Drámai a helyzet a Velencei-tónál, napokon belül megdőlhet a vízállás negatív rekordja

A Velencei-tó állapota hetek óta aggasztja a helyieket, a fürdőzőket, a horgászokat és a tóparti vállalkozókat is. A május elején készült fotók tanúsága szerint már akkor is drámai látvány fogadta a parton sétálókat: a víz helyén sok részen csak a kifehéredett meder látszott, a parttól hosszú métereket lehetett gyalogolni a korábban vízzel borított területeken. Azóta azonban tovább romlott a helyzet.

Miközben a szezon érdemben még el sem indult, a Velencei-tó vízállása már a történelmi mélypont közelében jár. Május elején az agárdi vízmérce 67 centimétert mutatott, ami akkor is csaknem 60 centiméterrel volt alacsonyabb az egy évvel korábbi értéknél.

Néhány nappal később már 65-66 centiméter körül járt a tó vízszintje, június 11-én már csak mindössze 55 centimétert mértek. Ez azért különösen riasztó, mert a valaha mért legalacsonyabb vízállás 53 centiméter volt, amelyet 2022 szeptemberében regisztráltak.

„A szerdai adatok szerint 56 centi volt a Velencei-tó vízállása. Az optimális az lenne, ha nagyjából egy méterrel magasabb vízállással indulna a szezon. A legutóbbi negatív rekord 2022 szeptemberében volt 53 centivel. Most kezdődik majd csak a valódi nagy nyári párolgás, tehát a feltöltődési időszak idén teljes egészében elmaradt” – mondta a Startlap megkeresésére Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője.

„Meg fogjuk dönteni, ez napok kérdése” – fogalmazott. Hozzátette, a vízgyűjtő területe kicsi, mindössze két vízfolyás vezeti bele a vizet. A nagyobbik a Császár-víz, amely nyáron időszakosan ki is szárad, vagyis ilyenkor nem biztosít utánpótlást.

A Velencei-tó sekély, így nagyon érzékenyen reagál az időjárási szélsőségekre. A mostani helyzet azonban nem egyszerűen egy szárazabb tavasz következménye. A térségben évek óta egyre égetőbb probléma a csapadékhiány, a talaj kiszáradt, a vízgyűjtő terület pedig már nem képes úgy táplálni a tavat, mint csapadékosabb időszakokban.

A szóvivő egy friss példával is érzékeltette, mennyire súlyos a hiány. Május elején volt egy csapadékos hétvége, amikor a vízgyűjtőre átlagosan 31 milliméter eső hullott, a tó vízállása mégsem emelkedett egyetlen centit sem.

„Ennek az az oka, hogy a talaj már annyira száraz, a hiány pedig olyan súlyos, hogy a lehulló csapadékot lényegében teljes egészében elnyelte a vízgyűjtő. A víz nem jutott el a befolyókba, így a tóba sem érkezett érdemi utánpótlás” – magyarázta.

A Velencei-tó esetében a nyár mindig kritikus időszak, hiszen a sekély víz gyorsan melegszik, a párolgás pedig jelentős vízveszteséget okozhat. A korábbi tapasztalatok szerint forró, száraz időben akár napi egy centiméterrel is csökkenhet a tó vízszintje.

A helyzet nem csak látványra drámai. Az alacsony vízállás a fürdőzők, a sportolók, a hajózók és a horgászok számára is problémát jelenthet. Egyes területeken a vízmélység a nyár folyamán akár 30 centiméter alá is csökkenhet, ami már a tó élővilágát, a halállományt, a nádasokat és a turizmust is veszélyeztetheti. A tóparti vállalkozások számára ez komoly gazdasági kockázatot jelent. Ha a fürdőzők elmaradnak, az a vendéglátásban, szálláshelyeken és szolgáltatásokban is érezhető lesz.

Az elmúlt napokban bejelentették, hogy megkezdődik a Velencei-tó vízpótlásában kulcsszerepet játszó két tározó: a pátkai és a zámolyi víztározó rekonstrukciója. Siklós Gabriella szerint a tározók rekonstrukciója fontos lépés, de nem jelent azonnali megoldást az idei szezonra, inkább közép- és hosszú távú megoldás lehet.

