Nem ismerte fel egy horgász a halat, amely kishalfogás közben került a horgára, de egy barátja hagyta nem annyiban a dolgot, és a Magyar Haltani Társasághoz fordult (MHTT).
„Egy ismerősöm snecizés közben fogta a képen látható halat, azt szeretném kérdezni, hogy melyik fajba tartozik?” – tette fel a kérdést Gy. A.
Az MHTT egyértelműen be tudta azonosítani a halat, és meg is indokolta, hogy milyen jellemzők alapján.
„A nagy szem, az oldalról lapított test, a magas hát, az erősen ívelt hát-, és hasvonal, valamint a faroknyélen látható fémes csillogású kékes sáv alapján megállapítható, hogy a képen látható hal egy védett szivárványos ökle (Rhodeus amarus)” – közölték.
A halfaj védett, természetvédelmi értéke ötezer forint.
A szivárványos ökle Magyarországon minden olyan víztérben megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges nagyobb kagylók is jelen vannak.
Az ívási időszaka hosszú, április elejétől egészen augusztus végéig is eltarthat. A nőstények ikráikat főleg a tavi-, festő- és folyamkagylók kopoltyúréseibe rakják tojócsövükön keresztül. A kagylókat csak jól úszó ivadékként hagyják el a fiatal öklék. Kistermetű, testhossza ritkán haladja meg a 8 centimétert.
Az utóbbi időben egyre többször találkoztak a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) halőrei méreten aluli nemes hal (például balin) vagy védett faj (például szivárványos ökle) csalihalként való felhasználásával. Részletek ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
