Rájöttem, hogy hülyeség lenne így abbahagyni

Gégény Viktor a saját maga által tervezett és forgalmazott horgászbotokkal nyeri a versenyeket. Ahol itthon elindul, jó eséllyel dobogóra áll, nem ritkán a legtetejére, legyen szó parti, csónakos, streetfishing vagy éppen pisztrángos (trout area) pergetésről. Itthon nyolc alkalommal is sikerült már OB-t nyernie, 2024-ben például két szakágban is. De nemzetközi szinten is remek eredménysorral rendelkezik, ezért is volt egészen meglepő, amikor tavaly azt mondta, vélhetően befejezi a pályafutását. De aki már horgászott, jól tudja, utolsó dobás nem létezik.

Tavaly kijelentetted, 98 százalék, hogy visszavonulsz a nemzetközi versenyzéstől. Győzött a papírforma?

A két százalék nyert, nem vonulok vissza. Három érv szólt mellette. Először is, többek unszolására döntöttem így, ez a biztatás is nagyon fontos volt. Illetve, a bejelentésem után a parti pisztrángos világbajnokságon a halálszektorban az eddigi legjobb magyar eredményt sikerült elérnem. Ott bebizonyosodott számomra, hogy az én fél évszázados életkorom még semmi. Még elég a rutinom, az ügyességem az élvonalbeli versenyzéshez. Rájöttem, hogy hülyeség lenne így abbahagyni, picit belelkesültem az eredmény hatására. A harmadik döntő (egyben önigazoló) faktor pedig az volt, hogy ezt követően sikerült még két magyar bajnoki címet nyernem 2024-ben. Ez is abba az irányba tolt, hogy igenis van még keresnivalóm a nemzetközi mezőnyben. Lelkiismeretfurdalásom is lett, hogy a magyar csapatnak még igenis szüksége lehet egy olyan ütőképes kártyára, mint amilyen én vagyok. Ha tényleg az a cél, hogy Magyarország jó eredményeket érjen el, akkor nem tehetem meg, hogy ezt a fajta tudást minden szegmensből kivonom, ebben van némi személyes felelősség is. Mivel Bosy (Bosánszky Péter korábbi vb-bronzérmes pergetőtársa Viktornak, a mostani szövetségi kapitány - a szerk.) különféle okok miatt a versenyzéstől visszavonult, ezért a csónakos szakágban nem maradt sok mozgásterem. De a többi fronton, a streetfishing és a trout area területeken szép sikereket éltem meg. A streetfishing első hely az Egyesült Államokban rendezendő világbajnokságra is kvalifikál, így ha nem indulok, akkor a társam, a szintén győztes Kemecsei Zoli sem tud menni, hisz' ez egy páros verseny. De hozzáfűzném, hogy nem lenne korrekt azt mondanom, hogy ne kaptam volna kedvet azáltal, amilyen évet zártam.

Olyan éved volt, mintha egyes helyzetekben verhetetlen lennél. Ha az utolsó másodpercben egy 36 centis halat kell fognod, akkor az utolsó másodpercben fogsz egy 36 centis halat, de éppen csak akkorát, hogy izgalmas legyen a magytar bajnokság.

Ez számomra is szürreális befejezés volt, mint egy Guy Ritchie-filmnek a vége. Többen megjegyezték a nézők és az ismerősök közül is, hogy ez nagyon hollywoodira sikeredett.

A 98 százalékos bejelentésed után rendezték a parti pergető országos bajnokságot, ahol 45 perc alatt 37 pisztrángot fogtál, a folytatásban mégsem nyertél. Hogy történhetett ez meg?

Ezt a 37 pisztrángot az elődöntő első napján fogtam, a második nap már nem volt túl sikeres számomra, így összességében a 11. helyen végeztem. Aztán következett a döntő, ami kifejezetten rosszul sült el a részemről. 2024-ben még nem volt irányított sorsolás, így az én szektoromba hét válogatott versenyző került be, a másikba pedig mindössze kettő. Nyolcadikként választhattam csak helyet, ez már megpecsételte a sorsomat. A második napomon egy pisztráng szektor kettőt jelentett volna, merítőre húzás közben úgy ment el, hogy a gyári kulcskarikáról lefűzte a horgot, ezerből egyszer történik ilyesmi, teljesen valószerűtlen pech volt. Szektor 2 helyett szektor 9,5-et jelentett ez a számomra, végül így a 18. lettem.