Mint mondta, a tározókat ki kell kotorni, műszakilag rendbe kell tenni, és csak akkor tudnának valóban segíteni, ha van elegendő csapadék, amit össze lehet gyűjteni bennük, illetve, ha a bennük tárolt víz minősége megfelelő.

Hangsúlyozta, hogy korábban is előfordult: bár volt víz a tározókban, annak minősége annyira rossz volt, hogy inkább nem engedték bele a Velencei-tóba. A vízminőség tehát legalább olyan fontos kérdés, mint maga a vízmennyiség.

A szóvivő azt is elmondta, hogy a vízügyi ágazat a rekonstrukcióhoz szükséges terveket már elkészítette, az engedélyeket is megszerezte, a megvalósításhoz azonban forrásra van szükség. Ezt a korábbi években nem kapták meg.

A Velencei-tó megmentésére több vízpótlási lehetőség is felmerült az elmúlt években. Ezek közül az egyik a karsztvízből történő pótlás. Erre a kilencvenes években már volt példa: 1993 és 1995 között a rákhegyi vízbázisból pótolták a tó vizét, akkor 12 millió köbméter víz bevezetésével mintegy 50 centiméterrel sikerült emelni a vízszintet.

Ma azonban ezt nem lenne egyszerűen megismételni. Siklós Gabriella szerint a közelben vannak ugyan vízbázisok, és a rákhegyi vízbázisból rendelkezésre állhat vízkészlet, de ezzel rövid távon és csak kisebb mértékben tudnának javítani a helyzeten. A szóvivő elmondta, nagyjából 7-8 centiméternyi vízszintemelést jelentene ez a gyakorlatban, nem oldaná meg érdemben a problémát csak a csökkenés mértékét enyhítené.

A felszín alatti ivóvízkészletek más célú használatát több szabály is korlátozza, és a térség ivóvízellátásának biztonsága nem veszélyeztethető.

Egy másik lehetőség a tisztított szennyvíz visszaforgatása lenne. Ez első hallásra sokak számára idegenül hangozhat, de megfelelő technológiával és szigorú ellenőrzéssel elvileg folyamatos vízpótlást adhatna. A vízügy szerint itt nemcsak a műszaki feltételek, hanem a társadalmi elfogadottság is kulcskérdés.

Az agárdi szennyvíztisztító például évente több millió köbméter tisztított vizet bocsát ki, amely jelenleg nem a tó vízkészletét gyarapítja. Ahhoz azonban, hogy ez vízpótlásként szóba jöhessen, további fejlesztésekre, utótisztításra és nagyon szigorú minőségbiztosításra lenne szükség.

A tartósan alacsony vízszint csökkentheti az élőhelyeket, ronthatja a nádasok állapotát, veszélyeztetheti a halak ívóhelyeit, és a madárvilág számára is kedvezőtlen változásokat hoz. A sekély víz gyorsabban melegszik, ami kedvezhet az algásodásnak, és vízminőségi problémákat is előidézhet.

A Velencei-tó földtörténeti értelemben fiatal, sekély tó, amely külső beavatkozás nélkül hosszú távon természetes módon elláposodna és feltöltődne. A mai Velencei-tó azonban már nem érintetlen természeti képződmény: a 60-as és 70-es évektől kezdve jelentős kotrások, partbiztosítások, kikötőépítések és vízszintszabályozási beavatkozások alakították át.

Siklós Gabriella a hosszabb távú kilátásokról óvatosan fogalmazott. Mint mondta, 10-20 évre előre nem lehet biztosat mondani, hiszen nem tudni, milyen csapadékmennyiség várható a következő időszakban. Az azonban biztos, hogy a következő évek döntései meghatározóak lehetnek a tó jövője szempontjából.

A szakemberek szerint a Velencei-tó ügyében már nem elég az időjárásra várni. A csapadék továbbra is döntő tényező, de a vízmegtartás, a tározók rendbetétele, a vízgyűjtő újragondolása és a lehetséges vízpótlási rendszerek előkészítése nélkül a tó újra és újra hasonló helyzetbe kerülhet.

Egy biztos: a Velencei-tó minden eddiginél rosszabb nyár elé néz. Az eső segíthet, de önmagában már édeskevés. Ha nem indul el valódi vízpótlás és vízmegtartás, a mostani képek könnyen a tó mindennapi valóságává válhatnak.