Ma is szívesen fog halat, pedig már a 80 évet közelíti a fegyverneki Balogh János, aki több mint 50 éven keresztül dolgozott a bánhalmai Középtiszai Állami Gazdaság halászmestereként. Bár a tömeggyártás miatt ma már egyre kevesebben fonatják hálójukat, még ma is akad néha munkája.
– 14 éves koromban jelentkeztem halásztanulónak, a volt Középtiszai Állami Gazdaság bánhalmai központjába, onnan is mentem nyugdíjba, 60 éves koromban. Igaz, az állami gazdaság időközben megszűnt, de a halastó még megvolt, így a gazdaság jogutód vállalata tovább alkalmazott. Legalább 65-67 éves koromig dolgoztam ott... – emlékezett vissza Balogh János, aki tősgyökeres fegyvernekiként 1945-ben látta meg a napvilágot – olvasható szoljon.hu-n.
– A dédnagyapám háza még mindig megvan, nem messze áll. Ő is halász volt, fogott 120 kilós harcsát is. Rajtam kívül senki nem vitte tovább a mesterségét a családból. A szakmunkásképzőben aztán megtanultuk a hálókészítést is, ugyanis kötelező volt. Nem nehéz, de kézügyesség kell hozzá, hiszen akinek túl merevek az ujjai, nem igazán boldogul. Szerencsére az enyéim elég hajlékonyak, így viszonylag gyorsan dolgozom, és a bonyolultabb kötéseket is meg tudom csinálni – mondta.
A gazdaságban eltöltött évtizedek során aztán megtanult profi hálókat készíteni. Kezdetekben kenderkócból, ám ez az anyag nem bizonyult tartósnak. Ezt követte a pamutcérna, majd a műanyag.
– Készítettem az egyik tógazdaságnak egykor egy elég nagy, 63-64 méteres hálót, az 3-4 napba telt. De vannak munkaigényesebb darabok, például a dobóhálók, melyek hiába kisebbek, bonyolultabbak is, főleg, ha sűrű a szembősége. Ráadásul az ólomgolyókat is ki kell önteni hozzá, plusz, össze is kell szerelni, vagyis, legalább négy-öt napba telik megcsinálni – mesélte munkájáról.
Bár a mai napig javít, sőt készít is hálókat, de mint mondja, egyre kisebb az igény rá.
– A dobóhálót a horgászok nem használhatják, azoknak a halgazdaságoknak, amelyek szerettek volna, azoknak már elkészítettem. Sokan már egyébként is a boltokban szerzik be ezeket az eszközöket, ám az üzletekben található háló anyagát nem ember, hanem már gép köti. Ebből kivágnak egy darabot, majd összevarrják, belerakják a karikákat, vasakat, és kész. Minőségre jóval gyengébbek, és persze olcsóbbak is, 1200-1300 forintért már lehet kapni ilyeneket. Ha én egy olyat megkötök, az körülbelül 10.000 forint értékű. De minőségre és élettartamra teljesen más – hangsúlyozta a nyugdíjazott halászmester.
Bár Balogh János családjában senki nem viszi tovább a halászat és hálókészítés tudományát, míg dolgozott, a fiatalabb kollégáknak megtanított egy-két fogást.
Mint mondja, azóta az egykori fiatalemberek elismert szakemberekké váltak. Ő pedig közel 80 évesen még ma is kijár kedvenc helyére, a közeli halastóhoz.
– Ki-kijárok, a tulajdonosának szoktam hálót készíteni, javítani is, ősszel pedig segítek halászni. Fizetségül halat kapok. Ő is jól jár, meg én is, ugyanis nagyon szeretem a halat, melyet szívesen el is készítek, például a családnak, barátoknak gyakran főzök halászlevet bográcsban – mesélte az egykori halászmester, aki néhány éve a Duna Televízió népszerű műsorában, a Gasztroangyalban is bemutatta hálókészítő tudományát, így az egész ország megismerhette a mesterséget.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitóképünk illusztráció, forrása: pixabay.com)
