Nemes Máté nem viccel, amikor pergetésről van szó. A téli hidegben is reggel 9 órától sötétedésig szórja Hajdú-Bihar vármegye csatornáit, és kész szinte bármennyit cserkelni azért, hogy halat fogjon.
„Rengeteg megtett kilométer és kifogott bicska csuka után, dacolva az elemekkel VÉGRE sikerült kifognom életem eddigi legnagyobb csukáját” – lelkendezett az egyik ismert pergető Facebook-oldalon közzétett bejegyzésében Nemes Máté.
A balmazújvárosi pecás arról már a Pecaverzumnak beszélt, hogy régóta szeretett volna egy igazán nagy csukát fogni a kedvenc csatornáján.
„Majdnem minden nap horgászok, sokszor békés halra is, de a lehűlt időben a ragadozókat kergetem, jobbára pergetve. A környék sekély vízű, gyors folyású csatornapartjára ezen a napon elég későn értem ki. Leesett a hó, Miki cimborámat felhívtam, menjünk ki egy kicsit dobálni” – túl sok ideje azonban nem maradt a két horgásznak, hiszen 15 óra után, szinte fényváltásra értek ki a partra.
Máté szeretett volna egy havas-csukás fotót, de a hó gyorsan elolvadt, meg hát ugye a csukafogásban sem lehetett biztos.
Az első ragadozót – egy 60-70 centi körüli csukát – aztán nem is hősünk, hanem a társa csalta horogra.
Mindig öröm számukra a halfogás, hiszen – mint ahogy Máté fogalmazott – a csatornán rengetegen horgásznak, eléggé leraboltak az ottani vizek, ráadásul zavarosak, és sok-sok akadóval teletűzdeltek.
A nap már alig sütött, a pergetők lassan már indultak volna haza, amikor Máté körülnézett az egyik kitaposott helyen, és megtetszett neki a bokros-cserjés partszél.
„Bár nem könnyű az ilyen helyekről dobálni, én gondoltam egyet, és 20-25 méter megtételével bemásztam a bozótba, és elkezdtem dobálni. Aztán egyszer csak éreztem, hogy elnehezett a 3 grammos jigfejre tűzött 10 centis gumihalam. Berántottam, de elsőre az ugrott be, hogy talán elakadtam, mivel nem azt a jellegzetes, erős ütést éreztem, hanem csak a már említett elnehezedést” – de aztán hamar bizonyossá vált, hogy hal küzd a horgon, hiszen elkezdett ütni-rúgni.
„Egyből le is csavart az orsóról legalább 10 méter zsinórt. A szákot Miki barátom tartotta magánál, de ekkor jó 30 méterre horgászott tőlem, így én egyből átkiabáltam neki, hogy jöjjön azonnal, mert »dolog van«. Nagyon nagy súlyt éreztem, ezért először harcsára gyanakodtam. Jó erőnek örvendett, de az is felötlött bennem, hogy talán kabátba húztam egy halat, és a külső akadás miatt érzem ilyen erősnek” – aztán, végre megjelent az álomcsuka sziluettje.
„Ebben a lehűlt vízben és hideg időjárásban elég hamar megadta magát a hal, körülbelül egy perc után már fel is jött a felszínre. Egy nagyobb kirohanást bemutatott még az akasztás után, azon kívül pár kisebb menekülési kísérletet éreztem. Nehezen bírtam húzni a brutális súly miatt. Amikor megláttam, mekkora csukával hozott össze a sors, elszörnyülködtem, szinte extázisba estem. Megmerítettem, pár fotó és videó után vissza is engedtem” – mesélte el a happy enddel végződött csukakaland sava-borsát.
Máté ezek után a kezében tarthatta azt a halat, amelyre olyannyira vágyott, és amelyért olyan sokat cserkelt.
