A csapadékszegény időjárás miatt kisebb sziget látható a Tihanyi Belső-tóban. A jelenség nem ismeretlen, az elmúlt években néhányszor már előfordult, hogy a szárazság miatt annyi víz párolgott el a tóból, hogy felbukkant egy kisebb sziget, sőt az 1940-es évek előtt többnyire kis félsziget volt a tihanyi tó közepén. A vízhiányt tetézi, hogy az amur kipusztította a tóból a száras növényzetet, ezzel lehetőséget adva az algatömegek növekedésének.
A sekély, kisméretű Belső-tó teljesen kiszolgáltatott az időjárásnak, hiszen kizárólag a csapadékvíz táplálja, így minden bizonnyal földtörténeti létezése óta többször kiapadt, majd újra életre kelt – írja a Tihanyi Visszhang alapján a Veol.
Az elmúlt három évben többször előbukkant a tóban a sziget, ennek oka az elmúlt időszak csapadékszegény és extrém meleg időjárása. Utoljára a múlt év tavaszán volt összefüggő a tó víztükre.
Vulkánkitörések után visszamaradt kráterben gyűlik össze a környező vízgyűjtő területről a csapadékvíz, más utánpótlás nem érkezik a tóba. A meder a legmélyebb részén ugyan csaknem négy méter mély, de az átlagos vízmélység csak nagyjából egy méter. A tó ezért nagyon érzékenyen reagál az aszályos időszakokra.
Az elmúlt néhány évszázadból ránk maradt térképeken egy növényzettel sűrűn benőtt, és a jelenleginél lényegesen kisebb kiterjedésű tavat látunk, melynek közepén – a most látható sziget helyén – félsziget húzódik. A múlt évszázad 40-es éveitől vált jellemzővé az a kép, amit napjainkig megszoktunk: a korábbinál nagyobb, sajnos döntően nyílt vizű tó, sziget nélkül.
– A vízszint jelentősebb csökkenése, és ezzel együtt a sziget felbukkanása a 2023-as év szenzációja volt. Azóta hol eltűnik, hol ismét megjelenik a napjainkban nagyjából 1500 négyzetméteres szárazulat. A lapos kúphoz hasonló képződmény felszíne döntően kővel borított, helyenként az ember által még nem bolygatott réteges szerkezettel – mondta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, tájegységvezetője.
Az elmúlt évtizedekben többször felmerült a tihanyi Belső-tó vízpótlásának lehetősége, az elképzelés szerint a Balatonból szivattyúzták volna ide a vizet. A műszaki tervek elkészültek, de a megvalósítás végül elmaradt.
A csapadékosabb időszak – akár csak egy-két nedvesebb hónap – képes visszapótolni a tóba a hiányzó vízmennyiséget, sőt, egészen magas vízállások is előfordulhatnak.
Arra is volt példa az elmúlt évtizedekben, hogy éppen a Belső-tóból kellett a többletet átszivattyúzni a Külső-tóba. A tó vízszintjének ingadozása tehát természetes folyamat, azt, hogy a vízszint csökkenése a későbbiekben tartóssá válik-e, most nem lehet megmondani.
A tó vízminősége továbbra is aggályos. Természetes folyamat, hogy egy ilyen lefolyástalan tó vizének sótartalma folyamatosan növekszik, a jelenségre itthon is számos példát ismerünk. A magas sótartalom gátolja a vízi, vízparti növények, például a nád fejlődését, és megjelennek jellegzetes, sótűrő növények is. A vízminőség a halállomány szempontjából is meghatározó, a tó vizének magas szervesanyag-tartalmát pedig algavirágzások jelzik.
A településről a csatornázás előtt ide jutó szennyvizek és az intenzív állattartás a tó körül együttesen komoly teher volt. Az intenzív horgászati hasznosítás, de különösen az amur horgászati célú betelepítése azonban tovább súlyosbította a helyzetet. Az amur kipusztította a tóból a száras növényzetet – a nádast, hínárost –, teret nyitva és bőséges táplálékot biztosítva ezzel az algatömegek növekedésének.
– A folyamat visszafordítása igen időigényes, de megkezdtük a munkát a vízminőség javítása érdekében. Kialakítottunk egy ülepítőt, amely megszűri a település felől a tóba bejutó csapadékvizet. A parti zóna kíméletével igyekszünk növelni a nádas területét. A Külső-tóból hínárnövényzetet telepítettünk át a Belső-tóba, ami reményeink szerint majd terjeszkedésnek indul. A száras növényzet térhódítása nagyon fontos lenne a tó vízminőségének javulása szempontjából is – mondta Vers József.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Tihanyi Visszhang)
