Nyolcmillió forintért árulnak egy 1943-ban talált „állkapcsot” a ritkaságok adásvételére specializálódott Galeria Savaria online piactéri weboldalon. Kordos László paleontológus, egyetemi tanár a Pecaverzumnak elmondta, ő mennyi pénzt adna a tárgyért, kiemelve, hogy az eladásra kínált testrész leginkább a harcsa mellúszótüskéire hasonlít.
A hirdető a portékát állkapocsnak nevezi, amelyet a leírás szerint 1943-ban találták a Balaton jegén.
Méghozzá akkor, amikor a nagyszülei lovas kocsival keltek át a befagyott tavon.
„A témában szakértők azt is elképzelhetőnek tartják, hogy meteorittal érkezhetett a Földre, esetleg a Balaton helyén, az egykori Pannon-tengerben élt lény állkapcsa is lehet. Hogy milyen élőlényé? Nem tudjuk” – írja a hirdető, hozzátéve, hogy az eltelt évtizedekben megannyi vadabbnál vadabb elképzelés született az állkapocs származását illetően.
„Ezeket nem ismertetem, mert az ilyen találgatások nem méltóak ehhez a »rejtélyhez«. Azt még az ehhez »nem értők« is érthetetlennek találták, hogy az állkapocs anyaga láthatóan nem fossziliának, hanem inkább csontszerkezetűnek tűnik” – fogalmazott az eladó.
A hirdetésben egy hét éve feltöltött YouTube-videó is fellelhető, amelynek a címében arra utalnak, hogy a csont egy UFO-tól, földönkívülitől származhat.
A Pecaverzum megkérdezte Kordos László paleontológust, egyetemi tanárt, az MTA doktorát, akinek a szakterületei közé tartozik a geológia (őslénytan), a biológia (biodiverzitás) és a történeti környezettan.
„Izgató a nyolcmilliós kérdés, amiért persze semmit sem adnék, ugyanúgy, mint a átküldött linken tovább lapozva látható dino fogsorért sem, miután az egy fosszilis krokodilnak néz ki. Tehát a drágácskáról azt tudom mondani, hogy biztosan hal a csontszerkezet alapján. Állapota miatt nem fosszilis, és látszik rajta, hogy igencsak megpucolták. Hogy melyik része lehet, abban csak megalapozott tippjeim vannak. Nem állkapocs, nem garatfog, leginkább a harcsa mellúszótüskéire hasonlító. Sajnos a Természettudományi Múzeum halgyűjteménye most kurátor nélküli, nehéz lenne segítség nélkül tájékozódni. Mellékelek egy harcsás cikket, amire sok más mellett támaszkodtam” – reagált az egyetemi tanár a megjelent hirdetésre annak megtekintése után.
A Kordos László által említett, Palaeontologia Electronica folyóiratban megjelent tanulmány a délkelet-európai harcsafélék késő cenozoikumi fosszíliáit vizsgálja, különös tekintettel azok evolúciójára és földrajzi elterjedésére.
A kutatás szerint a harcsák (Siluriformes) maradványai gyakran előkerülnek a miocén és pleisztocén rétegekből, és az úszótüskéik formája, mérete, valamint fogazottsága az idők során jelentős változásokon ment keresztül.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(fotók: galeriasavaria.hu)
