Így lehetne 180 centi a Velencei-tó vízállása

Az elmúlt hetek leginkább felkapott témája a Velencei-tó vízügyi helyzete volt. Jogos az ijedtség, hiszen a tó vízszintje folyamatosan apad, jelenlegi számítások szerint az elfogadható vízmennyiségnek csupán 48%-a van a tó medrében. A zoldszemlelet.hu járt utána annak a fontos kérdésnek, hogy minek köszönhető a Velencei-tó aggodalomra okot adó vízhiányos állapota.

Mára már közismert tény, hogy a Velencei-tó a történelem során többször kiszáradt, vagy a kiszáradás közelébe került. A 19. század közepén a tó teljesen eltűnt, a medre száraz volt és abban huszárok gyakorlatoztak. A közelmúltban két olyan időszak is volt, amikor az egyre sűrűsödő aszályos és forró időszakok miatt a tó a teljes kiszáradás határára került, emlékezzünk az 1990-1993 közötti időszakra, illetve 2003-ra. Idén, 2021-ben újra ezzel a problémával kell szembe néznünk, ezúttal azonban az idő még inkább ellenünk és a tó ellenében dolgozik.

Ahhoz, hogy hatékony szakmai cselekvési tervet lehessen megfogalmazni, nem árt tisztázni, hogy mi az oka a Velencei-tó vízhiányos állapotának. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem feltétlenül a tó ökoszisztémájából fakadó visszatérő jelenség, hanem nagyon is gyakorlati, tipikus 21. századi oka van.

A Velencei-tó vízellátásáról a környezet (természet) a tó kialakulásakor gondoskodott. Igaz nem olyan mértékben, mint a Balaton esetében, de a környezet által megoldott volt a víz utánpótlása. A Vértesből összegyűjtött vizet a Császár-víz (vízfolyás) szállítja a Velencei-tóba, hiszen a Császár-víz és a tó vízgyűjtő területének mintegy 60%-a egyazon földrajzi területre esik. Ez eddig rendben is volna, viszont van ezzel egy probléma. A Császár-víz víztömegét ugyanis két mesterséges tározóval felfogták, felduzzasztották annak érdekében, hogy a Velencei-tó vízellátását bármilyen évszakban, bármilyen szélsőséges időjárási körülmények között (pl. extrém szárazság esetén) is biztosítani tudják. Azonban az egykor még kiválónak tűnő megoldás most a visszájára ütött. Tudni illik a két tározó (a Pátkai és a Zámolyi tározók) vízmennyisége 2020-ban és 2021-ben is folyamatosan növekedett, viszont azokból nem történt víz leeresztés a Velencei-tó irányába. Éppen ezért a Császár-víz immáron bő másfél éve ennek a két tározónak a vízmennyiségét duzzasztja, egy csepp vizet sem hagyva a tónak. Adódik a kérdés: mi az oka annak, hogy a két tározóból az elmúlt bő másfél évben nem történt víz leeresztés a tó irányába, mikor nagyon jól látható volt, hogy a tó vize folyamatosan apadt (hiszen a vízhiány nem újkeletű probléma a tónál)? Mi az oka annak, hogy 2020-at megelőző hosszú évek során minden egyes évben több millió köbméter vizet engedtek le a tóba, másfél éve viszont semmit?

Mielőtt röviden megválaszolnánk a kérdéseket, fontos tisztázni a tó vízszintjének alakulását, a számok mentén. A Velencei-tóban 1 cm vízszint emelkedés 250 ezer m3 vízmennyiséget jelent. A Császár-víz (vízhozamát tekintve) évente hozzávetőlegesen 30 millió m3 vizet szállítana a tóba, ami könnyen kiszámítható, hogy évente 120 cm vízszint emelkedést jelentene. Ha ebből leszámítjuk az éves párolgás (vízveszteség), víz kivételi mennyiségeket illetve az elszivárgás mértékét, akkor is bőven fedezve lenne a most hiányolt vízmennyiség. A tó ideális vízállása kb. 160 cm lenne, ezzel szemben jelenleg (mondjuk úgy, hogy mai vízállás szerint) csupán 84 cm. Azaz nagyjából 76 cm-el alacsonyabb, mint az elvárható lenne. A 76 cm magasságú vízoszlop a fenti adatok alapján kb. 19 millió m3 vízmennyiséget jelentene, ami tekintve a Császár-víz által produkált kb. 30 millió m3 vizet, nem okozhatna problémát. Ugyanakkor mégis azt okoz, és ennek két oka van:

