lakosság) való széles összefogás keretében kell kivezetni. Ebben az utolsó lépésben a haltermelőknek önszerveződő módon, egyfajta integrátori szerepkört kell betölteniük. Még akkor is van felelősségünk a lecsapolt víz sorsát illetően, ha az elhagyta a gazdaságot, hiszen mi rendelkezünk a rálátással, mi tudjuk, mikor engedjük el, így mi tudunk a leghatékonyabban egyeztetni a környezetünkben lévő szervekkel. Ezt a tudást és figyelmet az országnak ajánljuk fel az aszályproblémák enyhítése érdekében” – magyarázta.
A Mahal elnöke külön kitért arra a felvetésre, amely szerint a haltermelőket díjak vagy adók kivetésével víztakarékos gazdálkodásra szorítsák.
„Ezt az elképzelést szakmailag teljesen megalapozatlannak tartom. Az integrált vízgazdálkodási rendszerünk első pontjánál, a víz betározásánál ugyanis nem takarékoskodni kell. Azt a célt kellene modijában több víz érkezik, abból minél többet vegyenek be és tározzanak be a gazdaságok. Takarékoskodni a folyamat legvégén, az elengedett vízzel kell, hogy abból minél kevesebb jusson ki az országból. Egy aszály által amúgy is megtépázott ágazat esetében, díjak vagy adók kivetés végzetes politikai lépés lenne” – fejtette ki véleményét.
Végezetül biztosította a tógazdaságok vezetőit, hogy az ágazat érdekérvényesítő munkája gőzerővel zajlik.
„Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium részéről teljes bizalmat és iránymutató támogatást élvezünk. A napokban pedig államtitkári szintű megbeszélésen veszek részt vízügyi vezetőkkel a magyar-román vízdiplomáciai teendők kapcsán, ahol szintén bemutatjuk a haltermelők áldozatos munkájának eredményeit” – fogalmazott.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége)
