
Zátonylakó halak viselkedését vizsgálták víz alatti kamerák segítségével.
A Cornell Egyetem számolt be arról az új kutatásról, amelyben a Francia Polinéziához tartozó népszerű búvárcélpont, Mo’orea víz alatti kamerákkal megfigyelt zátonylakó halak viselkedését elemezték – írja a National Geographic.
A halak képesek a viselkedésüket a körülöttük élő társaikéval összehangolni, s reagálni azok reakcióira.
Azonban előfordul, hogy egy hal „a saját árnyékától” megijedve menekülésbe fog, s ezzel a mellette lévő társait is menekülésre készteti – ez energiát vesz el és időt a táplálkozástól.
A menekülés ugyan hasznos, ha valódi veszély fenyeget, ám a téves információn alapuló káros, így a hal érdeke, hogy valahol el tudja különíteni ezt a kettőt.
Azok a halak, amelyek nagy, sűrű rajokban élnek, gyakrabban találkoznak a hirtelen, ok nélkül megriadó társaik viselkedésével, ám valahogy képesek ezt a jelet elnyomni magukban, és nem követni a riadalmat.
A víz alatti kamerákon rögzített esetekből az derült ki, hogy átlagban minden nyolcadik percben bemenekül egy-egy hal a zátony réseibe táplálkozás közben akkor is, ha nincs a közelben ragadozó.
A kutatók a felvételeket számítógépes vizuális eszközök és gépi tanulás segítségével elemezték. E módszerrel a felvételeken látható minden egyes hal viselkedését külön-külön is meg tudták jeleníteni, és megfigyelni.
A PNAS hasábjain közzétett eredmények szerint nagyon érdekes és rém egyszerű szabályszerűséget fedeztek fel: amikor sokat mocorognak a halak, vagyis, ha nagy a nyüzsgés, akkor az egyedek kevésbé veszik figyelembe társaik riadalmát, ha viszont nyugalom uralkodik a halrajon, akkor fokozottan figyelnek a társaiktól jövő minden riasztó jelre.
Az ezen elv alapján készült modell szerint vizsgálva a halak viselkedését a kutatók úgy találták, a modell tökéletesen követi a halak valós élethelyzetekben tanúsított viselkedését.
A kutatók szerint ez az igen egyszerű elv a téves információk kiszűrésére meghatározó lehetett abban is, ahogy az agy információfeldolgozása fejlődött. Feltételezhetően számtalan élőlényben, biológiai rendszerben megtalálható ugyanez a rendkívül egyszerűen irányítható viselkedési forma – állapították meg a kutatók.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: pixabay.com)