Ingyen horgászhatunk Pápa egyetlen vízfolyásának színes halállományára

A víztérkód nélküli Pápai Bakony-ér színes halfaunáját Koller László mutatja be, akinek már többször jelent meg publikációja a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján. A Pecaverzumnak küldött írását tartalmi változtatás nélkül közöljük.

Van egy kis patak a Bakonyalján. Egy víztérkód nélküli, állandó vízutánpótlással rendelkező, bár nem túl bővízű patak, sok fejes domolykóval. Ha ezt hallja az ember, nem kapja fel a fejét. Arra már igen, hogy ebben a kisvízfolyásban még 18 halfaj él – bizonyítottan. Hála a tapolcafői (az aszályos évek miatt sajnos nagyon lecsökkent vízhozamú) forrásoknak, 2018 óta a Pápai Bakony-ér vízutánpótlása állandó.

Mielőtt továbbmennénk, tartozom egy vallomással: szeretek horgászni, halat fogni – mérettől függetlenül. Szeretek kint lenni a patakparton, kiszellőztetni a fejemet. Örülök a jégmadárnak, a nemes kócsagnak, a szürke gémnek. Örülök, ha védett vagy ritka hal akad a horgomra: itt nem a méret számít. Természetesen én is örülök a darabosabb halaknak, de nem húzom a számat a „csaliméretnél” sem.

Szerencsére ritka, amikor nincs kapás, valami mindig jön. A fő halak a fejes domolykó és a bodorka, az összes fogás kétharmadát adják.

Viszonylag nagy darabszámmal fordul elő a sneci és a védett fenékjáró küllő, az utóbbi két évben pedig egyre gyakoribb vendég a sügér.

A legutóbbi „helyzetjelentés” óta pedig jött egy balin és két újabb sujtásos küsz is. Jómagam még nem fogtam, de többször láttam csukát is a patakban, és feltehető, hogy kövi csík is él benne. A víz tisztaságát, minőségét a szivárványos ökle és a fürge cselle jelzi.

Ami a konkrét horgászatot illeti: sajnos a csapadékhiány beszűkíti a mozgásteremet, de a városi szakaszon azért érdemes több helyen is belógatni.

Ahogy a képeken is látszik, van, ahol szinte nincs szabad vízfelület, igaz, a vízmélység is hagy maga után kívánnivalót: 30-40 centinek már örülni kell.

(Az egyik szemem sír, a másik nevet ilyenkor: nem férek a halakhoz, viszont más sem zavarja őket.) Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy minden méteren van hal, hogy meg is tudjuk-e fogni, az már más kérdés.

Én egy ötméteres spiccbottal horgászom, amivel nem egyszerű elférni, de a négyméteres egyszerűen rövid. A horog 16-osnál nem nagyobb, ahogy az úszóm is legfeljebb 1 grammos. Főzsinórom 0,16-os, az előke 0,12-es.

Csalinak a trágyagiliszta vált be, a csontit szinte csak a bodorkák, küszök eszik.

Tavasz óta pergetek is, 1-es, 2-es méretű körforgóval. Márkát nem írok, de nem kell a csúcskategóriás műcsali, szépen ütik az olcsóbbat is. Érdemes egy próbát tenni vele, mert előfordul, hogy ahol úsztatva egy mozdítás sincs, a beeső villantónak odavág egy domolykó.

Akad, aki wobblerrel is, villantóval is fog szépen, 33-35 centiig, ami egy ekkora pataknál már kapitális méretnek számít. A halak legnagyobb része természetesen nem ekkora, de kellemes meglepetést tud szerezni, amikor akasztás után lent marad a spicc.

Mindent összevetve: senki nem itt fogja élete halát megakasztani, de aki a feltöltődés és a halfogás kedvéért jár ki a vízpartra, nem fog csalódni. Mivel a pataknak nincs víztérkódja, érvényes állami horgászjegy birtokában bárki horgászhat benne – az őshonos halakat visszaengedése és az idegenhonos, inváziós fajok elvitele mellett.