2024. november 22. péntek | Cecília
Aktuális

Kelet–nyugati irányú migrációt mutat a balatoni fogassüllő-állomány

Kelet–nyugati irányú migrációt mutat a balatoni fogassüllő-állomány

A Magyar Kutatási Hálózat Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (HUN-REN BLKI) és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (Mate) kutatói mikroszatellit markereket felhasználva vizsgálták meg a Balaton méltán híres halfajaként számontartott süllőállomány genetikai állapotát. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az 1960-as és 1970-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések – a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése – nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét. A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül egy kelet–nyugati irányú migráció mutatható ki. Az eredményeket bemutató tanulmány a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.

A fogassüllő (Sander lucioperca) Eurázsia édes- és brakkvizeinek fontos csúcsragadozó halfaja, amely gazdasági szempontból is jelentős értékkel bír. 

Korábbi kutatások rámutattak, hogy a Balatonban élő süllőállomány egészen különleges, európai szinten is jól elkülönülő genetikai állománnyal rendelkezik. Ugyanakkor ez idáig nem álltak rendelkezésre információk az itteni süllőállományok populációs szerkezetéről és genetikai sokféleségéről – olvasható a Magyar Kutatási Hálózat honlapján.

A kutatók által végzett mostani vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományai metapopulációs rendszert alkotnak, amelyben csak a Keszthelyi-medencében élő állomány mutat bizonyos mértékű elkülönülést. 

A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül egy kelet–nyugati irányú migráció mutatható ki. 

A mezotróf Keszthelyi- és Szigligeti-medencékbe telepített halak kevésbé vándorolnak, mint a keletebbre eső, oligotróf területen telepítettek.  

Úgy tűnik tehát, hogy a süllő mozgása és elterjedése szorosan összefügg a tóban megfigyelhető trofikus gradienssel. 

A nyugati állomány elkülönülése a jobb táplálékellátottsággal, valamint a tó egyedi szerkezetével is magyarázható. 

A kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni süllőállomány hosszú távú fenntarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához – közölték a szakemberek.

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(fotók: Magyar Kutatási Hálózat)