Gyászolja elpusztult óriáscsukáját az őszinte pecás

Ádám Zsolt még ősszel akasztott egy hatalmas csukát a Ráckevei-Soroksári Duna-ágon (RSD), de csak most osztotta meg az egyik rablóhalas Facebook-csoportban. Tanulságként, hogy másnak esetleg segítsen a történetével, interjúnk végén elárulta, hogy miért nem büszke a fogásra.

„Viszonylag sokat járunk horgászni az egyik jó barátommal, mivel az időnket úgy tudjuk beosztani, ahogyan szeretnénk. Szeptember közepén is ez történt, elindultunk az RSD-re, és a süllőket vettük célba. Nem sikerült kapásig sem jutnunk. Fújt a szél, de korábban megfigyeltük, hogy amikor eláll, akkor a csukák elkezdenek enni” – foglalta össze a Pecaverzumnak a reménykedés időszakát Zsolt, majd rátért a nap legizgalmasabb pillanataira.

„Délután 4 óra után érkezett a kapás. Süllő reményében a medret vettem célba, »félig srégen« húztam ki a csalit, és akkor odavert neki a csuka. Nem volt nagyon nagy a kapása, nem ütötte ki a botot a kezemből. De a nagy testtömeg miatt azért éreztem az ellenállást, amikor bevágtam. Három nagy félkört tett a hal, majd viszonylag gyorsan kijött a part szélére. Két nádcsomó közt kellett megmeríteni, szerencsére most is nálam volt a jó nagy, 70 centi átmérőjű, kerek bojlis szákom. Ezt korábban már egy 30 kilós harcsával is teszteltem, és belefért” – de a csuka ekkor még nem volt meg.

A partszélben belekezdett egy látványos csukatáncba.

„Nagyon rázta a fejét, a part közelében többször, erőteljes megúszással kiszaladt, főleg, amikor a merítőt beletettük a vízbe. Ekkor még 5-6 kirohanást is produkált, mi pedig csak hüledeztünk” – és ezzel eljött a horgásztárs ideje, akinek pontosan és gyorsan kellett cselekednie.

„A haverom két méter magas, ezért könnyedén be tudott nyúlni a halért, amely szerencsére nem csavarta fel magát sehova, és nem ment be a nádba. A cimborám fogott már 12 kilós példányt is, így ő nem lepődött meg annyira, nekem azonban újdonság volt az érzés, mert ekkorát én még nem akasztottam” – ezek után a pergető szót ejtett arról, mivel sikerült túljárnia a kapitális ragadozó eszén.

„Egy vertikális csalira, egy realisztikus, kék-fehér színű blade-re jött. Szerencsém volt, mert a blade alsó horga beleakadt a hal csontos alsó állkapcsába, és kegyetlenül elgörbült. Ezt a csalit akár a meder felett is lehet húzni, azért is szeretem. A nyolcszálas, 0,10-es fonott végére egy 0,30-as fluorokarbon előkét tettem a csali elé, így a csuka akár el is haraphatta volna, szóval Fortuna ezen a téren is mellém állt” – a bevetett horgászbot pedig igazi különlegesség.

„Egy öszvér bottal pecáztam. Az 15-50 grammos dobósúlyú alsó részt összekombináltam egy süllős, keményvégű pálca 10-30 grammos spicc tagjával, és így a korábbi fejnehéz bot sokkal jobban használhatóvá vált. Egy kis csiszolással szépen összedolgoztam a két részt. A bot végül még könnyebb tömegű is lett az eredetinél” – ezek után aztán interjúalanyunk elárulta a hal méreteit.

„Elég vaskos, nem az a hosszú, nyúlánk csuka került horogvégre. A halnak ilyen tömegnél faroktőig is bőven méter felettinek kellett volna lennie, ez azonban egy nagyon jó erőben lévő, vastag példány volt. A csuka 11,45 kilót nyomott és faroktőig 94 centiméteresnek mértük, a teljes hossza 110 centi is lehetett. Külön örülök, hogy vad vízen fogtam, nem pedig egy kapitális csukákkal telerakott tavon. Az is jó szórakozás, de azért vad vízen jóval nehezebb ezeket a nagyobb példányokat átverni” – aztán jött a kérdésünk, hogy miért nem került fel a csuka a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) rekordlistájára, amelyen a negyedik helyre férne oda.

„Sajnos nem fog felkerülni, mert a tudomásom szerint csak olyat hitelesítenek, amelyet vissza is lehet engedni. Éppen ezért nem is vagyok büszke erre a fogásomra. Az én csukámnak nagyon gyengék voltak az életjelei, és hiába próbáltuk egy órán keresztül áramoltatni a vizet a kopoltyújában, sajnos nem úszott el önerőből. Ez tanulság lehet sok horgász számára, én pedig legfeljebb kapok majd néhány negatív kommentet” – mondta Zsolt, majd rátért arra, hogy mi jelenthette a problémát.

„Sok apró körülményből az összes negatívum összeadódott. A hitelesítést elvégezni hivatott halőrre – valószínűleg a dugó miatt – tényleg sokat kellett várni. Tanulság, hogy a nagy csukák már nagyon kényesek, és nem szabad a még aránylag meleg vízben tovább fogságban tartani, mint ameddig a fotózás tart. Bármilyen kecsegtető is rekordfogásért automatikusan járó, következő évi ingyenes engedély” – fogalmazott rendkívül őszintén a pergető.

Az RDHSZ rekordlistájának szabályai alapján a horgásznak kötelező bejelentenie minden 25 kilogramm feletti pontyot és amurt, 10 kilogramm feletti fogassüllőt, 10 kilogramm feletti csukát, 50 kilogramm feletti harcsát és 3 kiló feletti compót, ha teljes körűen tud gondoskodni a hal épségéről annak hitelesítéséig.