2025. február 11. kedd | Bertold, Marietta
Halgazdálkodás

A jövőbe látnak a haltermelők egy komplex modell segítségével

A jövőbe látnak a haltermelők egy komplex modell segítségével

Az Agrárközgazdasági Intézet által a „Lehalászás jelentésben” gyűjtött és rendelkezésre álló termelési adatok felhasználásával, továbbá haltermelő szakemberek közreműködésével készült egy modell, amelynek segítségével az előző évi haltermelési adatok és egyéb tényezők figyelembevételével jó közelítéssel megbecsülhető a következő két év haltermelése. Az előrejelző módszer kialakításánál a sertés GIP (Gross Indigenous Production, azaz bruttó hazai termelés) tapasztalatait és metodikáját vették figyelembe, társítva a haltermelés sajátosságaival – olvasható a Halászati Lapok legfrissebb, februári számában.

A Magyarországon évenként változó haltermelés több mint 80 százaléka klasszikus tógazdálkodásból származik. Az innen kikerülő halmennyiségnek átlagosan 82 százaléka ponty. A viszonylag sok kistermelő, a hároméves tenyésztési gyakorlat és az időjárás erős befolyásoló hatása miatt fennálló termelési bizonytalanság sarkallta az előrejelző modell kialakítását a hagyományos – extenzív/ félintenzív – tógazdasági termelésnél. 

Az intenzív üzemi termelésre vonatkozóan hasonló modell létrehozása nem ajánlott, illetve nem szükséges, hiszen a kontrollált körülményekkel kiszolgált üzemszerű termelés és a kevés piaci résztvevő (termelő) miatt más – inkább piacgazdasági – tényezők határozzák meg a termelést, ami az előzőekből adódóan elég kiegyenlített. 

A módszertan kidolgozásánál a pontyot mint fő halfajt vette alapul a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal), és az így kialakított módszert ültettek át a többi halfajra. 

Az előrejelzés alapjában egyszerű, összefüggéseiben mégis elég bonyolult képet mutat. A program modellezi a termelést a rendelkezésére álló adatokból, de figyelembe veszi a rendelkezésre álló országos tófelületet, az elmúlt évek termelési átlagait, a korosztályok egymásra épülését, az időjárást, a madárkárokat, betegségeket és a piaci aktivitást is.

Többféle index és szorzó ad benne lehetőséget a haváriaesetekre, a piacingadozásra, a mozaikos termelési körülmények megjelenítésére, de mindemellett a rendszer önkontrollt is gyakorol, nem engedi a szélsőséges értékek teljes összeadódását, és ezáltal a termésre gyakorolt extrém hatását. Meghatározott rugalmas határok között tartja a becslésnél kialakult értékeket. A modell igyekszik felhasználni az egyes halfajok és korosztályok közötti statisztikai összefüggéseket, emellett számol a tározók kétéves üzemeltetési ciklusával is.

Az előrejelzés az előző évben lehalászott korosztályonkénti halmennyiségből indul ki, majd a korábbi évek tapasztalati számait felhasználva készít egy előkalkulációt arra, hogy a rendelkezésre álló aktuális évi termésből korosztályonként átlagosan hány százalékot helyeznek majd ki a következő évben. 

Az így „előszámolt” kihelyezett mennyiséget ezt követően egy index segítségével módosítják. Az index a kül- és belpiaci in formációkat, a változó piaci igényeket, az árakat, a teleltetési viszonyokat, illetve a várható időjárást veszi figyelembe, amelyek befolyásolhatják a tervezett népesítést. 

A modellt a túl nagy szélsőségek realizálásától egy múltbeli adatok alapján kialakított korlát védi, ami az esetleges extrém kihelyezési értékeket módosítja, valamint a korosztályokat ennek megfelelően arányosítja. A program halfajonként előre meghatározott függvények alapján a két- és háromnyaras (étkezési) korosztályoknál hozamszámítást végez. Az egytnyaras korosztályoknál a lehalászás számítása speciális elv szerint történik, mely mögött az a megfontolás áll, hogy a termőterület az idősorban viszonylag állandó, ezért logikusan a kétnyaras és étkezési haltermelésből kimaradt kapacitásokat tudják a termelők az egynyaras ivadéknevelésre fordítani. 

