A jég eltűnt, a szél beindult, a csukakirály beadta

László 104 centis csukája egy zöldes-flitteres, 4,5 colos plasztikot kívánt meg január 12-én egy jó kis áztatós, esős napon.

„Január eleje nem feltétlenül a könnyű horgászatról szól, de egy barátommal, Martinnal mégis úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a szokatlanul enyhe időt, és ellátogatunk egy ismerős sekély vizű tóra. Már jártunk itt korábban, így nagyjából tudtuk, hogy mire számíthatunk: 50-60 centiméter mély sekély részek, néhány mélyebb pont és látható akadók, amelyek izgalmas helyeket kínáltak a horgászatra” – idézte fel a Pecaverzumnak év eleji pergetése előkészületeit László.

Januárban a későn felkelő nap miatt nem nagy kihívás korán kiérni a partra, a két horgász mégis ámulva figyelte a különleges tóparti reggel látványát.

„Az időjárás kedvezett, 10-12 Celsius-fok körüli hőmérséklet és viszonylag csendes idő fogadott minket. Két nappal korábban még jég borította a tavat, de most már minden adott volt a jó fogásokhoz. Az első izgalmat a barátom élte át, hiszen elég hamar érkezett az első kapása, csakhogy nem sikerült megakasztania a halat” – nem így László, aki egy vertikális csalival sikeresen csónakba terelt egy kisebb csukát.

Ennek már csak azért is örült a két pecás, mert az első zsákmány reménysugarat adott, hogy ez még csak a kezdete egy parádés folytatásnak.

A következő dobások után aztán mégis úgy döntöttek, hogy pozíciót váltanak, és a süllők ígéretes helyei felé veszik az irányt.

A horgászatot azonban egyre nehezítette a szél.

„Az intenzitása változó volt, időnként 20, máskor 30 kilométer/óra fölé is erősödött. Ráadásul 11 óra körül az eső is megérkezett, ami a következő órákban folyamatosan áztatott minket. Bár többször helyet váltottunk és különböző csalikkal próbálkoztunk, a kapások teljesen elmaradtak. A barátom egy szép süllőt fogott ugyan a szél és eső közepette, de más eredményt nem hozott ez az időszak” – ezek után, 14 óra körül a két pergetőnek még az is megfordult a fejében, hogy talán itt vége is a napnak.

„De nem adtuk fel, úgy döntöttünk, visszatérünk a kiinduló pontra, ahol viszonylag mélyebb a víz. Ezen a helyen több szögből is megdobáltuk a vizet különböző csalikkal. A barátom a nád felé dobált, és nosztalgiázni kezdett egy régi, jól bevált sárgás-zöld gumicsaliról. Első dobásra egy körülbelül 40 centis csukát fogott is vele. Ezen felbuzdulva én is színt váltottam” – méghozzá egy zöldes-flitteres gumit.

„Ugyanarra a helyre dobtam, ahová már sokszor, és lassan, szinte monoton mozdulatokkal vezettem a csalit. A harmadik tekerésnél aztán hirtelen erős koppintást éreztem, azonnal tudtam, hogy nagy hal küzd a horgon” – lelkendezett László, hozzátéve, hogy a 3-12 grammos dobósúlyú botjával igencsak élvezte a küzdelmet.

Amikor kiderült, hogy csukával hozta össze a sors, bíznia kellett abban, hogy a süllőknek szánt, mindössze 0,45-ös fluorokarbon előke bírni fogja a csatát.

„Most egy hatalmas csuka volt az ellenfelem, és reménykedtem, hogy ki fog tartani a küzdelem végig. A csónak közelébe húzva kezdődött csak az igazi harc, a hal többször a csónak alá úszott, és újra meg újra kitört. Amikor végül megpillantottuk, megerősödött a gyanúnk, hogy ez egy 100 centiméter feletti csuka. Vicces volt, hogy reggel még a barátom meg is kérdezte, van-e nálam nagy szák, mire én nevetve a kisebb, rövid nyelű hálót vettem elő. Most azonban a horgásztársam rutinos mozdulataival sikerült a halat megmeríteni, és szerencsére belefért a szákba, még ha csak szorosan összetekeredve is” – egy gyors fotó és mérés után pedig már úszhatott is tovább a 104 centiméter hosszúságú hatalmasság.

László a nap tanulságaként arról beszélt, hogy a fogás hatalmas örömet okozott nekik, hiszen a nehéz időjárási körülmények ellenére is sikerült egy emlékezetes pecát zárniuk.

„A horgászat végén úgy éreztük, hogy a siker kulcsa a kitartás és a folyamatos kísérletezés volt. Az is bebizonyosodott, hogy mindig érdemes bízni a csalikban, de ugyanakkor váltogatni kell a színeket és a méreteket, hogy megtaláljuk, mi működik az adott napon. A sárgás-zöld gumi nosztalgiája és a sikerrel bevetett plasztikok remek párosításnak bizonyultak. Egy jó csali, egy jó helyválasztás, és a kitartó horgászat meghozza a gyümölcsét, még egy esős, szeles januári napon is” – foglalta össze a siker receptjét a pergető.