Rendkívüli halmentő halászatot (lehalászást) kellett végrehajtani a szentesi Gerecz-tavon október 8-án. Az elhúzódó aszályos időjárás a tó vízszintjét olyan kritikus mértékre csökkentette, hogy a szakemberek a vízminőséget haltelepítésre és a halállomány fenntartására alkalmatlannak ítélték. A tömeges elhullás megelőzése érdekében azonnali beavatkozásra volt szükség.
A lehalászás során mintegy 12 mázsa halat sikerült kimenteni a tóból – számolt be a Szentesi Mozaik.A művelet nemcsak állatvédelmi, hanem komoly anyagi érdek is volt: ha a halállomány a tóban pusztul el, a tetemek megsemmisítése az ATEV Fehérjefeldolgozó Zártkörűen Működő Részvénytársaság részéről több millió forintos számlát jelentett volna a horgászegyesületnek. Így sikerült elkerülni, hogy a természeti csapás súlyos anyagi kárral is sújtsa a közösséget.
„A kifogott halakat a halászást végző vállalkozó értékesíti, mivel a halászati felügyelő nem engedélyezte más, általunk kezelt vízterületbe történő áttelepítést” – nyilatkozta Farkas István, a Gerecz Elemér Horgászegyesület elnöke.
A halmentést a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal részéről Papp András halászati felügyelő kísérte figyelemmel.
Sok horgászban felmerült a kérdés, hogy a kimentett halállományt miért nem engedték szabadon más helyi kezelésű vízterületen, például a Kurcában. A döntés mögött szigorú törvényi előírások, ökológiai szempontok és állategészségügyi szabályok állnak.
A lehalászott 12 mázsa hal döntő többsége – mintegy 10 mázsa – busa volt. A fehér és a pettyes busa Ázsiából származó, nem őshonos, inváziós fajnak minősül.
A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény és annak végrehajtási rendeletei értelmében inváziós fajokat természetes vizekbe vagy vízrendszerekbe visszaengedni, átszállítani vagy telepíteni szigorúan tilos.
A busa mikroszkopikus alga- és zooplankton-szűrő táplálkozásával elvonja a táplálékot az őshonos halfajok (például a ponty és a keszegfélék) ivadékai elől, ezzel súlyosan veszélyeztetve a befogadó vízterület ökológiai egyensúlyát.
A jogszabályok értelmében a lehalászott busapéldányokat minden esetben el kell távolítani a vízből, és azokat kizárólag értékesíteni, feldolgozni vagy megsemmisíteni szabad.
A maradék mintegy 2 mázsányi egyéb hal esetében is szigorú hatósági előírások akadályozták az áthelyezést.
Egy drasztikusan apadó, kis vízmennyiségű tóból kimentett halállomány jelentős stressznek van kitéve, és hordozhat olyan rejtett fertőzéseket vagy parazitákat, amelyek a befogadó vízterület (például a Kurca) teljes halállományára veszélyt jelenthetnének.
Élőhal áthelyezése egyik víztestből a másikba kizárólag előzetes állatorvosi vizsgálatok és szigorú fertőzésmentességi igazolások birtokában lehetséges, amelyre a hirtelen kényszerű halmentés során nem volt mód.
A halászati felügyelő a törvényi tilalmak és a vízbiológiai biztonság figyelembevételével hozta meg a döntést, így a halat a halászatot végző vállalkozó értékesíti.
Még több friss hírért KATTINTS IDE!
(nyitókép: Gerecz Elemér Horgászegyesület)
