Drasztikusan visszaesett a halbőség a Holt-Sebes-Körös alsóbb szakaszain

A Debreceni Egyetem kutatói hat helyszínen vizsgálták a Holt-Sebes-Körös halállományát, és megállapították, hogy az okányi szennyvízbevezetés alatt drasztikusan visszaesett a halbőség, több védett faj pedig eltűnt az alsóbb szakaszokról. A felsőbb részeken még stabil állományt alkot a szivárványos ökle, de a terhelt zónákban az inváziós fajok és az eutrofizáció határozzák meg a halközösséget – derül ki a Pisces Hungarici kiadványban megjelent tanulmányból, amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja idézett.

A Debreceni Egyetem kutatói hat különböző ponton vizsgálták a Holt-Sebes-Körös halfaunáját, ahol összesen 20 faj 1310 egyedét azonosítottak. A korábban a Sebes-Körös főágaként működő, ma belvizes csatornaként üzemelő holtmeder vízgyűjtőjének nagy része természetvédelmi oltalom alatt áll, ennek ellenére jelentős antropogén terhelés éri.

A mintavételi pontok közül kiemelt jelentősége volt az okányi szakasznak, ahová a település szennyvíztisztítójából állandó jelleggel érkezik tisztított szennyvíz. A szakemberek szerint ez a terhelés markánsan befolyásolja a vízfolyás halállományát, különösen az alsóbb szakaszokon.

A felmérések a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer protokollja alapján zajlottak, pulzáló egyenáramú elektromos halászgép alkalmazásával. A fizikai-kémiai paraméterek helyszíni mérése minden mintavételi ponton megtörtént. A marokrészletes elemzéshez több diverzitási és természetvédelmi értékelő indexet használtak, köztük a HMMFI-t és az EQR-t.

A komádi szakaszon kifejezetten gazdag halközösséget találtak. A védett szivárványos ökle bizonyult a legtömegesebb fajnak 345 példánnyal, amely a teljes vízfolyás legnagyobb egyedszáma.

Szintén előkerült két réticsík is. A küsz és a bodorka stabil állományt képviselt, miközben több idegenhonos faj – köztük az amurgéb, a razbóra és az ezüstkárász – is jelentős mennyiségben volt jelen. A természetvédelmi értékelés „gyenge” állapotot jelzett, amelyet az adventív fajok nagy aránya húzott le.

Zsadánynál a mintázott szakasz fajgazdagsága alacsony volt, és a legtöbb egyedet itt is a szivárványos ökle adta 102 példánnyal. A razbóra szintén gyakori fajnak számított.

A kutatók több halnál gerincdeformitást észleltek, amelyet véleményük szerint olaj- vagy nehézfémterhelés is okozhat. A kevés őshonos faj és az idegenhonos elemek megjelenése miatt ez a szakasz „rossz” ökológiai besorolást kapott.

Okánynál 14 faj került elő, köztük öt idegenhonos. A legnagyobb egyedszámmal itt is a szivárványos ökle szerepelt, míg a ragadozók közül mindössze két csuka és egy süllő akadt horogra.

A mintavételi hely a szennyvízbevezetés feletti és alatti részeket egyaránt magába foglalta, a kifolyó alatt azonban lényegesen kevesebb halat találtak.

A kutatók szerint a tisztított szennyvíz magas szervesanyag- és tápanyagtartalma komoly terhelést ró a kis vízhozamú szakaszra, ami kedvez az inváziós fajoknak. A HMMFI alapján ez a terület sem érte el a „gyenge” kategóriánál jobbat.

Vésztő térségében két mintavételi helyet jelöltek ki. Az elsőn 9 fajt sikerült fogni, köztük a védett vágócsíkot, míg az adventív fajok aránya viszonylag alacsony volt.

A fajszerkezet azonban így sem mutatott kiemelkedő értéket, a szakasz „gyenge” minősítést kapott. A második vésztői helyet a terepi körülmények miatt módosították, így a korábbi, 1998-as adatokkal is összehasonlíthatóvá vált.

A korábbi 16 fajjal szemben 2023-ban mindössze 6 fajt regisztráltak. A védett széles kárász, a vágócsík és a szivárványos ökle korábban még jelen voltak, most viszont eltűntek erről a szakaszról.

A halfajok számának drasztikus csökkenését a kutatók az okányi szennyvíztelep 2021-es átadásának következményeként értelmezték. A korábbi „gyenge” minősítés „rossz”-ra romlott.

Szeghalomnál 13 fajt figyeltek meg, ám a mintavételi pontot itt is módosítani kellett a teljesen beborító úszónövényszőnyeg miatt.

A szakemberek hangsúlyozták, hogy a Holt-Sebes-Körös legalsóbb szakasza már erősen függ a Sebes-Körös halállományától, mivel a halászat a kifolyó műtárgy alatt zajlott.

A küsz alkotta a legnépesebb csoportot, de több idegenhonos faj – például a tarka géb és az amurgéb – is jelen volt. Egyetlen védett fajként itt is a vágócsík került elő. A terület ökológiai besorolása szintén „gyenge” lett.

A kutatók összegzése szerint a Holt-Sebes-Körös alsóbb részein drasztikusan visszaesett a halbőség, és eltűntek azok a védett fajok, amelyek korábban stabil állományokat alkottak.

„A szennyvíztelepek kisvízfolyásokra gyakorolt hatása rendkívül erős, mivel a hígítóképesség elmarad a nagyobb folyóké mögött” – hívták fel a figyelmet.

A tápanyagban gazdag szennyvíz jelentős eutrofizációt okozhat, ami nyári időszakokban oxigénhiányos reggelekhez és akár tömeges pusztuláshoz is vezethet. Több halon fejlődési rendellenességet is megfigyeltek, amely nehézfémekkel is összefügghet.

A felsőbb szakaszokon ugyan jelen voltak az idegenhonos fajok, de az őshonosak még fel tudták velük venni a versenyt. A védett szivárványos ökle továbbra is állományalkotónak bizonyult, ám a terheltebb részeken a fauna összeomlását dokumentálták.

A korábbi felmérésekhez képest egyértelmű romlás mutatkozik, több ritka és védett faj teljesen eltűnt az alsóbb folyószakaszokról.

A tanulmány készítői szerint a Holt-Sebes-Körös az egyik legelhanyagoltabb és legveszélyeztetettebb hazai vízterület, amely megfelelő vízvédelmi intézkedésekkel másodlagos menedéket nyújthatna a mocsári és lápi halfajoknak. Javasolják, hogy a szennyvízkifolyók ne közvetlenül a vízfolyásba kerüljenek, hanem fitoremediációs medencéken menjenek keresztül, amelyek növények segítségével tovább csökkenthetik a szennyezőanyagok mennyiségét. A mederkotrás ökológiai szempontú elvégzésével pedig eltávolítható lenne a felhalmozódott szervesanyag, amely a réticsík és a szivárványos ökle élőhelyeinek egyik legnagyobb kockázati tényezője.