Az elhagyott, elveszített vagy eldobott halász- és horgászeszközök (angol betűszóval ALDFG, „abandoned, lost or other discarded fishing gear”) világszerte jelentős szennyezői a vizes ökoszisztémáknak: egyes becslések szerint egy évben akár az összes használatban lévő eszköz 2 százaléka is eltűnhet világszerte.
Bár az elveszített felszerelések mennyiségét és típusát, illetve élővilágra gyakorolt hatásait az utóbbi évtizedekben többen kutatják, a megbízható adatok az édesvízi ökoszisztémákról, valamint a némileg aktívabban kutatott halászeszközökhöz képest az eltűnt horgászeszközökről továbbra is szűkösek.
A témában a HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével jelent meg a közelmúltban egy tanulmány a brit Ecological Solutions and Evidence nevű nemzetközi folyóiratban, ahol a kutatók a horgászok mint tudományos partnerek segítségével gyűjtöttek adatokat.
„A kutatás alapötletét az adta, hogy a közelmúltban megjelent egy olyan cikkünk, ahol szabadidős mágneshorgászok dokumentált fogásait elemeztük a közösségi médiában, és igyekeztünk meghatározni, pontosan milyen típusú, és mennyi elveszített (fémtartalmú) horgászfelszerelés tapad a mágnesükre tevékenységeik során. A projekt során összesen kicsit több mint 300 vizsgált helyről 31 különböző típusú horgásztárgy több mint kétezer példánya került elő, amely tekintve az országban lévő potenciális horgászhelyek óriási számát, előrevetíti, hogy a horgászeszközök valószínűleg jelentős szennyezői lehetnek felszíni vizeinknek. A tanulmány ezen kívül szerintünk azért is fontos, mert egyrészt bebizonyosodott, a közösségi média használható elveszített horgászeszközök felderítésére is, másrészt pedig a világon először vontunk be vízszennyezéssel kapcsolatos kutatásba szabadidős mágneshorgászokat, mint a vizes ökoszisztéma szolgáltatások használatában viszonylag újonnan feltűnt érdekelt feleket” – nyilatkozta Löki Viktor, a kutatás egyik vezetője.
Mivel a kutatók korábbi kutatásukban csak óvatos becsléseket engedhettek meg maguknak, és tanulmányukban először „mindössze” több százezer elveszített horgásztárgyat említettek, úgy vélték, következő lépésként a legjobb lenne magukat a horgászokat meghívni egy kutatásba, annak a reményében, hogy segítségükkel még pontosabb képet kaphassanak a témában.
Ennek érdekében egy a közösségi médiában országosan terjesztett online kérdőívben néhány demográfiai tényező tisztázása után összesen húsz kérdésben érdeklődtek horgászoktól a kutatók a sokszor évtizedes tevékenységeik során elveszített horgászfelszerelések típusa és mennyisége, illetve az elveszítés körülményei felől, valamint arról is, a horgászok szerint az elveszített felszerelések milyen problémákat okozhatnak az édesvízi ökoszisztémákban.
A kutatók munkájuk során 416 kitöltésből 332 választ tudtak részletesen értékelni. Az eredményeik azt mutatták, hogy azok a horgászok, akik rendszeresen horgásztak, nagyobb veszteségről számoltak be, mint az idősebb horgászok és azok, akik főként gyorsabban áramló vizeken horgásztak.
A válaszadók önbevallása alapján az országban összes regisztrált horgászra optimalizálva a modelleket úgy tűnik, az elmúlt 18 évben 126,0–196,2 millió horgászfelszerelés halmozódhatott fel Magyarország édesvizeiben: a kutatók modellje szerint az évente elveszett horgászeszközök tömege így valahol 1800–2900 tonna között lehet, ami a vizsgált (2007-2025 közötti) időszakban akár 40.500 tonnát (40,5 millió kilogrammot) jelenthet.
„A kérdőívek adatai alapján egy horgász egy évben átlagosan 19,7 tárgyat veszít el valamilyen módon: a megkérdezettek közel fele ugyan csak tíz vagy kevesebb tárgyat, de egy jelentős részük beszámolt 50-nél, vagy akár 100-nál is több elveszített tárgyról egy évben. A megkérdezett horgászok legnagyobb része a beszakadást jelölte meg, mint az elveszítéshez vezető fő okot, de többen egyszerűen a parton felejtik, esetleg a sötétben nem találják meg felszerelésük egyes tagjait. Utóbbi esetekben az adott felszerelési elem nem szükségszerűen kerül a vízbe, különösen, ha más horgászok megtalálják a parton az elveszített tárgyat. Erről az eseményről egyébként a megkérdezett horgászok közel 90 százaléka beszámolt” – összegezte Löki Viktor.
Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, a kutatók modellje alapján a következő 25 évben akár 301,0–468,7 millió eszköz is elveszhet az országban.
A kutatás rámutat ezen kívül a célzott beavatkozások, például a társadalmi tudatosságnövelő kampányok és a horgászfelszerelés-visszagyűjtő programok sürgető szükségességére, hogy a környezetszennyezés ezen egyre növekvő problémáját valamennyire mérsékelni tudjuk.
„Habár ezek a számok elsőre kifejezetten ijesztőek lehetnek, azt is látni kell, hogy mivel az országban elsőként készítettünk becslést a témában, a tanulmánynak vannak limitációi. Először is, a számítások önbevalláson és hosszú távú benyomásokon alapuló adatokra épültek, amelyek pontossága elmaradhat a rendszerezettebb adatgyűjtési módszerekétől. Másodszor, előrejelzéseink az éves horgászengedély-statisztikák megbízhatóságára támaszkodtak, amelyek érvényessége évről évre jelentősen változhat. Harmadszor, az online kérdőíves felmérésünk valószínűleg korlátozta az idősebb horgászok részvételét, akik kevésbé aktívak a digitális platformokon, így az ő benyomásaik minden bizonnyal alulreprezentáltak. Végül, az elveszített horgászeszközök átlagos tömegének becslése másodlagos adatokon alapult, amelyek nem feltétlenül tükrözik a horgászok által használt eszközök teljes változatosságát. Tanulmányunk azonban mindezek ellenére is reményeink szerint felhívja a figyelmet erre az alulkutatott problémára, mely minőségromlást okozhat felszíni vizeinkben, és melyet pont ezért a következő években teljesen biztosan nagyobb szorgalommal kell kutatni” – hangsúlyozta Löki Viktor.
A tanulmány szabadon hozzáférhető a British Ecological Society következő oldalán, ITT.
Friss hírekért látogass el a Pecaverzum főoldalára!
(nyitókép: Látóképi-víztározó FB-oldala)