Volt ennek bármilyen következménye?

A ranglistán folyamatosan az első helyen álltam, de épp ezzel a szerencsétlenül alakult eredménnyel visszacsúsztam a hatodik helyre. A szövetségi kapitány, Dávid Ferenc végül úgy döntött, hogy a 9 fős keretből csak az első négy helyezettet indítja a vb-n, az ötödik a csere, én pedig csak háttérember lehetek. Ez azt jelenti, hogy ha a négy versenyző bármelyike rosszul horgászik, én akkor sem vagyok becserélhető, nem segíthetek csereként a csapatnak. A magyar döntő után, az Ogulinban rendezett nemzetközi ranglistaviadalon azért újra sikerült bizonyítanom, amikor is mind a 32 résztvevőt, köztük a horvát válogatott tagjait és a teljes magyar válogatottat is előzve, az első helyen végeztem.

Mégsem válogatottak be, nagyon csalódott voltál?

A döntőt leszámítva csúcsformában voltam kis túlzással az összes versenyen, de ezúttal mégis nélkülem fog menni a csapat a pisztrángos vb-re. Ezek után már jól jöttek a lapok, Kemecsei Zolival meglepetésre megnyertük a Streetfishinget OB-t, majd decemberben a trout area szakágban (amely nagyon hasonlít a parti pergető versenyekhez) lettem aranyérmes, ez már régi vágyam volt. Az areának legalább három olyan eleme van, ami a többi versenyzésben nincsen, és mindhárom a szerencsefaktort növeli. Először is, sorsolják a párodat, aztán sorsolják a helyeket, amelyeket végig kell járni, végül sorsolják a meghorgászandó helyek sorrendjét is. Utóbbi azért fontos, mert lehet, hogy az egyes, egyébként nagyon jó helyre utolsóként érkezel majd, amikor azt már széthorgászták. Ezért itt felértékelődik a sorsolás, és így a szerencse szerepe is.

Neked pedig ezen a versenyen is jól sikerült a a hajrád, ennyire érzed a versenyek végét?

„Az első napi útkeresése magabiztosságba váltott", ezt írta a Mohosz a rajtomról. A kétnapos verseny négy jellegében elkülöníthető etapból áll. Szombat délelőtt 14, szombat délután 6, vasárnap délelőtt 15, vasárnap délután pedig 16 pontot hoztam. A szombat délután rosszul, a vasárnap délután pedig kiemelkedően jól sikerült. Nem kezdtem rosszul, de a hajrában gyorsultam egy nagyot, és meg is nyertem a bajnokságot. A vasárnap délutáni öt párbajból négyet megnyertem. Addig mindent villantóval fogtam, aztán egy olyan speciális wobbleres technikát vettem elő, amelyre én is a verseny közben jöttem rá, a pisztrángok visszajelzéséből az előnyömre tudtam fordítani, felismertem a wobbleres peca kulcsmozzanatát – ez volt a meglepő siker titka.

A bosznai parti pergető vb-re visszatérve, amikor 17 főből a negyedik lettél, miért mondtad, hogy életed legerősebb eredménye, miközben korábban bronzérmeket is nyertél világbajnokságon?

Az egy dolog, amikor összejön egy jó eredmény, és sikerül egy vb-bronzérmet megnyerni. Boszniában viszont egy egyéni versenyen az ellenfeleim nagy része világbajnok és világklasszis volt, velük szemben egy futottak még eredményt elérni sem lett volna csalódás. Ebben az a csodálatos, hogy kis etapokat olyan eredménnyel – szektor első, szektor harmadik pozíció – tudtam lehozni, amelyeket nem jegyeznek ugyan, de mindenki tisztában van vele, hogy ezek brutális eredmények ilyen kaliberű riválisok ellen. Összesítésben szektor 4. helyen zártam az első napot ebben a nagyon erős mezőnyben, a vébét követően pedig a világranglista 17. helyére sikerült odaérnem, ami magyarnak korábban még sohasem sikerült.

Van olyan ország, ahol profiként meg tudnak élni a pergetésből?

