Úgy tűnik, megoldás születhet a kiszáradással fenyegetett szedresi Ős-Sárvíz ügyében. A Natura 2000 védelem alatt álló terület kapcsán a Pecaverzum írt elsőként a problémáról, és azóta fejlemény is van: az érintett felek hajlandóak együttműködni, és ha nem is olyan könnyen, de kivitelezőhető a beruházás, amelynek eredményeképp megszűnhet a holtág vízhiánya.
A csatorna jellegű, vadregényes, sokak által romantikus jelzővel illetett, kanyargós vízterület a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) északi részén terül el Tolna megyében. A Szedres és Vidéke Horgász Egyesület elnöke 2013 óta folyamatosan figyeli és dokumentálja a vízszint alakulását, ami mostanra már bőven elérte a kritikus értéket. Erdélyesi János szerint a holtág óriási veszélyben van. (Bővebben a témáról ITT írtunk.)
A vészharangot április 25-én kongatta meg az elnök, és segélykiálltása úgy tűnik, a döntéshozókig is eljutott. A Pecaverzum megkeresésére a DDNP azt írta, a probléma előttük is ismert, és nemcsak azért, mert a terület a Dél Mezőföld Tájvédelmi Körzet részét alkotó országos jelentőségű védett természeti terület, hanem azért is, mert a holtág jelentős része a DDNP vagyonkezelésében van.
Túl mélyen fekszik a terület
Azt is közölték, a Szedresi Ős-Sárvíz három település közigazgatási határán át húzódik, és ráadásul a környező szántóterületektől markánsan elkülönülő, mély fekvésű terület. A közelben található három zsilip közül egy magánkézben van – tették hozzá. Ez vélhetően nehezíti a helyzetet.
Levelükben felidézik a hetvenes években elvégzett kotrást, aminek köszönhetően létrejött a tizennégy hektáros holtág.
„A Sárvíz töltésének kialakításával a terület rendszeres vízjárása megszűnt. Jelenleg a valamikori holtág három helyen, csavaros fémlemezes fenéknélküli küszöbzsilippel csatlakozik a Sárvíz mederhez. Ez azt jelenti, hogy küszöbszintig a víz korlátlanul folyhat ki a holtág medréből a Sárvízbe. A Sárvíz vízszintje jóval a zsilipek küszöbszintje alatt van, ezért azok csak vízleeresztő zsilipként funkcionálnak. Az elmúlt két év csapadékszegény téli és tavaszi időszaka azt mutatta, hogy a Sárvíz vízszintje nem emelkedik a zsilipek küszöbszintjéig, ezért nem volt lehetőség a víznek bejutni a holtágba. Ez a tendencia várhatóan nem fog változni, ezért a terület vízkészlete mára az éves csapadékból és mélyfekvéséből következve a környező területekről összefolyt talajvízből pótlódik csak” – olvasható a nemzeti park válaszában.
A terület élővilágára is kitérnek, megemlítik, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján valóban megállapítható, hogy a vízkészlet drámaiai csökkent. „A terület természetes vegetációja vízhatásnak kitett mocsárrétek, magassásosok, nádasok, rekettye füzesek, puhafa ligetek. Védett növény- (mocsári-, pompás kosbor, hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű, stb.) és állatvilágának (réti csík, lápi póc, vöröshasú unka, dunai gőte, kockás sikló, mocsári teknős, réti tücsökmadár, stb.) gazdagsága is a rendszeres vízellátás függvénye” – hangsúlyozták.
Megszülethet az összefogás
A szedresi egyesület elnöke szerint duzzasztással lehetne megoldalni az alacsonyan fekvű holtág helyzetét. A DDNP szerint a Sárvíz zsilippel történő, a holtág vízét levezető zsilip küszöbszintje fölé történő visszaduzzasztása jelentős kivitelezési és üzemeltetési költséggel járna. „Részletes vizsgálat szükséges ahhoz is, hogy az akár kettő-három méter feletti vízszintemelkedéssel járó duzzasztás milyen hatással lenne a zsilip feletti településekre” – vonták le a konzekvenciát.
Hozzátették, a másik lehetőség a víztöbblet idején szivattyúzással a víz átemelése a holtág medrébe, ez a megoldás szintén jelentős üzemeltetési költséget eredményezne. A helyzet azonban egyáltalán nem lehetetlen, ugyanis a nemzeti park tájékotatójából kiderül, hogy felveszik a kapcsolatot a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal, és egyezteni fognak a megoldási lehetőségekről.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) arról tájékoztatta az igazgatóságot, hogy szintén támogatja a vízszinttartás megoldását, közfeladatellátása tekintetében. Úgy fogalmaztak: a Mohosz felkérés esetén részt vesz a kompromisszumos és költséghatékony, a halállomány, a horgásztatás érdekeit is figyelembe vevő kivitelezés és kezelés előkészítésében – zárul a kommüniké.
A fejlemények hallatán Erdélyesi János a Pecaverzumnak az nyilatkozta, bár horgászegyesületi vezetőként és horgászként van jelen ebben a történetben, szeretné, ha úgy kezelének őt mint helyi természetszerető embert. „Most nemcsak egy horgászhelyet kell megmenteni, hanem egy olyan élőhelyet, amelyre ha nem hatunk, csak mögöttünk fog maradni. Ha ez a probléma megoldódna, akkor nemcsak horgász szemszögből lenne hasznos, hanem vadgazdálkodási, mezőgazdasági, növénytermesztési tekintetben is” – nyilatkozta.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Pecaverzumnak küldött sajtóközleménye teljes terjedelmében INNEN tölthető le.
Pecaverzum a közösségi médiában:
Kövessétek Facebook-oldalunkat!
Csatlakozzatok hozzánk Instagramon!
Iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra!
