A védett fajok telepítése engedélyköteles. A tokfélék ugyanakkor áramláskedvelők, így nem érzik jól magukat állóvízben.
„A képen milyen tokféle látható? Magántóba szeretnénk berakni egy példányt, ehhez kell valamilyen engedély?” – ezzel a kettő kérdéssel fordult a Magyar Haltani Társaság (MHTT) felé S. K.
„A hal pontos határozása akkor lenne lehetséges, ha a fejét alulnézetből is látnánk” – szögezték le válaszukban a szakértők, hozzátéve, hogy az akvarisztikai kereskedelemben számos tokféle faj és hibrid elérhető.
„A rendelkezésre álló morfológiai bélyegek, vagyis a nagyméretű hát- és oldalvértek, illetve a viszonylag rövid, az orrhoz közel eredő bajuszszálak alapján a hal leginkább a vágótokra (Acipenser gueldenstaedtii) hasonlít” – vonták le a következtetést.
A felvetés második felére reagálva azt írták, hogy mivel a vágótok védett faj, esetében az Országos Természetvédelmi Hatóság engedélye szükséges.
„A kérdésben említett további fajok és hibridek – a kecsege kivételével – idegenhonosnak számítanak, amelyek csak zárt víztestekbe és csak eseti engedéllyel telepíthetők. Az ehhez szükséges engedélyt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adja ki” – tudatták.
Végezetül fontosnak tartották megjegyezni, hogy a tokfélék áramláskedvelő fajok, és bár gyakran telepítik őket állóvizekbe, ezek a körülmények többnyire nem felelnek meg számukra. Éppen ezért nem javasolják tokfajok telepítését állóvizekbe.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: MHTT)
