A halkutatók elektromos kecével halásztak, amikor rábukkantak a korábban a Körösből soha ki nem mutatott halfajra.
A Körös békésszentandrási duzzasztójának alvízén 2022. október 20-án gyűjtött halfaunisztikai adatokat Sallai Zoltán, Sallai Márton. A kutatók a munkálatok során Körösben eddig soha nem azonosított halfajra bukkantak. A felfedezésről a Halászat című folyóiratban adtak hír, amelyet a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapja is megjelentetett.
Az egy kilométeres, partszegélyben kijelölt mintaszakasz mellett elektromos kecével is halásztak a meder közepén. A víz hőfoka 15,4 Celsius-fok, a víz átlagos mélysége 1,9 méter volt a mintaszakaszon. A mintavételezésen Blastyák János is jelen volt.
A kece zsákmányának átvizsgálásnál nagy meglepetést okozott, amikor a 3 magyar bucó, 18 halványfoltú küllő, 3 kecskerák és gébek mellett 1 adult német bucó is előkerült.
A halkutatók emlékeztettek, hogy 2019-ben 2 időszakban is halásztak a Körös alsó szakaszán elektromos kecével 18 mintaszakaszon, és nem tudták kimutatni a fajt.
„Tudomásunk szerint nincs másik recens adata a fajnak a Körösből. Vélhetően a Tiszából úszott fel ez a példány, melyet a fotózást követően természetesen szabadon engedtünk” – fogalmazott Sallai Zoltán és Sallai Márton.
A Magyarország halfaunája (Harka Ákos és Sallai Zoltán) című kiadványban így foglalták össze a fontosabb tudnivalókat a német bucóról.
Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Streber
Német név: Streber
Természetvédelmi értéke: 100.000 forint, védett
Ismertetőjegyek
Igen erősen megnyúlt, hengeres testű hal, feltűnően vékony farokrésszel. Feje hosszú, aránylag széles, felülről kissé lapított. Orra is megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Két hátúszója közül az elülső rövidebb, mint a hátulsó. Az első hátúszóban 8-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója viszonylag kicsi, a hátsó széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója közepesen hosszú, 10-12 osztott sugár támasztja. Mellúszói rövidebbek, mint az alatta elhelyezkedő hasúszók. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben, számuk az oldalvonalon 70-82. Testének világosabb, sárgásbarna alapszínét széles, sötétbarna, ferdén lefutó sávok tarkítják. Kis termetű faj, a nagyobb példányok hossza is csak 16-18 cm.
Hasonló fajok
Egyedül legközelebbi rokona, a magyar bucó hasonlít hozzá annyira, hogy ránézésre összetéveszthető, de annak a teste és faroknyele valamivel vaskosabb, mintázata elmosódottabb, és az első hátúszója hosszabb, benne legalább 13 tüske van. Az alakra valamelyest hasonló küllőktől és márnáktól a bucófajokat első pillantásra megkülönbözteti kettős hátúszójuk.
Környezet
Kizárólag folyóvizekben élő, kifejezetten áramláskedvelő faj, amely állóvizekben nem él meg. Nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévérzóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában – ellentétben a magyar bucóval – már nem található meg. Ugyanakkor azonban nem ragaszkodik annyira a nagyobb vizekhez, népes állományai élnek a kis folyók dombvidéki szakaszain is, a kis patakokból azonban hiányzik. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ennélfogva a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol.
Táplálék
Fenéklakó hal lévén tápláléka is főként a mederfenéken élő férgekből, kis rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből kerül ki, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket
Szaporodás
Szaporodásáról keveset tudunk, ívása március és május között zajlik le. A nőstények a folyóvizek sodrottabb részein a kavicsos-sóderes meder gödreibe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után finom kavicsréteggel fednek be.
Elterjedés
A Vizeinknek őshonos és egyben bennszülött halfaja, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Elterjedési területe nagyon szűk, kizárólag a Dunában és a Vardarban, valamint ezek mellékfolyóinak vízrendszerében található meg. Magyarországi lelőhelyei:
- Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Lapincs, Pinka, Strém, Ipoly,
- Dráva, Mura,
- Tisza, Szamos, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak,
- Sebes-Körös, Maros,
- Kis-Rába,
- és most Körös
Jelentőség
Gazdasági szempontból semmi jelentősége nincs, természeti értéke ellenben igen nagy, mivel szűk területen élő, ritka bennszülött halunk. Ennek megfelelően törvényeink védik, fogása tilos. A német bucó a veszélyeztetett fajok közé tartozik, mivel a kisebb és nagyobb folyókon épülő vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik. A legtöbbet élőhelyeinek a megóvásával tehetjük érte.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: MHTT)
