Szeptember végén „Erdő és víz – a klímaváltozás árnyékában” címmel tartott konferenciát az Országos Erdészeti Egyesület Közgazdasági Szakosztálya, melyen a vízügyi ágazat szakemberei és szakpolitikai felelősei is képviseltették magukat.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója „A vízgazdálkodás jelene és jövője a klímaváltozás tükrében” címmel részletes szakmai előadást tartott, melynek tartalmát a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) foglalta össze.
Hazánk vízgazdálkodása a klímaváltozás miatt egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe. Az ország vízmérlege az utóbbi években negatív irányba tolódik el: a beérkező víz mennyisége 98 köbkilométer/év, míg a kiáramló víz mennyisége eléri az akár 105 köbkilométer/éves mennyiséget is.
A beérkező csapadék évente 59 köbkilométer vízmennyiséget foglal magába, melyből 51 köbkilométer távozik is evapotranszspiráció formájában.
A vízmérlegben a hazai eredetű vízkészlet mennyisége mindössze 7,1 köbkilométer/év, a felszíni lefolyás mennyisége évente 4,2 köbkilométer, a felszín alatti utánpótlódás pedig mindössze 2,9 köbkilométer/év.
A bevezetéseket és a vízhasználatokat beleszámítva a talajvíz deficit éves mértéke 0,6 köbkilométer, mely 3-5 centiméteres süllyedést jelent.
A dombvidéki és alföldi vízgazdálkodás teljesen új szemléletet igényel. Dombvidékek esetében a fő szempont a klímakockázat csökkentése és az ökológiai vízkészlet biztosítása tározáson keresztül, melynek a „DNSH” elvnek (Do Not Significant Harm) megfelelően ökológiailag is fenntarthatónak kell lennie.
Az alföldi területeken a cél a folyók és ártereik kapcsolatának bővítése, árvíz és aszály nélkül.
A célállapot elemei az alábbiak:
• vízhozamok kivezetése;
• vízpótlások kiterjesztése;
• ideiglenes elárasztások biztosítása;
• talajvíz visszapótlása;
• talajvíz hidraulikai megtámasztása.
A talajvízszint-süllyedés következményei között szerepel például:
• az önálló talajnedvesség-gazdálkodás kényszere;
• a megszűnő vizes élőhelyek szaporodása;
• a folyamatosan csökkenő vízkészletek.
A talajnedvesség előrejelzése hazánkban az aszálymonitoring rendszeren keresztül történik, mely a folyamatosan frissülő adatok segítségével különböző fokozatú kategóriákba sorolja az egyes területeket.
Mivel a felszín alatti tározóképesség 7,1 köbkilométerrel csökkent az elmúlt 30 évben, a vízvisszatartást a talajvízkészletek esetében is szükséges megoldani. Az ehhez tartozó legfontosabb beavatkozások:
• új vízlépcsők létrehozása;
• folyómedrek megemelése betöltéssel és azokban fenékküszöbök elhelyezése;
• folyómedrek átvezetése magasvezetésű medrekbe;
• szakaszos duzzasztások az árhullámok fokozatos meghosszabbításával;
• folyómedrek feltöltése saját üledékkel;
• reofil paraméterű folyószakaszok létrehozása.
A jövő vízgazdálkodásának egyik kulcseleme a víz helyének megtalálása és visszaadása a tájban. Ezt képviseli a „Vizet a tájba!” program, melynek célja az elönthető területek elárasztása, a belvízi elöntések meghosszabbítása, térségi elárasztások kezdeményezése és a harmadlagos művek kiszolgálása.
A talajvízkészletek helyreállításában fontos szerepe lehet még a MAR-rendszereknek (Managed Aquifer Recharge, célzott felszín alatti vízpótlás), mely a többlet- és felesleges vizek felszín alatti betározását és későbbi felhasználását jelentik.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő Tóth József és Erzsébet Hidrogeológiai Professzúra munkatársai nemrég egy innovatív módszert, a NaBa-MAR®-t (Nature Based Managed Aquifer Recharge) fejlesztették ki, mely koncepció a célzott felszín alatti vízpótlást lokálisból tájléptékűvé fejleszti.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Wikipedia)