A legtöbb versenyző közvetve vagy közvetlenül a saját horgászatából él meg. Ez csak magyar sajátosság, hogy nekünk polgári állásunk van, és bohóckodunk. Ezek a srácok időben sokszorosát tudják horgászni, mint a magyarok. Nemcsak azért profik, mert ebből élnek, hanem mert van lehetőségük ezzel foglalkozni, általában gyerekkoruk óta.

A botjaidról milyenek a visszajelzések?

Már jó ideje kizárólag a saját botjaimmal versenyzek, velük értem el az eredményeimet, a visszajelzésekről pedig annyit, egyetlen használt Sensokraft-botot sem látsz az apróhirdetésekben. Amit gyártunk, azt teljes mértékben felvásárolják, és itt már több száz botról van szó.

A Mi a csel? Youtube-csatornádon 7 videóval közel 2500 feliratkozót gyűjtöttél. Ez azért elég jó, mit tervezel folytatásként?

Nagyon szeretem csinálni ezeket a horgászfilmeket, de még mindig az idővel állok hadilábon. Sok filmes megjelenést a Jadabóval közösen forgattunk, ezek is nagyon pozitív visszhangra találtak, várják őket a horgászok, hiszen nagyon jól használható információkat kapnak tőlünk, kifejezetten segítő célzattal. A Mi a csel? egy saját oldal, ahol többnyire egyszemélyes, de témájában szerteágazó pergetőhorgász tartalmakat találhatnak az érdeklődők.

Hogy fog kinézni a 2025-ös éved?

Nem lesz lazább, mint az eddigiek, abban biztos vagyok. A legfontosabb, hogy az általam életre hívott botmárkámnak, a Sensokraftnak egy még komolyabb arculatot, elérhetőséget adjak. Ez igaz a mennyiségre és a megjelenés, a kézbe vehetőség jellegére (honlap, katalógus) is. Továbbra is személyesen igyekszem az embereket Budapesten kiszolgálni és tájékoztatni, a pergető botok testreszabását is így tudom a leghatékonyabban végezni. A versenyzés utáni vágyam nem tud elapadni, ez mára világosan látszik. Lehet, lassan kellene egy szemüveg, de amíg emlékezetből jól kötöm a clinchet, addig talán nincs nagy baj. A tengerentúli streetfishing világbajnokság jelenti a legnagyobb kihívást, a Michigan-tó egyik csatornáján rendezik majd ezt a versenyt. Nagy lendülettel és reményekkel készülünk rá, de tudjuk, ilyen távolságból ezt nem lehet 100 százalékosan teljesíteni, hiszen Amerikába a hivatalos, néhány napos edzésen túl nem fogunk kijutni. De szakmailag rendkívül érdekes kihívásként tekintek rá. Ezen felül elsősorban a magyar bajnokság versenyeire szeretnék koncentrálni, hiszen az eredmények alapján mégis van esélyem a 2026-os, Tisza-tavon rendezendő csónakos vb-n szerepelni, és ezért tenni is fogok. A minimális „szabadidőmet” tehát erre szeretném fordítani a leginkább, de mind a négy szakágban (trout area, parti pergetés, csónakos pergetés és streetfishing) továbbra is szándékomban áll aktívan jelen lenni.

A legyezők örülhetnek, hogy legalább ott nem indulsz el. Nem hiányzik?

De, nagyon. A legyezésben egy magyar bajnoki bronzérmet értem el, és jártam vb-n, illetve Eb-n is. Meghagytam a legyezést egy kis mentsvárnak, ahová vissza-visszajárogatok, de kevés időt tudok sajnos csak erre fordítani. Lehetséges, kampányszerűen egy-két periódusban vendégpecát is szervezek majd belőle. Itt is előfordul egy-két csel, amit meg lehet mutatni, és meglepően sokakat érdekel is ez a stílus.

Az ismert mém szerint a hal kapása első alkalommal brutál jó, de ugyanilyen jó több százezer dobás után is. Te is így vagy ezzel?

Egyértelműen. A monotóniatűrésem egy nagy erősségem. Elmondhatom, hogy 30-35 év után is ugyanolyan lendülettel megyek a vízpartra, és egy araszos hal megfogása is közel ugyanazt az örömöt nyújtja. Valószínűleg nálam a versenyzéssel is ez fog történni, vagy kupával vagy horgászbottal a kezemben fog véget érni az út.