„Ezen a napon nem sétáltam sokat, talán csak pár száz métert, de összességében, az elmúlt hetekben rengeteg kilométert megtettem ezért a csukáért. Folyamatosan akadtak sikerélményeim, de a napokban 40-60 centis példányoknál nem sikerült nagyobbat akasztanom. Balint, kis süllőt is sikerült becsapnom, de a várt nagy csuka csak nem érkezett. Egy cserkelős peca alkalmával, ha elindulok reggel 9 órakor, akkor egészen sötétedésig dobálok, és lesétálok 3-4 kilométert. Idén – január 10 előtt – 7-8-szor biztosan pergettem, szóval 20 kilométert simán megtettem ezért a nagy csukáért. Közben folyamatosan küzdöttem az elemekkel; jeges szél, befagyó gyűrűk, fagyos zsinór – volt benne meló rendesen, de végül beadta” – büszkélkedett Máté.
Mint elmondta, azt is jól tűri, ha nincsen kapás, de azért igyekszik mindent megtenni ellene.
„Hajdú-Bihar vármegyei horgászjeggyel rendelkezem, és itt rengeteg víz közül lehet választani: Keleti-főcsatorna, annak a leeresztő csatornája, Nyugati-főcsatorna, valamint a K6, K7, K8 jelzésű vizek. Már elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ezeken a helyeken, van jó néhány »hot spotom«, amelyről tudom, hogy nagy valószínűséggel tartja a halat. Ezekkel kezdem a pecát, és ha nem sikerül halat fognom egy adott csatornán, egy adott napon, akkor váltok. Az nem szomorít el, ha nem fogok halat, az viszont demoralizáló, ha még rávágásom sincs” – a horgász ilyenkor beül a kocsijába, és a 30 kilométeres körzet kis csatornái közül egy másikon folytatja a dobálást.
„Ha az egyik helyen 2-3 órán belül nincsen akcióm, akkor átmegyek egy másikra. Nagyon ritka, hogy egy adott csatornán egy egész napot eltöltsek. Nem könnyű a közlekedés sem ezeken a helyeken, ritkák a spotok, amelyeken kényelmesen tudok dobálni. Ha adja a halakat a víz, akkor maradok. De sajnos, rengeteg horgász sok esetben nem tartja be a szabályokat, és aminek szeme van, elviszik. A tudomásom és a tapasztalatom szerint, sokan lopják a halat, hálóznak, áramoznak errefelé a »sötét keleten«. Igaz, a halőrzés egyre szigorúbb, 2024-ben rengeteg rapsicot és szabálytalankodót kaptak el, de a tendencia javul. A halsűrűség azért még mindig hagy kívánnivalót maga után ezeken a csatornákon” – fogalmazott a pergető, akinek ezúttal azért egy szava sem lehet, hiszen óriási hallal fotózkodhatott.
Igaz, kőkeményen megdolgozott érte.
„A csukám hossza 105 centi volt, de csak megközelítőleg, hiszen annyira le voltam dermedve, hogy talán nem is egyenesen mértem le. Mérleg sajnos nem volt nálam. Tavaly fogtam ugyanitt egy 93 centis példányt, amely közel 8 kilót nyomott. A mostani halat brutálisan vastagnak láttam, két öklöm is befért volna a szájába, a tömege akár 10 kilót is elérhette” – számmisztikázott Máté, hozzátéve, hogy a hal hatása alá került, és ez még mindig tart.
„Ilyenkor simán tudok hetekig örülni egy nagy halnak, bennem marad jó ideig a flash, hogy »úristen, mekkora halat fogtam egy ilyen nehéz vízen!«. A cél nem feltétlenül mindig az, hogy megdöntsem a legnagyobb halamat, hanem az is, hogy jól érezzem magam, mindig tanuljak valamit, és eredményesen zárjam a napot. Az se baj, ha csak egy 50 centis csukával zárom a napot, a lényeg, hogy összehalazzam a kezem” – tette hozzá végül a rendíthetetlen pergetőhorgász.
Van egy itthoni hely, ahol viszont nem kell ennyit cserkelni egy kapitális csukáért (a részletekről ITT olvashatsz).
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Nemes Máté/Pecaverzum)
