2023. január 30. hétfő | Martina
Aktuális

Szoros az állás az „Az Év Hala” választáson

Szoros az állás az „Az Év Hala” választáson

Egy hónapig még, december 31-én 12 óráig lehet szavazni „Az Év Hala” választáson, amelyen három jelölt közül kerül majd ki a győztes.

A Magyar Haltani Társaság (MHTT) folytatva a hagyományokat a 2023-es évre is meghirdette „Az Év Hala” választást, az eredmény még egy hónapig befolyásolható. 

A jelölési elveknek megfelelően idén is a hazai vizekben őshonos halak kerültek a jeöltek közé, a lápi póc (Umbra krameri), a sügér (Perca fluviatilis) és a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser). 

A voksolási felület egy hónapja van nyitva, azóta már több mint 3200 szavaz érkezett. A november 30-i állás szerint a legtöbben (46,26 százalék) a sügérre szavaztak, a második helyen a lápi póc áll 39,25 százalékkal, míg a harmadikon a selymes durbincs 14,49 százalékkal. 

Szoros tehát a nagyon az állás, de még bármi megtörténhet decemberben.  

Szavazni IDE KATTINTVA lehet!

És most jöjjön a jelölt fajok rövid ismertetése!

Lápi póc (Umbra krameri):

Apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a „kutyahal” elnevezést.

Termetéhez képest testét viszonylag nagyobb méretű pikkelyek borítják, alap barnás színezetét az oldalvonala helyén elhelyezkedő, fémesen csillogó aranysárga csík díszíti. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol.

Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Szaporodására tavasszal kerül sor, jellegzetes násztáncukat követően a nőstény őrködik az ikrákat rejtő fészek felett.

A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj mind élőhelyének kiterjedése, mind a faj hazai állományainak mérete jelentősen csökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen.

A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250.000 forint.

További fotók a lápi pócról ITT.

Sügér (Perca fluviatilis):

Kis méretű, őshonos halfajunk, a nagyobb példányok testhossza 20-25 centiméter, de ritka estekben elérheti a 30 centit is. Aránylag magas testű, oldalról lapított, feje a testéhez képest nagy, szája végállású, hasítéka a szem középvonaláig húzódik. Egyik legfontosabb ismertetőjegye az első hátúszó végén megfigyelhető fekete folt, emellett az oldalain látható zöldes-feketés haránt irányú csíkozottság és úszóinak pirosas-narancssárgás színe is jellemző bélyege a fajnak.

Herman Ottó megfogalmazásában „A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta, egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke”, Így tehát előfordul a változó vízhozamú kis folyók alsó, róla elnevezett sügérzónájában, valamint a nagyobb vízfolyások márnazónájától lefelé, de megtalálható a mélyebb, növényekkel benőtt tavak, holtágak parti zónájában is.

A hozzá hasonló pisztrángsügértől (Micropterus salmoides) biztonsággal megkülönböztethető a hátúszóján lévő fekete folt alapján. Táplálékát főként kisebb, fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de a nagyobb egyedei kisebb halakat is zsákmányolhatnak.

Húsa kevéssé szálkás, íze a süllőével vetekszik, de a nagy példányok ritkasága miatt csak keveset fogyasztott hal. Sporthorgászati értéke az évek során felértékelődött, mivel igen nagy sikerrel fogható könnyűpergető technikával is. A magyarországi horgászrekord: 1,87 kilogramm (1988).

További fotók a sügérről ITT.

Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser):

Kis termetű halfajunk, a nagyobb példányai 15-20 centiméteres testhosszt érnek el. Teste áramvonalas, alacsony, oldalról lapított. Egyedi ismertetőjegye oldalának jellegzetes csíkozottsága: zöldessárga alapszínen 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó keskeny hosszanti csík húzódik. Hosszú, magas hátúszójának elülső részét hegyes tüskék merevítik, míg hátsó részén osztott úszósugarakat figyelhetünk meg. Farokúszója enyhén bemetszett, hasúszói a mellúszók alatt helyezkednek el, kevéssel hátrébb kezdődnek. Oldalvonala a hát közelében fut, majdnem párhuzamosan annak ívével.

Feje és orra hosszú, szemei nagyok. Szája kis méretű, csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Ennek megfelelően apróbb fenéklakó állatokat és a víz által sodort szerves törmeléket fogyaszt. Áramláskedvelő halfajunk, így közepes és nagyobb folyók domb- és síkvidéki szakaszain találkozhatunk vele.

Legnagyobb állományai a márna- és a dévérzónát jellemzik, azonban a paduczóna alsó régiójában is gyakori lehet. Nagyobb víztömeget, az áramlás erőssége helyett pedig inkább annak állandóságát igényli, ennek megfelelően kis folyókban és tavakban nem fordul elő. Őshonos, endemikus (bennszülött) fajunk, lényegében csak a Duna és mellékfolyóinak vízrendszerében lelhető fel. Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéke miatt törvény védi, eszmei értéke példányonként 10.000 forint

További fotók a selymes durbincsról ITT.

Tavaly a 2022-es év halának a bodorkát választották. Részletek ITT.

Az eddigi győztesek:

2010: nyúldomolykót (Leuciscus leuciscus)

2011: kősüllő (Sander volgensis)

2012: széles kárász (Carassius carassius

2013: menyhal (Lota lota)

2014: magyar bucó (Zingel zingel)

2015: kecsege (Acipenser ruthenus)

2016: compó (Tinca tinca)

2017: harcsa (Silurus glanis)

2018: balin (Leuciscus aspius korábban, Aspius aspius)

2019: vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)

2020: fogassüllő (Sander lucioperca)

2021: jászkeszeg (Leuciscus idus)

2022: bodorka (Rutilus rutilus)

2023: ???

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(fotók: MHTT)