Egyrészt a már említett két tározóban meglévő és folyamatosan duzzadó vízmennyiség
Másrészt a tavalyi és az idei évi csapadékmennyiség borzalmas alakulása

Az első pontot már említettem, most nézzük a második pontot, aztán a két fogós kérdést már könnyen meg tudjuk válaszolni. Az ideális éves csapadékmennyiség, mely ahhoz (is) szükséges, hogy a Császár-víz megfelelő vízhozammal rendelkezzen kb. 560 mm/év. Idén az év első napjától számítva az ideális időarányos (azaz kb. 353 mm) csapadékmennyiségnek csupán 37%-a hullott le a vízgyűjtő területen, ami eleve meghatározza a Császár-víz vízhozamát és közvetve a két tározó működtetését is. A tározók tervezése során egy átlagos (mondhatjuk ideális) vízmennyiséggel számoltak, aminek a folyamatos alulról súrolása nem eredményez költséghatékony működést. Tudvalevő, hogy a két tározó egyébiránt kedvelt horgászparadicsom is, mivel az elmúlt években számos új halfajt telepítettek be, illetve eredendően is sokféle fajnak adott otthont. De nehogy azt gondoljuk, hogy a horgász turizmus az oka annak, hogy nem engedik le a tározókban felgyülemlett milliós nagyságrendű vízmennyiséget. Van ennek egy profánabb, ugyanakkor kevéssé ellenőrizhető (utána járható) oka: az illetékesek tájékoztatása szerint a két tározó vízminősége nem felel meg a kívánalmaknak (szennyezettségi határértékek, oldott oxigéntartalom stb.)…

Arról a tározókat működtető illetékesek nem adtak tájékoztatást, hogy milyen kémiai, biológiai és/vagy fizikai minősítési paramétereknek nem felel meg a tározókban lévő vízmennyiség. Akár laikus szemmel is észre lehet venni egy hatalmas ellentmondást. Az állítólagos rossz vízminőség ellenére hogyan lehetséges az, hogy horgászparadicsom a két tározó, állandó halbetelepítések zajlanak és védett Ikrázóhelyek is vannak? A halfajok egy része köztudottan indikátor szervezet, ami annyit jelent, hogy egyedszámukkal és szaporodási rátájukkal jelzik a víz minőségének alakulását, azaz logikusan akkor produkálnak nagyobb egyedszámot, ha jobb a vízminőség. Folyamatosan romló vízminőségű tározókba pedig nem sok értelme lenne halbetelepítéseket végezni. Nyilvánvalóan vannak olyan nem nyilvános paraméterek (leginkább biológiai minősítési adatok), melyek alapján nem tudják felelősen kijelenteni a szakemberek, hogy a tó számára is megfelelő lenne a tározó és az ott élő élőlények számára talán ideális vízminőségi tulajdonság. Tehát el kell hinni nekik, hogy jelenleg nem látják megoldásnak a tározókban meglévő vízmennyiség leeresztését. A probléma azonban áthidalható, hiszen a tározók és a Velencei-tó között kb. 10 km távolság van, ami elég hosszú arra, hogy megfelelő áramlási sebesség esetén a tározókból leengedett víznek legyen ideje némi öntisztulásra és oxigénnel való feldúsulásra.

„Talán ez lehet a megoldás. Reménykedjünk” – zárja elemzését a zoldszemlelet.hu.

(fotó: zoldszemlelet.hu)