A balatoni gigasüllők eszén is túljárt a tiszai nehézpergető

Palotás Kálmán tavaly márciusban bokáig érő sárból pergetett egy 53 kilós harcsát a Tiszán, most pedig – természetesen még a tilalom előtt – egy kétnapos balatoni süllős túrára indult. Rögtön elsőre belenyúlt a jóba, hiszen egy 8,5 kilós példánnyal debütált, majd akasztott még egy 7 és egy 6 kilós tüskéshátút.

„Komolyabb horgászaton még nem vettem részt a Balatonon, most azonban eldöntöttem, hogy még a tilalom előtt ellátogatok a magyar tengerre. Február 12-én és 13-án egy keszthelyi apartmanházban szálltam meg, és Fehér Boga Pál túravezetővel vettük célba a süllőket” – mesélte a Pecaverzumnak Kálmán, hozzátéve, hogy rögtön az első napon valóra vált az álma.

„A legelső balatoni fogasom rögtön egy kapitális, 8,5 kilós süllő lett. Hatalmas csodaként éltem meg, de ezzel még nem volt vége. Folytattuk a horgászatot, de nem volt egyszerű, mert a fokozatosan erősödő keleti szélben pergettünk. Kihívás volt lehorgonyozni és egy helyben tartani a csónakot. Sok hal csak lekövette a csalit, de nem fordult rá. Mígnem aztán újra mosolyoghattam, hiszen sikerült egy hétkilós süllőt is horogra csalni. Ezután sok rontott kapás miatt bosszankodtam egy kicsit, de nem sokáig, hiszen kisvártatva egy hatkilós süllőt fáraszthattam” – foglalta össze a három-négy órát igénybe vett álomrajtot a pecás fülig érő szájjal.

A fotók után a páros mindegyik halat visszaengedte.

„Ekkor mondtam Bogának, hogy jó lenne egy fogyasztható méretű süllőt is csónakba terelni, aztán addig-addig dobálgattunk, mígnem egy közel másfél kilós példánynak megtetszett a műcsalim” – ezzel pedig teljessé vált a nap, amelyen az elemekkel is nagy csatát vívott a két horgász.

„Nehéz körülmények között pergettünk, elképesztően hullámzott a víz, egyre hidegebbre fordult az idő, és hódara is nehezítette a pecát. A hullámok a csónak oldalának verődtek, és ez nem tett jót az érzékenyebb halak kapási hajlandóságának, rögtön tovaúsztak” – mondta a kifogott mennyiséggel ezzel együtt teljesen elégedett Kálmán.

A legnagyobb élményt természetesen az első süllő nyújtotta.

„El sem akartam hinni. Egy fenomenális erejű rávágást éreztem, majd megpillantottam a halat – felejthetetlen emlék. Nem akartam elhinni, hogy az első balatoni süllőm tömege 8,5 kiló. Azért is érkeztem Keszthelyre, hogy beletanuljak a műcsalis süllőpecába, mivel én korábban a nehézpergetést műveltem leginkább, tavaly például egy 53 kilós harcsát csaltam horogvégre a Tiszán” – idézte fel a tavaly márciusi harcsafogását a pecás.

2024-ben jobbára a harcsákat, ősszel a csukákat kergette, de most úgy döntött, eljött az ideje a süllőzésnek.

„Szerettem volna tanulni, és javítani a technikámat. A végére eléggé ráéreztem. A negyvengrammos süllős pálcával, a számomra már vékonynak számító 0,18-as fonott zsinórral, a nagyon lassan vezetett műcsalival nem is maradt el az eredmény. Én korábban nem is gondoltam volna, hogy ennyire lassan, féltekerésekkel kell vezetni az egészen kicsi jigfejre fűzött, snecire hajazó gumihalat süllőzésnél. A három nagy példány beégett az emlékezetembe, és teljesen beleszerettem ebbe a pecába” – fogalmazott a pergető, akitől megkérdeztük, hogy össze lehet-e hasonlítani a süllőzés és a harcsázás nyújtotta élményeket.

„A süllő a halak királynője, egy nemes trófea kifogni. Egy ilyen hal fárasztása egyenértékű a szememben egy kapitális harcsával való küzdelemmel. Kíméltük, be sem emeltük őket a csónakba, csak a fotó erejéig emeltük fel, majd engedtük is vissza matracon a süllőket a vízbe” – jegyezte meg Kálmán.

A második napon pokoli körülmények fogadták a duót a Balatonon, ezért nem sokáig maradtak a vízen.

„Alig tudtam állva maradni a csónakban. Volt kapásunk, két jó halat is akasztottam, de azok már sajnos nem lettek meg. Mindent átfújt a szél, vizesek is lettünk, ezért inkább visszamentünk a szállásra” – ahol pedig még mindig úgy érezte a horgász, hogy ring a hajó alatta.

„Ez a rengeteg új élmény kifárasztott. A második napra nem is tudtam rendesen rápihenni, a végén már remegő lábakkal álltam, de a túra végeztével boldogan konstatáltam, hogy mennyire jól sikerült az első balatoni horgászatom” – zárta beszámolóját Kálmán.