Az engedélyes csónakkikötőhelyek többszörösére lenne igény a Balatonnál, miközben a horgászatra alkalmas szabad partszakaszok száma folyamatosan csökken. A horgászok képviselője szerint összefogás nélkül nem lesz megoldás.
Július 12-én átadták Balatonudvari csónakkikötőjét, amely mintegy 100 millió forint ráfordítással újult meg. A csónakkikötők létesítése, bővítése azért is kulcskérdés, mert a horgászturizmust leginkább korlátozó tényező a horgászatra alkalmas szabad partszakaszok csökkenő száma.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) az Economx megkeresésére azt közölte, hogy pontos statisztika nincsen arról, hány csónak található a tavon, de becslésük szerint közel 5000 darab csónakkal lehet számolni a Balatonon, amelyekkel rendszeresen vagy alkalomszerűen horgásznak. Ezt támasztják alá az adatok.
2023-ban 4159 darab éves csónakos területi jegyet adtak, illetve további 4936 darab csónakos időszaki területi jegyet értékesítettek (ezek 24 és 72 órás, valamint 10 napos jegyek).
Általánosságban elmondható, hogy az engedélyes csónakkikötőhelyek többszörösére lenne igény, emiatt égetően fontosak a Balatonudvarihoz hasonló beruházások.
A környezetkárosításra vonatkozó aggályok kapcsán elmondták, hogy a kikötő engedélyeztetési folyamatának fontos lépcsőfoka volt a Natura2000 hatásbecslési dokumentáció, illetve az illetékes környezetvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség volt a végleges tervek elkészültéhez, így minden hatályos jogszabálynak megfelelően készülhetett el balatonudvari kikötő, amely a minősített, védett nádas határát nem érintette.
Németh Zsolt, a Balatonudvari Öböl Csónakos Egyesület elnöke arról beszélt, hogy vitorlás (azaz lajstromos) kikötőben állhat csónak is, ennek szabályozási akadálya nincsen. Ennek megfelelően feltehetően beengedne csónakot is egy vitorláskikötő tulajdonosa is, de csak olyan áron, ami összhangban van a vitorlás helyekért kért díjakkal.
„Feltételezhető, hogy ha egy vitorláshely ára mondjuk 600 ezer forint/év, akkor egy csónakhely is került volna 300 ezer forintba. Bár hallunk jóval 1 millió feletti csónakhelyért elkért éves kikötői díjról is. Ez a 300 ezer éppen tízszerese a mostani, kisebb csónaktípusoknál (sirány, leveles) jelenleg fizetendő 30 ezer forint/év díjnak” – magyarázta az egyesület elnöke.
Kővári Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének (BHSZ) elnökhelyettese az mondta, a horgászturizmushoz hozzátartozik a Balatonhoz való hozzáférés is, aminek lehetősége nagyon beszűkült, mert a partokat lezárták, a rendszerváltás után a vállalati, szakszervezeti, állami területek magánkézbe kerültek, a horgászokat pedig előbb-utóbb mindenhonnan kiszorították, mivel a vitorlás sokkal nagyobb hasznot hoz, mint egy csónakkikötő.
A Balaton Fejlesztési Tanács bizonyos időközönként elkészíti a hosszútávú fejlesztési tervét, és a BHSZ-t kérték meg arra, hogy adják le azt a koncepciót, ami a balatoni horgászturizmust elősegítené.
Ez alapján meglátásuk szerint a Balatonra hat darab 300-400 férőhelyes kikötőre lenne szükség, hasonlókra, mint a Velencei-tónál. A keleti medencében kettő, a nyugati medencében pedig négy kellene arányosan elhelyezve.
Kővári Tibor azonban úgy látja, a Balatonon nincsen meg az az összefogás, amely ennek megvalósításához szükséges lenne, a balatoni horgászokat még mindig három különböző szövetség képviseli. A szervezeti problémák mellett személyi problémák is vannak, nincsen egy olyan karizmatikus vezető, aki a Balatont országos szinten képviselni tudná. Az érdekérvényesítő képességük emiatt jóval gyengébb a Balaton Fejlesztési Tanácsban is, mint például a vitorlásoknak. A Magyar Országos Horgász Szövetségnek (Mohosz) lenne ilyen képessége, azonban ők úgy látják, hogy a szervezet a Balatonon nem igazán van jelen.
A másik probléma, ami a fent vázolt koncepció megvalósításának útjában áll, az a pénzügyi rész.
16 évvel ezelőtt egy 40 állásos csónakkikötőt hoztak létre, amely 42 millió forintjukba került akkor. Ezt most több mint 100 millióból sem tudnák kihozni. Példaként említette a Balatonkenesei Horgász Egyesületet, amely egy 200 férőhelyes csónakhellyel rendelkezik, ahol nem az uniós előírásnak megfelelően volt a járófelület kialakítva, ezért át kellett terveztetni, meg kellett újítani, ami 186 millió forintba került.
Azt is kifogásolják, hogy a kikötőiket pályázati támogatás nélkül kellett létrehozniuk, mert ezek a pályázatok mindig úgy voltak kiírva, hogy halgazdálkodási vagy vízgazdálkodási joghoz kötötték a támogatást. A Balatonon azonban a halgazdálkodást a BHNp Zrt. végzi, a vízügy pedig a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltség, tehát nekik se vízkezelési, se halgazdálkodási joguk nincs, a pályázatokból ezért ki lettek zárva.
Kővári Tibor szerint rendet kelleni tenni már a Balatonon, amihez nagy összefogásra lenne szükség a Mohosz, a halgazdálkodás, az önkormányzatok, a Balaton Fejlesztési Tanács és a horgászok között, ebben az esetben lehetne kialakítani a megfelelő mennyiségű csónakkikötőt.
A BHSZ elnökhelyettese szerint a csónakkikötők létesítésének törvényi feltételei terén sikerült már előrelépést elérni. Korábban az engedélyeztetés körülbelül hat évig tartott, most viszont már, amennyiben valaki utánajár és kézbe veszi az ügyet, akkor véleménye szerint egy éven belül is el lehet ezt intézni.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Mohosz)
