A Magyar Haltani Társaság (MHTT) „Mit fogtam?” rovatában újabb ritkán előforduló halról esett szó, ráadásul a horgász elsőre a kifogott példányt egy Magyarországon – a rendszertani változások miatt – nem is fellelhető fajként azonosította.
„Az Által-ér Dunához közeli szakaszán fogtam ezt a halat. Szerintem fenékjáró küllő, de szeretném kérni a megerősítésüket” – írta az MHTT-nak címzett levelében T-L. Á.
„A képen látható hal hát- és farokúszója erősen pettyezett, ez a hazai küllőink közül valóban csak a korábban fenékjáró küllőként ismert fajra jellemző” – válaszolták a szakértők hozzátéve, hogy időközben azonban ezt a fajt genetikai vizsgálatok alapján három fajra bontották.
„Azok közül nálunk csak kettő, a dunai és a tiszai küllő él. Ezt a két fajt genetikai vizsgálattal, vagy az élőhelyük alapján lehet egymástól elkülöníteni” – hangsúlyozták.
Végezetül megállapították a fentiekre alapozva, hogy a T-L. Á. fényképén egy dunai küllő (Gobio obtusirostris) látható.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy hasonló revízió ment végbe a törpecsík esetében is, amely taxont szintén tovább bontották balkáni és bolgár csíkra.
A Petényi-márnáról pedig azt érdemes tudni, hogy a hazai faunaterületről nincs bizonyított előfordulási adata. Önálló fajként 1847-ben Johann Jakob Heckel írta le.
Később további taxonokra bontották, faunaterületünkön azonban bizonyítottan csak két faj él, az Északi-középhegység vízfolyásaiban és a Felső-Tiszában a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a Maros és a Körösök határainkon kívüli szakaszán a Petényi-márna.
A Dráva felső vízgyűjtőjéről a balkáni márnát (Barbus balcanicus), míg a Sebes-Körösből a bihari márnát (Barbus biharicus) írták le. Ez utóbbi faj idehaza is előfordul.
A Magyarországon őshonos, de nem fogható negyven halfajt bemutató cikkünk fotókkal ITT.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
