Idén is lezajlott a halállomány összetételének tudományos szempontú vizsgálata a Duna főágában. Az eredmények szerint a dunai halállománya változatos és jó általános egészségi állapotban van. A mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb fordult elő a legnagyobb egyedszámban, míg a parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai közcélú monitorozási programjuk keretében a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézet közreműködésével Gönyűnél, Nyergesújfalunál, Sződligetnél, Kisapostagnál, Paksnál, valamint Mohácsnál végzetek kutatóhalászatokat – olvasható a HUN-REN közleményében.
Helyszínenként két élettérben, a part menti zónában, valamint a parttól távoli mélységi mederben gyűjtöttek adatokat a szakemberek, akik összesen 34 halfajt azonosítottak.
A mélységi mederből fogott halak fajszáma a korábbi évek megfigyelésihez hasonlóan alacsonyabb volt (21 faj), mint a part menti élettérből fogott halaké (33 faj).
A mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb (nyitóképünkön) fordult elő a legnagyobb egyedszámban.
A parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.
„Az idei felmérés legkedvezőbb tapasztalata, hogy Gönyűnél és Nyergesújfalunál a védett és hosszú időn át eltűntnek gondolt botos kölönte újabb példányai kerültek elő” – közölte Sály Péter és munkatársai.
Ugyancsak kedvező eredmény, hogy Mohácsnál kecsegéket és törpecsíkokat is fogtak a kutatók.
A balin és a fokozottan védett német bucó fiatal egyedeinek megszokotthoz képesti nagyobb mennyisége pedig arra utal, hogy az idei év kedvező volt e fajok szaporodásához.
Váratlan fogásnak számított a paksi part közelében a pettyes busa, ugyanis a busa fajok jellemzően a parttól távol eső nyílt víz felsőbb, illetve vízközti rétegeiben tartózkodnak.
A fogott halak egy részénél a halpenész jelenlétét is vizsgálták a kutatók.
„A halpenész egy másodlagos kórokozó, melynek hiányából vagy jelenlétéből következtetni lehet a halak általános egészségi állapotára” – tájékoztatott Eszterbauer Edit és munkatársai.
Az előfordulási adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a halpenész jellemzően ritka előfordulású a dunai halállományban: 27 egyedből csupán egyetlen példánynál találtak pozitív mintát.
Ha bajban vagy a magyarországi gébek felismerésével, akkor ajánljuk a nagy gébhatározót ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Sallai Zoltán, fotók: HUN-REN)
