A Tisza tartósan alacsony vízállásának hatására a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben felszínre kerültek a meder sajátos megjelenésű elemei mint az agyag- és homokpadok.
Ezek jellemzően olyan víz alatti medermorfológiai képződmények, melyeknek az áramláskedvelő, őshonos halfajaink számára nagy jelentősége van, hiszen ezeken a helyeken találják meg létfeltételeiket, táplálékukat, szaporodóhelyeiket. Tél végén, március elején nagyon ritka az ilyen alacsony vízállás, ami jellemzően a nyár második felében szokott csak előfordulni – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) oldalán.
Miért probléma a jelenleg tapasztalható tartósan alacsony vízállás a Közép-Tiszán?
Egyrészt őshonos, áramláskedvelő halfajaink és a tiszavirág (Palingenia longicauda) lárvák életfeltételei jelentősen romlanak, hiszen az agyagos partoldalban fejlődő kérészlárvák élettere csökken a szárazra kerülő kérésztelepekkel, továbbá több halfajunk élőhelye szűkül be a folyómederben (selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser), német bucó (Zingel zingel).
Másrészt a látványosan egyre mélyebbre bevágódó Tisza-meder partoldalában, illetve a magasabb mederfenéken láthatóvá válnak a felszín alatti vízkészlet folyóba torkollásának helyei.
Ez két oknál fogva tekinthető különösen aggasztónak. Már múlt év augusztusában észlelhető volt, hogy a felszín alatti vízkészlet a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben sok helyen folyamatosan ürül a folyóba. Ezt a számos helyen megfigyelhető élénk vörös elszíneződés jelzi a partoldalon, ami a vas-oxid kiválásának a jele, ami úgy keletkezik, hogy a vízben oldott vas ionok a levegővel érintkezve oxidálódnak és kicsapódnak.
Mivel a vízszint tartósan alacsonyan maradt az ősz és a tél folyamán is, ezért ez gyakorlatilag azóta is töretlenül a mélyen talajban raktározott édesvizeink apadásához vezet.
Jellemzően a felszín alatti vízkészlet igen lassan tud csak pótlódni, ha hull megfelelő mennyiségű csapadék, és annak van elegendő ideje leszivárogni a mélyebb rétegekbe, mielőtt a talajfelszínről elpárologna.
A másik probléma, hogy ezek a felszínre törő vizek nemcsak az árvízvédelmi töltések közé szorított folyó hullámteréből, hanem az egész Alföld alól érkeznek.
Azok a Tisza parti galériaerdők, amelyek meghatározzák e jellegzetes tájképet, a folyó aktuális vízszintjétől sok helyen 7-8 méteres magasságban kezdődnek, tehát a szárazodás ezekre az élőhelyekre is negatívan hat.
A téli és kora tavaszi árvizek elmaradása, valamint a csapadékhiány miatt a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet olyan sajátos vizes élőhelyei mint a kopolyák, kubikok, mocsárrétek teljesen szárazon állnak, a szentély holtágak vagy drámai mértékben (Kovácsi-Holt-Tisza, Gói-tó), vagy teljesen kiszáradtak (Szórói-Holt-Tisza).
A hullámtérről teljesen hiányoznak az erre az időszakra jellemző sekély vízállások, tocsogók, melyek az elmúlt években jelentős állománycsökkenést elszenvedett kétéltűek dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi) legfontosabb szaporodóhelyei lennének.
A jelenleg megfigyelhető, sok szempontból rendkívülinek tekinthető természeti események elsősorban antropogén hatások miatt következnek be. Az emberi tevékenységek révén nagy mértékben átalakított és folyamatos negatív hatásoknak kitett természeti környezet pedig egyre nehezebben képes regenerálódni.
További érdekes videók ERRE.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: HNPI FB-videó képernyőfelvétel)