A megbecsült őszi hozamot korosztályonként a várható időjárás alapján még egy módosító szorzóval átszámítják, amelynek eredményeként születik meg a végső lehalászott mennyiség. A második év termésbecslése az első év becsült összes lehalászatából indul ki és az előzőeknek megfelelő módszerrel történik, továbbá egy év elteltével felülvizsgálat és frissítés következik. Az időjárási viszonyok, mint befolyásoló tényezők értékeléséhez a HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. (MET) adatbázisát tudtuk a legsikeresebben alkalmazni. Az általuk vezetett csapadék- és hőmérsékleti adatok kiválóan összevethetők az elmúlt évek termelési adataival, amelyből kitűnik, hogy a „nyári napok” (napi maximumhőmérséklet 25 °C felett) számának növekedése egyenes arányban növeli a termést; hiszen a hal – hidegvérű állat lévén – a meleg időszakot a fokozott anyagcsere miatt nagyobb testsúlygyarapodással „hálálja meg”. Mindenki számára evidens, hogy a halhozam szempontjából kedvezőnek mondható az elhúzódó nyár. Viszont beigazolódott az a feltételezés is, hogy a túlságosan meleg „hőségnapok” (napi maximumhőmérséklet 30 °C felett) túl nagy száma (46 nap/év felett, úgy, hogy a „nyári napok” száma 100-nál több) visszaesést eredményez az év végi termelésben, hiszen az extrém meleg már a hajnali oxigénhiányok kockázatát hordozza magában. Mindemellett a statisztikából kimutatható érdekesség, hogy a csapadék bő sége nem, vagy negatívan befolyásolja a termelést. Ha jól belegondolunk, az eső hűti a víz hőmérsékletét, borult időben (főként nyáron) pedig kockázatot jelent az oxigéntermelés csökkenése is, ami miatt a halak takarmányozása időszakosan vis - szacsökken. Továbbá felhős időben – főként tavasszal és ősszel – nem érvényesül úgy a napfény melegítő hatása, ezért kevesebb lesz a „nyári napok” száma. Hiába gondoljuk azt, hogy a bővizű évben előny, hogy a haltermelés kockázata csökken a nagy élettér miatt, hátrányként jelentkezik – és statisztikailag kimutatható – az elmaradt gyarapodás nemcsak a hűvösebb termelési ciklus miatt, hanem a völgyzárógátas tórendszerekben kialakuló erős vízátfolyások, átmosódások következtében realizálódó kevesebb természetes hozam miatt is.

A haltermelés-előrejelző modell az előző évi haltermelési adatok és a főbb befolyásoló körülmények figyelembevételével 2024-re 2 százalékos növekedést prognosztizált a 2023. évi lehalászott halmennyiséghez képest. Az előrejelzés szerinti lehalászott mennyiség 2024- ben több mint 10 százalékkal marad el a 2018-ban történt lehalászástól, amely a tógazdasági haltermelésben az elmúlt 20 évben a legerősebb év volt. 

Normális hidrológiai viszonyok mellett várhatóan 2025-ben tovább folytatódhat a növekedés az előző évhez képest, és 3,8 százalékkal haladhatja meg a haltermelés a 2024-es értéket.

Az előrejelzés általánosságban kevesebb kihelyezést prognosztizált, aminek oka a 2023/2024-es enyhe tél okozta rosszabb egészségügyi állapot és a halfogyasztó madarak, emlősök egyre növekvő állománya miatt feltételezett megbetegedések és elhullások magasabb száma. 

A ponty esetében a piac kiegyenlítő hatásával is számoltak, azaz a termelők kevesebb exporttal próbálják tartani az átlagos kihelyezési számokat. Mivel a legérzékenyebb a legfiatalabb, azaz az egynyaras korosztály, az ebből fakadó enyhe hiányt a piaci hal kihelyezésével kompenzálhatják. Az egynyaras pontynál a kedvező időjárás miatt újabb jó évvel számoltak a szaporítási időszakban. 

A téli-tavaszi esők normalizálták a vízszinteket 2024 első felében. A nyári esőzések, elsősorban júniusban, a megszokottól bővebbek voltak, de ez helyenként (főként a Dunántúlon) még mindig nem pótolta eléggé a patakok, kisebb vízfolyások vizét. Július és augusztus ezzel szemben csapadékszegény időjárást hozott. A halgazdálkodásban még egy fontos tényező érvényesült, az, hogy a gabonaárak visszatértek a régebbi árszínvonalra. 

A változékony időjárásban a halhozam szempontjából kedvezőnek mondható az elhúzódó nyár, a haltermelésnek egyik legfőbb meghatározója ugyanis a meleg napsütéses napok száma. A 2022-es aszály okozta veszteségeket az ágazat azonban még nem heverte ki, hiszen ahol elmaradt a hosszabb tenyész idejű fajok telepítése vagy jelentősen csökkent azok termelése (a ponty három év alatt éri el piaci méretét), ott ennek a korosztálynak a hiánya még talán 2025- ben is érezhető lesz, bár a 2024. évi őszi haleladások nem voltak biztatók, és a kereslet hiánya volt tapasztalható. A Mahal reményei szerint ez csak átmeneti állapot, és ha lassan is, de visszaáll a megszokott piaci igény.

Még több friss hírért KATTINTS IDE!

(nyitóképünket mesterséges intelligencia készítette)